[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nagy király, vagy tékozló, gyenge kezű..? 1. rész

szerző: Kiss László 2014-03-25

 

Nagy király, vagy tékozló, gyenge kezű..? 1. rész

 

     II. András 1205-ben, bátyjával, Imre királlyal vívott kilenc évi testvérharc után került a Magyar Királyság trónjára a szép emlékezetű, Bizáncban nevelkedett III. Béla másodszülött fiaként. 

   
     András bűneként a királyi birtokállomány két kézzel szórását szokták felróni. Való igaz, maga is sokszor hangoztatta, hogy az adományozás mértéke, a mértéktelenség. Ezt a politikát apja vezette be, aki elsőként adományozott egész királyi vármegyét egyik hívének. András és Imre, a testvérháborúskodás idején kölcsönösen nagymértékű adományozásba kezdtek, amely teljesen érthető, hiszen a király és a herceg is így tudták támogatóik számát növelni. Ha Közép-kelet Európában (újabb elnevezésén Köztes-Európa) nem is alakult ki a nyugati klasszikus hűbériség, az ajándék föld jó, meg kell hálálni, tehát a megajándékozott lekötelezettje lesz az ajándékozónak. És ekkor már régen nem benefíciumról (szolgálati birtok, amely visszavehető) van szó, hanem feudumokról, mely valódi tulajdon, s örökíthető.
(Itt lehet megjegyezni, hogy ezen birtokokat nem lakomák, italozások alkalmával, baráti alapon osztogatták, hanem a kor törvényei szerint oklevelekben rögzítve. Ezért volt sikertelen András fiának, IV. Bélának a birtok visszaszerzési törekvése hatalomra kerülését követően, a kor törvényeit, szokásait kellett volna felrúgnia. Így, jóllehet nagyon elítélte apja politikáját, de felhagyott a birtokvisszaszerzéssel. Ez három évvel a tatárjárás előtt történt, tehát nem az kényszerítette rá, mint ahogy olvasható még számos helyen.) 
 
     András, miután bátyja meghalt, s annak kiskorú fia is, legálisan megszerezte a trónt. A birtokadományozást folytatta, hiszen saját híveire kellett lecserélni Imre embereit. Ez a kettősség, a két táborra szakadt ország nagyon jellemző a magyar történelemre. Szinte minden királyunk idején megvan. Kezdődik talán az István -- Koppány konfliktussal, jelen van a XV. században a Garai, Cillei -- Hunyadi, Szilágyi liga küzdelemben, de még 1848--49-ben is voltak megalkuvók és hazafiak... -- hogy csak néhányat említsünk.
 
     Imre táborát tehát háttérbe szorítja András, de az megmarad, hiszen ezek a hatalomból kiebrudalt nemesek, 1222-re egyfajta palotaforradalommal újra elfoglalják a királyi udvar pozícióit, s ők azok, akik Andrást az Aranybulla kiadására kényszerítik. András visszahozza az udvarba híveit, s az Aranybulla intézkedéseit sem nagyon tartja meg, de az események bizonyítják, létezik a király "ellenzéke". Az Aranybullában az Imre-pártiak kikényszeríttették, hogy a király felhagyjon a birtokadományozással. De vajon az ország féltése miatt vették ezt be, vagy azért, mert ők kiszorultak az adományozottak köréből..?
Másrészt az Imre-pártiak ekkor a serviensek, hiszen a bárók András hívei. De rendszerint ez fordul, ha uralkodóváltás történik. Az Aranybulla a köznemességet, servienseket védi a királyi önkénytől és a bárói önkénytől. Elhíresült pontja az ellenállási záradék. 
 
     Európában ekkor "divatos a bullázás". A társadalmi fejlődés Nyugat-Európában eljut lassan a rendi-monarchia szintjére. A különböző bullák kiváltó oka, háttere más-más ugyan, de óhatatlanul kívánkozik az összehasonlítás. Angliában I. (Földnélküli) Jánost ugyanúgy a köznemesség kényszeríti 1215-ben a Magna Charta Libertatum kiadására, mint II. Andrást nálunk az Aranybullára. Tartalmuk is nagyon hasonló. 1215 és 1222. Merészség kell hozzá, de megkérdezhetjük: hét éves lemaradásban volt mindössze Magyarország Nyugat-Európához képest...? 
 
    A birtokadományozást nem lehet egyszerűen felelőtlen politizálásnak tekinteni. A királyi hatalom az államalapításkor a királyi birtokokon nyugszik. A király a legnagyobb földbirtokos, lényegében ezért ő a király. (István Magyarországnak több mint a felét birtokolta.) Mindez nyugaton is így volt. De a feudalizmus logikájából következik a birtokadományozás, hiszen a király így tud híveket, hűbéreseket szerezni. Tehát amit II. András tesz, az ekkor már Franciaországban, Angliában, a Német-Római Császárságban is előrehaladott állapotban van. Az uralkodók elosztogatták a királyi (állami) földeket. Ezért kell új pénzforrások után nézniük. De ezt a társadalmi-gazdasági fejlődés Nyugat-Európa királyságaiban megengedi. Itt jön az az állítás, hogy viszont térségünkben nem. 
 
    Ezen lehet vitázni. Tagadhatatlan, hogy a városfejlődés, a kézműipar, kereskedelem lényeges lemaradásban van a nyugathoz képest. András mégis, maga által is új berendezkedésnek nevezett politikába kezd. Eladományozta a birtokokat, tehát másból kell finanszíroznia az államot. Az új forrás a regálé, királyi felségjogon szedett adó. Rendkívüli adók, nyolcvanad vám és számos egyéb. Erős fegyvere a pénzrontás, kamara haszna, melyből jelentős bevételre tesz szert. Tehát feltalálja (?) az inflációt. Monopóliumokat árusít, városokat, területeket zálogosít el. Ez utóbbiak általában negatívan jelennek meg tudatunkban. Vegyük például a zálogosítást. A király eladja az adóbeszedés jogát mondjuk három város esetében. A bérlő a városok éves adóját befizeti év elején a király kincstárába, egy összegben. Ezt követően az év folyamán kénye-kedve szerint hajtja be a városokon az adót, természetesen jóval többet, mint amennyit a királynak fizetett, ez lesz az adóbérlő haszna. Ez természetesen rossz a városoknak, de a királynak, államapparátusnak jó is lehet, hiszen előre megkapják a pénzt, s nem kell az adóbehajtás fáradságos és költséges tevékenységével foglalkozni. 
   
     A monopóliumok árusítása hasonló (pl.: sókereskedelem). A király konkrét, fix pénzösszeghez jut a "költségvetési év" kezdetén. Viszont zálogosítás, monopóliumok árusítása kétélű fegyver: ha túlzásba viszik, nagyfokú társadalmi feszültségeket okozhatnak. Viszont mértékletesen alkalmazva őket, ha lehet így egyáltalán, hozzájárulhatnak a király, az államapparátus mozgásterének bővüléséhez, nagyobb szabadságot, bel- és külpolitikai aktivitást érhet el az uralkodó. (Folyt. köv.)
 
A fotók forrása: internet, Thaler Tamás (III. Béla síremléke)
 
 
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :