[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Musinszký Claudia versei - 1. rész

szerző: Musinszký Claudia 2014-01-17

 

Musinszký Claudia versei - 1. rész

 

Odaégtünk

 

Beköltöztél a szobámba, és kikoptak a színek.
Eltűntek a  kontrasztok, és megtörtek az ívek.

Létezésed szögletet vág oda is, hol tényleg
nem várná az ember, s egyre tompulnak a fények.

A pirítós közben odaég, a hűtő szívből kacag,
vele együtt én is, a konyhaszekrény szalad,
menekül a füst elől, nem kedveli a veszélyt,
a lámpa sűrűn rám kacsint, jelezvén, hogy megért,
te meg ott lapulsz szétdobált könyveim lapjain.
Integetsz szanaszét szórt ruhadarabjaim

elmélázó ráncaiból.
Szabadíts meg láncaidtól.
Ma még.

 

 

 

                        Pihenj

 Engem a tetteim szilánkosra törnek,
     más, ha megüt, magát sérti meg.
 Nincs rajtam tenyérnyi hely kezednek,
     de bennem talán elfér mindened.
  Fészked van itt. Kis lakásod lelkem,
  olykor talán szűkös, félelmetes,
de ha megnyugodnál, láthatnád a termet,
   hol nincsen ajtó, s falak sincsenek.
         Pihenj. Ahogy én pihennék,
           ha tudnám, megnyugodtál.

    Vége van már. Kérlek, pihenj meg.

 

 

 

            Valentin napi szerelmes vers

Amit ma megtehetsz, holnap tedd meg inkább.
   Amit holnap tennél, ne tedd meg soha.
Tegnap már biztos nem megyek el hozzád,
              mindent elkúrtál te ostoba.

 

 

 

Fogyóhold hajnalán

Eltörött a múltam, múzsám elhagyott.
Nem fésül most ujjam kócos csillagot.
Vágypillangó égett lánghajam delén,
addig égett, mígnem hamu lett szegény.

 

Elkopott a szívem, mint a holdkorong.

Lelkem a sötétben holtak közt bolyong.

Parázslik az éjben parányi bogár,

kihúny a fénye fogyóhold hajnalán.

 

 

 

                     Utópia  

 

                  Felbukkanok,

és szemed jeges tavának tükrén táncolok, 

 mint egy gyermek, aki úgy őriz egy tervet,

                ahogy én akartam.

S egyszerre ismerős nyelveken szólalok,

         ki sötét szemű árva képében 

             oly sokat vándoroltam.

 

 

 

                             "Júliához"

         Ki értené e világot, túl az üveghegyeken,
hol a szerelem hétszer megfeszült e titkos szigeten.
         Hol angyalok születnek  tisztán, nemtelen,
             ott élünk mi ketten  némán, szelíden.

                 Ha eljő az este, várom jöttödet.
         Csillagfényben látom fáradt-szép szemed.
                  Örökkön - örökké várni volna jó,
                    ó, én nyomorult, félig Rómeó.

 

 

                             Bújócska

Kőből vagyok, fából vagyok, csak szavakban élek.
           Azokban is ritkán, azokba se férek.
         Bántanak a betűk, karcolnak, kitolnak.
         Zenébe vágyom. A hangok eltitkolnak.

 

 

 

                Kínok délutánja

 

                 Haragod lelassít,

            a járásom megváltozik,

     estlenül felrúgok néhány emléket.

  (Felszisszen az utca, szereti a rendet,

          s ha az emlékek holttestei 

            szép sorban hevernek.)

 

              Gyűlöleted meghasít,

           a szerelmem elcsordogál,

     mohón magukba isszák a fapadok.

(Felnyüszít a lelked az állathangok mellett,

        mikor először beazonosítottam, 

               azt hittem, meghalok.)

 

 

 

                         Az utca és én

     Szeretem az utcát, mikor esik az eső,
  mert olyankor megosztja magányát velem.
 Senki sincs, ki lépteivel megzavarna minket,
       szomorú az utca és mesél nekem.
Én is mesélek neki némán, de az ég is figyel,
               felkapja szürke, óriás fejét,
         megrendül, és súlyos könnyeivel
             rányomja titkainkra pecsétjét.

 

Kötelező palimpszeszt

Harminckét éves, szép, szerény,
ez vagyok mostan és szegény
pogány
leány.

Úri magányban tengetem
valószínűtlen életem:
tömör
gyönyör.

Harminckét évem elveszett,
nem tudom, hogy történhetett,
elég
kemény.

Lehettem volna törtető,
nem éjszakában csörtető
izé
-mizé,

de nem lettem, mert elvetek
minden igéző ötletet,
azám,
lazán!

Szupermodell és színésznő,
szenvedélyes énekesnő
tudom,
s unom.

Döntöttem: táncosnő leszek!
Áttáncolom az életet.
Ha már
talány.

Mégse kell nekem hivatás!
Szabad vagyok, és semmi más.
Sérült
őrült.

Gyakorta el-elrévedek,
egész magasba tévedek,
tövis
ez is.

Meghódítsam a szerelmet,
-már csak ez éltet engemet,
szeres
-setek!

 

 

 

Késő bánat

Többet láttam, mint amennyit érdemes volt látnom.
Őriztem volna meg inkább a női méltóságom.
Maradtam volna büszke, mint akinek jól van dolga.
Ne árultam volna el sorstalanságom soha.

 

Ne vágytam volna bizakodni mindig minden áron.

Kerestem volna hű szerelmet csak a másvilágon.

Istenben, barátban, inkább sose hittem volna.

Nem lennék most koldusok közt fizetetlen szolga.

 

 

 

Az idők kezdetén

 

Felhőpamacsokból nem gyúrhatsz örök szerelmet!

-mondta a boszorkány, és hamisan felnevetett.

Nem érted a kontrasztot. -gondoltam magamban.

Ráadásul gonosz is vagy. (de egy szót se szóltam.)

Mintha új összetevők után kutatnék, úgy tettem.

De csak az elmúló bizalom érvényét kerestem.

 

 

 

                                  Kagylókín

 

                       Halni jár belém a lelked,

                      és én ettől úgy szenvedek,

                 mint a figyelmetlen kagyló, kinek 

                 puha belsejébe durva homok került.

     

       Csak remélhetjük, hogy a sors gyöngyhalászai

már útban vannak felénk, hogy ami Istennek jár, elvigyék,

 s mi bámulhassunk egymásra értetlenül, mint két idegen, 

              méltatlan szerelmünkből kisemmizetten. 

      

 

 

                 A pillanat töredékében

 

            Elugrottam a pokolba egy versért,

                   de csak téged találtalak.

Ott ülsz morcosan, és büszkén, a megszokott helyen.

          Hülyeségekkel foglalkozol, mint mindig.

     Most éppen unatkozó ördögökkel pókerezel.

              Amikor meglátsz, elmosolyodsz.

Én pedig boldog vagyok egy egész elnyújtott pillanatig.

              Aztán mindketten tüzet nyitunk.

 

 

 

Egyre szűkösebb

 

Van egy kis zuga a lelkednek,

ahol szeretek üldögélni.

De az összes többi részedet

ki kéne cserélni.

Gonosz vagy, sivár fal,

kietlen, sötét utca.

Tele vén salakkal, 

senki meg ne tudja,

micsoda csúf szörnyeteg,

a te belső rendszered.

De van egy kis zuga a lelkednek,

ahol rend van, és nyugalom.

Én azt a részedet

szerettem meg nagyon.

Ám, mivel egyre szűkösebb,

onnan is elmegyek.

Holnapra azt is elhagyom.

 

 

 

                         Pánik az odúban

Nyári lelkem, mint a fa odva, annyira egyszerű.
Kicsi és sötét, riadtan kedves, egészen együgyű.
        Lehet, hogy hasznos, de úgy érzi, hiába.
             Nem a fa része, hanem a hiánya.
Nyári lelkem, mint a fa odva, titkosan nagyszerű.
    De nem lakja szerzetes, se méhcsalád. Árva.
                       Ettől oszt´ egykedvű.

 

 

 

Minden délelőtt

 

el kell rendeznem magamban az ürességet,
mindenhova jusson egy kicsi,
így talán ki tudok kelni az ágyból.
Elég kiegyensúlyozott leszek ahhoz,
hogy megálljak a szőnyegen.
Kinézek az ablakon, és látom:
a remény még mindig ott ül a párkányomon.
Leginkább egy lajhárhoz hasonlít, és higany színe van

 

Puha vagyok, selymes és fehér.
A hajam is erősödik már a vitaminoktól.

Érints meg, amíg nem késő.
Úgy értem, bármikor
a fejemre zuhanhat egy tégla.

 

 

 

Hiánycikk

 

A semmiből kell gazdálkodnom,
hisz még egy mosolyt is sajnálsz tőlem.
De mikor nem figyelsz (megesik ez gyakran),

belopom magam a szívedbe.
Ha észreveszed, nem haragszol.

Megtűrsz és elviselsz, 

olykor tán még örülsz is nekem.

 



          Szép kis perspektíva

Nem iszod meg még egyszer a vérem,
  boldog leszek most már komolyan.

Jó lábmasszázsban volt tegnap részem,
        ő kéne, de kapcsolata van.
 Szerettelek, megunlak most szépen,
     nem hatnak meg hazugságaid.

  Fetisiszták harcolnak majd értem,
     a melltartómat eladom nekik.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :