[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Művésztelepek I.

szerző: SZABÓ OTTÓ 2011-05-06

 

Művésztelepek I.

A nagybányai művésztelep

Ezzel az írással a nagybányai művésztelep történetét és hatását szeretném közelebb hozni, az 1896-os megalapításától az 1937-es megszűnéséig, beleértve az iskola utóéletét is. A nagybányai festőiskola, amelyről elmondható, hogy rendkívüli módon befolyásolta az egész 20. századi magyar művészetet...

A nyári művésztáborok, művésztelepek, workshopok napjainkban is népszerűek, engem is és sokakat még hasonló nyári szabadiskolák indítottak el az úton, sőt, a már általunk szervezett Rovás-táborok is művésszé neveltek jópár fiatalt. Nagybányáról fogok írni, ígérem, de ki kell térnem más részletekre is. Nem tudom pontosan, mikor hallottam először a nagybányaiakról vagy a szolnokiakról, szentendreiekről... Az esztergomi művésztelepről, a hajdúságiról, a csopakiról, a tihanyiról... Egyszerűen tudtam róla.

A nyári táborok és különféle szabadiskolák napjainkra úgy elszaporodtak, mint a gomba eső után. Készen arra, hogy művésszé tegyék az egész világot. Minden elvarázsolt arcú, zenétől félsüket, hivatásos fiatalt. És hogy született tehetségnek érezhesse magát ki-ki, megteszik a devianciát mértékegységnek, hogy a magától megrészegült, önjelölt entellektüel érezze elhívattatását (1 dev = beképzeltség szorozva a cipőmérettel, osztva kettővel). De mihez kezd a világ annyi félnótás művésszel? És mihez kezd magával a művész, aki azt sem tudja, hogy hol kamatoztathatja halálosan komoly kiképzését. Abszolvált egy-egy művésztábort, és a környezete mégsem becsüli. Megpróbálja hát a képzőművészeti akadémiát, és ha kellőképpen Más, pontosabban még másabb, mint akik átlagban mások, felveszik, ha meg nem, beáll képzőbűvész szemfényvesztőnek.

A 20. század végén számos magyar fiatal tanult a pozsonyi képzőművészeti akadémián, köztük én is. Akkor jöttem rá a különféle értékrendbeli különbségek hatására, hogy a német csiszolástól sokoldalú magyar szellem és a franciának örök-hálás szlovák művészet miért nem érti egymást.
Mert egyik sem önmaga. Megfelelni akar. És főleg, mert minden energiáját arra összpontosítja, hogy túlszárnyalja azt, akit utánoz.
Egyiknél él a figuralizmus, és mivel a majmolandó etalonnál már nem, infantilissé alakult a fejlődés. A másiknál meg egy merő pantomim az egész.
A szlovák királyi akadémián tanárként állnak bosszút minden korábbi értéken azok, akiket fiatalként kevésbé értékesnek minősítettek, akiket mellőztek egykor. Tanárként aztán saját, privát értelmezésű művészetfelfogásukból kreálnak skolasztikát, egyéni botlásaikból ellentmondásos és követhetetlen stílust erőszakolnak diákjaikra, tantervvé formálva agybajukat. A diák csak mellékes résztvevője egy hatalmas bizonyítási kényszernek, amely odáig elmegy, hogy doktori titulussal bizonyítja: vagyok valaki! Önmagam oka vagyok! Beony. És ha ez nem elég, megszerzi a professzorit is.
Amikor az akadémiára kerültem, világossá vált előttem, hogy egy rakás komplexussal küzdő, alapállásában sértődött, megbántott és meg nem értett egzisztencia próbál egy átfogó bizonyítási eljárásnál felhasználni. Hogy nem vagyok több a szemükben, mint néhány adat a szükséges űrlapon.
Nem tudom miért, de egyikük sem volt képes a munkáival elkápráztatni. Beszélni, azt tudtak. Érthetetlen kifejezésekkel nagyot mondani - és nagyothallani, ha volt olyan bátor valaki, hogy visszakérdezzen. És gúnyolódni az akcentusomon, azt is tudtak.
Beszélni és koncepciókat gyártani, a szarból várat építeni. Felvételin meg azokat a szerencsétleneket helyezni előnybe, akiknek már volt minimum egy öngyilkossági kísérletük. Mert azok, ugye, érzékeny emberek... (meg bénák is, mert ha tehetségesek lettek volna, akkor az esemény nem puszta kísérlet lett volna)! Lehetne még sorolni, de minek.
Megfogalmazódott ott bennünk, néhány diákban, hogy alkotótáborokat, amolyan szabadiskolákat kellene szerveznünk, tanulni egymástól, értékrendek konfrontációja által csiszolni a véleményeket. Tovább fejlődni. Tudtuk, hogy az iskolában ez nem fog sikerülni.
1994-ben, egy kassai kiállításon aztán, ahogyan annak lennie kell, felolvastuk csoportunk kiáltványát, és útjára indítottuk a Rovást.

A 19. század végén számos fiatal magyar festő tanult az akadémista festészet központjában, Münchenben. Egyik abszolvense, Hollósy Simon 1886-ban hozta létre szabadiskoláját, a Julién-akadémiát. Tanítványaiból és az iskola köré csoportosuló baráti körből -- Thorma János, Réti István, Iványi Grünwald Béla, Csók István és Ferenczy Károly -- alakult később a nagybányai csoport.
1896-ban Máramaros vármegyétől megrendelést kapott Huszt várának megfestésére, így történt aztán, hogy a nagybányai születésű Thorma János és Réti István megszervezte Hollósy és a Julien-akadémia számára a nagybányai nyári ott tartózkodást.
Meglepte őket az erős fény, a jellegzetesen intenzív fény-árnyék játék. A nap mozgása és a színek gyors váltakozása miatt alkalmazott alla prima festésmód aztán a későbbiek során is meghatározta a nagybányai szabadiskola stílusát.
A nagybányaiak 1897-es kiállításáról a régi Műcsarnokban (a mai Képzőművészeti Főiskola) Bródy Sándor és Lyka Károly művészettörténészek rajongó lelkesedéssel számoltak be, amely megerősítette a művészeket abbani szándékukban, hogy a nyári művésztelep az alkotói folyamat szerves részévé váljon.
A belső viták és személyi ellentétek Nagybányát is kikezdték, pedig viszonylag rövid időn belül a magyar művészeti élet meghatározó összetevőjévé vált.

1901 táján Ferenczy Károly stílusa és személyisége vált meghatározóvá, így Hollósy a Felső-Tisza menti Técsőre tette át nyári alkotótáborai székhelyét. A nagybányai iskola szerkezete ezután átalakult. Réti István, Thorma János, Iványi Grünwald Béla és Ferenczy Károly 1902-ben megnyitotta a Nagybányai Szabad Festőiskolát, a művésztelepen való tanulást pedig nem kötötték semmilyen előzetes művészeti tanulmányhoz.

1906-tól Réti és Thorma vette át a vezetést, akik nyaranta felváltva korrigáltak.
A művésztelepen tanuló fiatalok aztán önálló stílust hozva létre alapjaiban formálták át a korábbi nagybányai természetfelfogást. A "neósok" -- Czóbel Béla és Tihanyi Lajos -- tették meg az első lépést a természetelvű festészettől való eltávolodásra, majd elszakadásra, amely aztán a geometrikus, illetve a lírai absztrakt festészet kibontakozásához vezetett.

A posztnagybányai stílus inkább befele forduló, nemcsak a táj és a benyomás, hanem a kor emberi és társadalmi konfliktusai, az alkotó hangulata és érzései is fontos szerepet kapnak. Általában ezt a stílust emlegetik tipikusan nagybányaiként.
Hasonló esztétikai elveket vallottak a Gresham-kör tagjai: Berény Róbert, Szőnyi István, Pátzay Pál, Bernáth Aurél, Egry József, Szobotka Imre, Vass Elemér. Baráti összejöveteleik és alkotói vitáik központja a húszas évek közepe táján először a Centrál, majd a Gresham kávéházban volt. 

Klein Józsefet és Katz Mártont posztnagybányaiként is számon tarthatnánk, alkotásaikat azonban a második világháború utáni Nagybányai Képzőművészek Szakszervezetének kiállításán mutatták be. Ekkor már a politika ránehezedett a festőiskolára, feltűnnek a kommunizmust dicsérő, propagandával átitatott alkotások is, a háború utáni időszak a hanyatlás, a szellemi fáradtság időszaka. Említésre méltó Ziffer Sándor, Mikola András, Pászk Jenő, Kádár Géza, Balla Béla, Balla József és Szilárd Iván neve, bár az európai fejlődésmenetet már egyikük sem képes követni.

Az 50-es években került sor egy újabb generációváltásra is. Véső Ágoston, Walter Frigyes, Kozma István és Dudás Gyula, akik a kolozsvári főiskoláról kerültek Nagybányára, és tudatosan vállalták az itteni örökséget. Teljesen egyéni hangot képviselt ebben a körben Balla József furcsa, szürreális világképével. A hely szellemének ereje meggyöngült, hatása jelentéktelenné vált, csak az egyéni életművek töredékeiben fedezhető fel nyomokban a tradíció. A tájképfestészet ugyanis napjainkra elvesztette jelentőségét.

Négy évvel ezelőtt, de nem is, öt éve már... Bizony, öt éve, hogy az egyik hejcei művésztelepen találkoztam a nagybányai festőiskola egyik nagy öregével, Dudás Gyulával, akit néhány évvel korábban az egyik Rovás táborunk vendége, Losonci Miklós, a híres művészettörténész lázadó fiatalként nevezett meg. De erről később. A második részben...
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :