[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Murillo: Madonna gyermekkel

szerző: rovart 2017-11-09

 

Murillo: Madonna gyermekkel

 

A Rovás új központjában, a Magyar Jelenlét Házában rendhagyó kiállítást nyitottak. Egyetlen képet lepleztek le, amely az ibériai Bartolomé Esteban Murillo (1617–1682) festményének egy nagyon jól sikerült másolata volt. A festményt Kassán találták meg nagyon rossz állapotban, s tulajdonosa a restaurálás után vándorkiállítás keretében mutatja be a közönségnek. A kassai kiállítás 2017. november 28-ig tekinthető meg.

A kassai megnyitón Staudt Mihály pozsonyi restaurátor beszélt a Madonna gyermekkel típusú festményekről, valamint Puss Sándor jezsuita atya mesélt a festmény megtalálásának körülményeiről. 

 

Az itt bemutatott festmény a „Madonna gyermekkel“ c. festmény másolata, amelyet a „Cigány Madonna“ néven is ismerünk. Az eredeti darab a római Corsini Képtárban található, ezt a XVII. század hatvanas vagy hetvenes éveiben az andalúziai származású Bartolomé Esteban Murillo (1617 Sevilla – 1682 Sevilla) festette, az „Aranykor“ (Siglo de Oro) egyik legnagyobb spanyol barokk festője, Velázquez, Ribera, Zurbarán mellett a „nagy négyek“ egyik képviselője.  Az ábrázolás az ikonográf jellegű „Madonna Lactans“ vagy „Virgo Lactans“ - ot veszi alapul, ahol a Szűz keble fedetlen és szoptatja a kis Jézust. Esetünkben az anyát és a gyermeket mintha megzavarná a szemlélő és rá összpontosítanak, hogy meghallgathassák imáját.

         
A festmény kompozíciója szinte csak a feltétlenül szükségesre szorítkozik, ami jellemző a XVII. századi spanyol szakrális festészetére. Ez növeli a monumentális látszatot és átütővé teszi a vallásos átélést (mivel a lényeges elem kerül a figyelem központjába), amely a spanyol barokkban a misztikus élménnyel volt határos. A kép egésze a tridenti zsinat következtetéseinek rendeli alá magát, amely elvárta a nyílegyenesen célratörő áhítatot képviselő szakrális műveket, mellőzve a felesleges járulékos koncepciós vonalakat. 

 

A jobb oldalon kőépítészeti maradványok láthatók, minden bizonnyal ókoriak (a Madonna egy talapzaton ül, amelyen dombormű-elemek rajzolódnak ki), amelyek nagyon gyakran jelennek meg a Krisztus születését, a Háromkirályok imádását vagy az Egyiptomba való menekülés alatti pihenőt ábrázoló alkotásokon. A kereszténység és az ókor szembeállítása a társadalom egy  magasabb szellemi fejlődését jelentette, jelezte a pogányság legyőzését és egy új vallási és erkölcsi rendszer bevezetését. 

 

A tömör szegély észrevétlen módon optikailag kihangsúlyozza Mária alakját, és így az Istenszülő teológiai jelentőségét (azonos „kelléket“ találunk Murillo másik képén is, a „Kockával játszó fiúk“ c. képen az 1675 körüli időszakból, Alte Pinakothek, München).

 

A borostyán visszafogott motívumában a kor embere egy átfogó szimbólumot látott. Örökzöld növény lévén a halhatatlanságot idézte és mivel kiszáradt fákon kúszik zöldellve, már a középkorban a lélek további életének jelképévé vált, a test halála után. Kapaszkodásának és az erős kacsoknak köszönhetően a hű szerelem szimbóluma is volt. Murillo kortársa, Wolf Helmhardt von Hohberg (1612–1688) osztrák költő az alábbi áhítatos verssorokat írta a borostyán allegóriájára (szabad fordítás): „A borostyán a tölgy csúcsára kúszik, ellenáll a legvadabb viharnak, az embert minden rossz elkerüli, ha féli istent és kisvártatva örömmel emelkedik majd fel.”


A Corsini Képtárban őrzött eredeti festményhez képest a Szűzanya ezen a képen valamivel fiatalabb és idealizáltabb. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Murillo abban az időben számos festményen örökítette meg a szeplőtelen fogantatás témáját és ezeken nagyon fiatal Szüzeket, szinte még gyermekeket ábrázolt, az itt bemutatott mű csak méginkább megerősíti, milyen jól ismerte Murillo munkásságát a másolatot festő művész, sőt a másolat minőségét tekintve talán magát Murillot is.  Mivel a mestert több segéd és követő vette körül, az is elképzelhető, hogy ez a korabeli másolat ezek egyikének keze alól került ki.  

 

Az anya és a gyermek feje körül nincs glória, sem a szentségre utaló más jelzés, szinte egy egyszerű vidéki spanyol leányt idéz (noha öltözéke félúton van az ún. ideális drapéria koncepciójához). A profán elemek Caravaggiotól, a szenteket ábrázoló jelenetek nála ismert naturalista koncepciójából eredeztethetők.  A megválasztott festői eszközök miatt Murillo Madonna Corsini-je, jóllehet szemmel láthatóan a spanyol festészet realista  

 

hagyományaihoz köthető, mintegy lebeg egy párhuzamos, szellemi világban, ami a szemlélőt is érezhetően megérinti. 


Az itt látható másolat festője jelentős mértékben követi a „murillói” ecsetvonásokat, ezért ez a másolat az általunk ismertek egyik legjobbja. Murillo jellegzetes későbbi stílusa már számos proto-rokokói jegyet hordoz azok közül, amelyek hatással voltak a stílusbeli átalakulásra az Ibériai-félszigeten a XVIII. században. Ezekre jellemzőek az idealizált alakok, édeskés hangulat, idilli környezet, finom és kellemes színárnyalatok és a gyengéd ecsetvonások, amelyek egyfajta párás levegőt vagy a sfumato jelenlétét teremtik meg a körvonalak elmosódásával. Ennek köszönhetően kapta ez a stílus az „estilo vaporoso“ elnevezést (ködös, párás).  Ez a koncepció a hit mélyen érzelmi megélését tükrözi, a következő évszázad rokokó festményeinek esetében pedig inkább az esztétikai alapelvek és a stílusbeli manierizmus bemutatásáról van szó. 

 

Az a tény, hogy igazolhatóan egy azonosított eredeti darab másolatáról van szó, nem csökkenti a festői munka minőségét. Ráadásul olyan korabeli másolatról van szó, amely a minta valamennyi mérvadó vonását megőrizte. A jeles régi művészek nagy sikerű kompozíciói számos korabeli és későbbi, szerzői, műhelybeli vagy akadémiai másolatban öltöttek testet, ezért teljesen szokványos, hogy a világhírű múzeumokban „azonos művekkel” találkozunk (pl. Annibale Carracci festménye, a Latona és a parasztok egyaránt megtalálható a Szlovák Nemzeti Képtárban és a Kroměříži Érseki palotában is). Ezek a régi festmények – úgy az eredeti példányok, mint a másolatok – egyaránt magas művészettörténeti értéket képviselnek. Végülis, a gótikus táblaképek is a nagy mesterek mintái alapján készültek (általában lenyomatról). A nem eredetiség a régi művészet (a késői középkor és a kora újkor) jellegzetes jelensége, csak a modern művészet isteníti túlzottan az eredetit.

 

           /Gabriela Kutajová, Sárosi Képtár, Eperjes

                                      Gablyasz Andrea fordítása /

Fotók: Gráf Dóra, Szabó Ottó


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :