[kapcsolat]   husken

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Nádasdi Péter a Barackligetben

szerző: Kovács Ágnes 2011-11-15

 

Nádasdi Péter a Barackligetben


A Rovás Őszi Fesztivál soron következő programja a hazai mozikban először 2011 áprilisában bemutatott, 102 perces szlovák film, a Barackliget (Marhuľový ostrov) levetítése volt, amelyet Peter Bebjak rendezett.
A kassai Márai Stúdióban népes közönség előtt és a film egyik főszereplője, jelenleg a Thália Színház színésze, Nádasdi Péter jelenlétében nézhettük meg a régen várt alkotást. A Barackliget című szlovák film szenvedéllyel teli mély emberi történet. Drámai sodrású szerelmi háromszög, lenyűgöző természeti környezetben. Peter Bebjak rendező első egész estés mozifilmjében Nádasdi Péteren kívül más magyar színészek is főszerepet kaptak, mint Cserhalmi György, Mokos Attila vagy Tóbiás Szidi.

A film utáni beszélgetés során Nádasdi Péter beszélt arról, hogyan keveredett bele sorsszerűen ebbe a filmbe, s apró forgatási élményeket osztott meg velünk. Elárulta, hogy például Cserhalmi György, a nagy színész milyen fegyelmezett és koncentrált volt az egész forgatás alatt, s csak azt sajnálta, hogy ebben a történetben neki elég kis rész jutott (a filmbéli apa a film első tíz perce után meghal). 

A történet középpontjában egy sokat próbált, szenvedéllyel teli nő, Babika (Tóbiás Szidi) új szerelmi fellobbanása, többfelé ágazó kapcsolatának alakulása áll. Ez a szlovák nő hagyja hátra városi életét, és költözik le a magyar faluba, a barackligetre, hogy megtalálja az elveszett szerelmet. Itt ismerkedik meg Lajcsival (Mokos Attila) és Jancsival (Nádasdi Péter), miután túljutott a két fiú apjával (Cserhalmi György) folytatott kapcsolaton. A fiúk hamar beleszeretnek a városból érkezett nőbe, érzelmileg ő is kötődni kezd hozzájuk.
A filmben úgy élnek ott vidéken, a földmunkával, a háztájival, a napi gondokkal küszködve, mint valóban a Csallóközben vagy a Mátyusföldön. Semmi nem mű és mesterkélt. Becsöppenünk egy életbe a vásznon, gyönyörű holtágak, ligetek kulisszái közé, amely a valóságban is ilyen - mindezeket a közönség közt jelen lévő csallóközi származású barátunk is megerősítette, aki ráadásul a filmbéli falu mellől származik. Az ottani emberek naponta küzdenek a munkával, az alkohollal, a magánnyal, a hormonokkal, szeretet- és szerelemvággyal.

A városban élő Babikát felveszi teherautójába egy vidéki férfi, és elemi erővel, szinte odavetik magukat egymásnak. Ettől kezdve találkozgatnak, ám egy nap a férfi elmarad. Babika az életre szóló szerelem reményével elindul, hogy megkeresse. Megérkezik a csallóközi faluba, a barackligetbe, de ott csak Lajcsit és Jancsit találja, a férfi két felnőtt fiát, őt magát nem. Mégsem megy vissza a városba, ott marad velük, a két magyar fiatalemberrel.

A beszélgetés során Nádasdi Péter megkérdezte a közönséget, vajon nem találták-e különösnek, hogy Babika egyszerűen csak ott maradt a tanyán, hátrahagyva például a munkahelyét. S valóban, a filmben voltak nagy időbeli ugrások, időnként szinte érezni lehetett, hol történt a vágás, mit hagytak ki belőle. Merthogy a rendezői változat több mint két órás volt, s ezt kellett úgy megvágni, hogy 102 percbe beleférjen. Sajnos, nem tett jót a filmnek, kár, hogy nem készülhetett belőle mondjuk egy kétrészes családregény - hiszen így is ebbe a műfajba sorolhatnánk, csak gyorsléptékű idővel mérve. Ha például olyan lassan telt volna a barackligetben az idő, mint a Szabó István rendezte Napfény ízében, bizony, minden szálat szépen el lehetett volna varrni, s minden élethelyzetben el lehetett volna időzni.
A film Babika tanyára kerülésétől már Lajcsiról és Jancsiról szól: arról, ahogy megküzdenek Babikáért. Babika Lajcsit választja, talán azért, mert úgy tűnik, jobban hasonlít az apjához. Jancsi más, mint Lajcsi, érzelmesebb, átérzőbb, egyáltalán nem nyitja meg a lelkét. A két testvér kevés szóval érti egymást. Egyik napjuk olyan, mint a másik. Evés, ivás, alvás, robot, különösebb szellemi igény nélkül, a természetre utalva. S ilyenek is maradnának, ha Babika nem állna közéjük. Lajcsi megkapja a nőt, Jancsi nem. Lajcsi elveszik a házasságban és az alkoholban (még időközben megszületett fia sem tudja észhez téríteni), Jancsi tovább küzd. Jancsi csalódottan nézi, hogy lemaradt Babikáról. Ő másképp közelített hozzá és próbálta megkörnyékezni. Gyöngédebben, érzelmekkel. Ám mivel úgy látja, hogy a férfiasságot és a férfi fölényét a testiséggel kell bizonyítani a nő felé, Lajcsi és Babika lakodalmának hajnalán nekidönti a házfalnak a menyasszonyt. Lopott együttlétüket azonban a falu bölcs öregje (Dráfi Mátyás) nem engedi kiteljesedni.

Nádasdi Péter elmesélte, hogy amikor a lakodalmi asztaltáncolós jelenetet már vagy egy tucatszor leforgatták, a cigány zenészek közül az egyik megvigasztalta, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni - merthogy akkora átéléssel adta át magát a jelenetnek.

Abban példátlan ez a film, hogy a szlovák alkotóstáb magyar színészekkel dolgozott. S mintha csak rákaptak volna, a soron következő szlovák film, a Dušičky egyes szereplőiben is magyar színészeket fedezhetünk fel (Bandor Éva, Varga Anikó, Varsányi Mari). Ebben az ígéretes folyamatban csak az a nagy kár, hogy kevesen látják ezeket a nagyszerű alkotásokat. Az egyik néző úgy fogalmazott, elszoktatták a szlovák nézőket a szlovák filmektől. Egyrészt iszonyúan kevés pénz áll a rendelkezésre (persze a Báthory elvitte a filmkészítésre szánt összeg nagy részét az azt megelőző és az utána következő három évre), másrészt rendkívül jelentéktelen reklámot csináltak neki. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy a cseheknél a ČT2 képes évente akár 25 filmet is produkálni úgy, hogy vissza is térül a befektetésük.

A nézők számára nem volt világos (és talán a kicsit rossz minőségű filmvetítő miatt sem volt látható), hogy  a film végén vajon Jancsi megöli bátyját, vagy hagyja meghalni, illetve távol állt tőle mindkét szándék. Kérdést fogalmazhat meg a hattyú jelenléte a baromfiudvarban (egyik lehetséges magyarázat szerint sem a hattyú, sem Babika nem illett oda, ha úgy tetszik, nem az volt az élőhelyük). Tehát a hattyú szimbolikája sem volt kibontva. Viszont  hibának minősülhet, hogy a film végén Babika egy szlovákul (!) írott levelet talált a pálinkafőzőben, amelyet - s most megint találgatni lehet - az apa írt a feleségének, hogy Babika miatt elhagyja, de mivel időközben a felesége meghalt (mert megölte magát? - kár, hogy ezt sem tudni, csak sejteni), már nem volt kinek odaadnia. S aztán az apa miért halt meg? Mert darabokra tört a szíve - hangzik a filmben.

Sok mindenre fény derült Nádasdi Péterrel való beszélgetés során, amelyet Lovas Enikő, a www.rovart.sk újság főszerkesztője vezetett bravúrosan, élvezhető formában és rendkívül közvetlenül, baráti csevegésként. S ha nem lett volna a film vetítése után Nádasdi Péter szereplővel történő beszélgetés, azt hiszem, mindenki mély szomorúsággal indult volna haza. De a színész szinte állandóan vigyorgó arca, közvetlensége, a tőle nem várt, de mégis oly gyakori zavartsága, szerénysége, józansága, s főként jó humora hamar eloszlatta a fekete felhőket a fejünk fölül, és már csak egy kis mélabú maradt bennünk a film tragédiájából. De ez a kevés is elszállt a kávéházban késő éjjelig tartó beszélgetés során, és Ruszó Gábor kiváló gitárjátéka hallatán.

Másnap Nádasdi Péterrel ismét volt szerencsénk találkozni, mert egy fergeteges koncertet adott Semi Holsen zenekarával együtt a Rovás ArtCaféban. A zenekarról azt kell tudni, hogy a szigetországbeli (vagy british) rock hangzás hazai művelője. Gitárcentrikus zenét játszik, jellegzetesen melodikus basszus hangzással és artrockra jellemző agresszív ritmizációval. A színpadi látvány elmaradhatatlan része az örökmozgó színész-énekes, Nádasdi Péter korai Mick Jaggert idéző koreográfiája. Elképesztő, mit művelt előttünk! Rendkívül energikus, látványos, meghökkentő, humoros megnyilvánulásai voltak, s a kiváló zene mellett az énekes koreográfiája is felejthetetlen élményt nyújtott. Nem tudom, hogyan tartaná a közönséggel a kapcsolatot hagyományos koncerthelyszínen, ahol ő a színpadon, megközelíthetetlen távolságban énekel, a közönség pedig a lábai előtt tombol. De valószínűnek tartom, hogy ilyen esetben is megtalálná a módját annak, hogyan szólítson meg egy-egy ismerőst, hogyan üdvözöljön egy-egy időközben érkezőt - mint ahogy tette azt nálunk is. Igazi vezéralakja együttesének.
A zenekar a saját szerzeményeit játssza, legújabb dalaiban feltűnnek az elektronikus zene minimálelemei. A Semi Holsen 2011 júniusában a Backstage Live elnevezésű amatőr zenekarok versenyének 1. helyezettje lett. A zenekar tagjai: Nádasdi Péter (ex-Waterfall) – ének, Kóbori Dávid (ex-Waterfall) – dobok, Szabó Nándor – gitár, vokál
Oravec Gábor – basszusgitár (csatlakozott 2009. augusztus), Kobák Olivér – gitár (csatlakozott 2010. május). 
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :