[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Mûvésznõ a térben

szerkesztette: krónikás, 2006-03-19
Németh Ilona

Az a fontos, hogy kapcsolat jöjjön létre a járókelõk és a munkám között. Az utóbbi idõben többet csináltam public artot, mint múzeumi munkát, mert úgy gondolom, hogy a mondanivalómat nem csak a múzemba járó szûk rétegnek szánom, hanem mindenkinek. Ilyen szempontból a public art áll hozzám a legközelebb.



Németh Ilona



oszlop hajakból



padló



székek



Németh I



Mûvésznõ a térben

Németh Ilona kortárs szlovákiai magyar képzõmûvész. 1986-ban végzett a Budapesti Képzõmûvészeti Egyetem grafika szakán. Azóta megszámlálhatatlan mûve került kiállításra Koreától kezdve Japánon keresztül a világ számos pontján. 2001-tõl a Pozsonyi Képzõmûvészeti Egyetem festészet szakos tanára. A téli szemeszter végén, a rekordhidegeket döntögetõ januárban beszélgettünk dunaszerdahelyi otthonában.

HOGY VÁLIK VALAKI KORTÁRS KÉPZÕMÛVÉSSZÉ?

Emlékszem rá, hogy mindig vagy rajzoltam, vagy sok más dologgal foglalkoztam egyszerre. Ha érdekelt valami, akkor arról rajzoltam, ez mindig is így volt. A középiskola elvégzése után textil szakra jelentkeztem az iparmûvészeti fõiskolára Budapestre, ahová nem vettek fel elsõre. Aztán megpróbáltam másodszor is. Azért jelentkeztem textil szakra, mert mindenáron külföldre akartam menni, majd késõbb pedig átjelentkeztem grafikára.

MIN DOLGOZIK MOST?

Prágában a napokban kerül kiállításra az a munkám, amivel Dunaszerdahely  többnyelvûségére szeretném felhívni a figyelmet. Még nincsen címe, de talán lehetne ez: Malájföldi vagy? Dunaszerdahelyen 5 nyelven beszélnek: szlovákul, magyarul, két féle roma  nyelven és  vietnamiul is. A romák úgy vannak itt, mint egy adalék, a vietnamiak, mint kiszolgáló személyzet. Senki nem tekinti õket egyenrangú állampolgárnak. Ott vannak az üzletben, megkérdezik tõlük, hogy mi mennyibe kerül és kijönnek. De ha az ember próbál velük beszélni, ha megkérdezem pl. hogy honnan vannak, arra már nem reagálnak. Õk megszokták azt, hogy társadalmon kívüliek. Az oszlopokra kerülõ reklámtáblákat fogom felhasználni a jarókelõkkel való kommunikációra. Ezek majd júniusban kerülnek a város utcáira. 

PÁRHUZAMOSAN GONDOLKIK TÖBB PROJEKTEN?

Muszáj párhuzamosan, mert ha sok kiállítás van, akkor több projektet kell egyszerre csinálni. A másik munkám, amin most dolgozom az elõzõvel párhuzamosan, úgy kezdõdött, hogy Ukrajnában találtak egy Ausztria nevû márványszobrot, ez egy allegorikus nõi alak, amit a monarchia idején állítottak még 1775-ben, majd késõbb ledöntötték, és a szobor eltûnt. 2003-ban találták meg  egy csernovicai ház udvarán, ahol le volt betonozva. Abe Libánsky, cseh származású bécsi mûvész, erre hívta fel a volt monarchiai országok figyelmét, amikor a torzónak a másolatát 10 példányban kiöntötte, és 5 országból felkért képzõmûvészeket, hogy ezzel kezdjenek valamit, vagy fejezzék be, vagy csinálják át. Engem is felkértek erre. Ez egy utazó kiállítás lesz, Krakkóban kezdõdik április végén, végigjárja a monarchia országait, és végül eljut Ukrajnába. Ehhez a tematikához kapcsolódik még egy munkám, ami egy március elején kezdõdõ billboard-kiállítás. Ennek alkotói szintén a monarchia területérõl származó képzõmûvészek, akik a monarchiához kötõdõen készítenek billboardokat. Ez azért is érdekes és aktuális pont most, mert a közép-európai országok keresik az identitásukat ebben az Európa Uniós helyzetben.

KÜLFÖLDÖN IS KIÁLLÍTJAK AZ ÖN MUNKÁIT?

Japánban csináltak egy közép-kelet-európai kiállítást, amelyre 10 - 12 képzõmûvészt választottak ki, Szlovákiából kettõt. Japán  legnagyobb múzeumaiban lesznek a munkák láthatóak. Oszakában kezdõdött, majd továbbvitték  Hirosimába és most pedig Tokióban van. Ez a kiállítás 9 hónapig tart, aztán hazaérkezik. Magam is résztvettem az oszakai kezdésen,  nagyon érdekes tapasztalat volt.

RENGETEG DÍJAT ÉS ELISMERÉST KAPOTT OTTHON ÉS KÜLFÖLDÖN EGYARÁNT. MIT JELENTENEK A DÍJAK AZ ÖN  SZÁMÁRA?

Volt amikor egy évben kaptam 3 díjat, pont amikor úgy éreztem hogy nem dolgoztam túl sokat. Ez egy kicsit furcsa is, mert ahhoz, hogy az ember díjat kapjon, el kell telnie bizonyos idõnek. Van hogy elkészül egy munka, ami az alkotó  számára értéket képvisel, de meg kell érnie a helyzetnek arra, hogy a környezete is értékelje.

MI LESZ AZ INSTALLÁCIÓK SORSA A KIÁLLÍTÁS UTÁN?

Van ami múzeumba kerül, az a jobbik eset. Az alkotások raktározása ugyanis komoly probléma, mert vannak köztük nagyon nagy méretû munkák. Ha az ember bérel egy raktárat, az rengeteg pénz, ilyenkor arra gondolok, hogy sokkal érdemesbb lenne egy újabb munkába fektetni, mint bérletet fizetni. A munkák tárolásában különbözõ barátok segítenek, na dehát mostanra már összegyûlt pár kamionnyi alkotás. Olyan vagyok, mint a vándorcirkuszos, de már próbálok állandó raktárat keresni. 

HOGYAN REAGÁL A KÖRNYEZETE A KORTÁRS MÛVÉSZETRE ÉS EZEN BELÜL IS AZ ÖN MUNKÁIRA?

Van ami jobban tetszik, van ami nem, de az utolsó visszajelzés éppen negatív volt. Egy sráccal dolgoztam, és amikor látta a reklámtáblákat, érdeklõdött, hogy mi lesz ez. Miután elmondtam neki, tovább kérdezõsködött, hogy ez mire is jó, meg hogy ki fogja ezt megvenni. Mikor erre azt válaszoltam, hogy senki, csak nézett rám, és nem értette, hogy akkor minek is csinálom. Nevettem rajta. Ez ugyanis úgy van, hogy az ember saját önszántából pénzt fektet abba, hogy ilyen táblákat gyártson. De én erre sohasem így gondolok, hanem hogy valami érdekel és azt megcsinálom. Az a fontos, hogy kapcsolat jöjjön létre a járókelõk és a munkám között. Az utóbbi idõben többet csináltam public artot, mint múzeumi munkát, mert úgy gondolom, hogy a mondanivalómat nem csak a múzemba járó szûk rétegnek szánom, hanem mindenkinek. Ilyen szempontból a public art áll hozzám a legközelebb.

MENNYIRE JELENT ÖNNEK INSPIRÁCIÓT A TÖBBI KORTÁRS MÛVÉSZ MUNKÁJA?

Azért kell megnézni a kiálltásokat, hogy az ember képben legyen, hogy tudja, hogy a többiek éppen min gondolkodnak. Ehhez mindenképpen kell egy tájékozottság, hogy tudjam, hogy mi az, amit már nem csinálhatok. Számomra az inspirációt nem a többiek munkája jelenti, hanem az, ami körülöttünk van, hogy az ember járkál és híreket hall. Mindenki gondolkodik az élet dolgairól, és van aki képzõmûvészetben fogalmazza meg errõl a véleményét, van aki meg elmeséli a barátjának.

VAN OLYAN TECHNIKA, MEGNYILVÁNULÁSI FORMA, AMI KÖZELEBB ÁLL ÖNHÖZ, VAGY EZ IDÕSZAKONKÉNT VÁLTOZIK?

A legelején rajzoltam, ami elég egyszerû forma, mert nem kell hozzá csak papír meg ceruza. Aztán a fõiskola elvégzése után elkezdtem festeni, és azután kezdtem installációkat csinálni. Nem ragaszkodom különösen technikákhoz, úgy gondolom, hogy igazán az a fontos, hogy az ember mit akar mondani, és ahhoz kell megválasztani a technikát. Tehát nem a technika az, ami meghatározó.

A MÛVÉSZETEN KÍVÜL JUT IDEJE MÁS TEVÉKENYSÉGEKRE IS?

Biztos van olyan képzõmûvész, akinek van hobbija, nekem nincs. Egy évben átlagosan van 10 kiállítás, az majdnem havi 1. Azt pedig le kell gyártani, össze  kell szerelni, el kell érte menni, és ha még azt is hozzászámítom, hogy  a munka külföldre is elkerül, akkor mindez elég idõigényes, szóval nehéz mást csinálni mellette. Ha nem utaznék sokat a munkámból kifolyólag, akkor biztos az utazás lenne a hobbim.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :