[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nagy Nelli és az optimizmus

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-12-26

Nagy Nelli
Roppant pontosan érkezik november végi találkánkra – pár perce még a színpadon állt, a Fekete Péter egyik epizódszereplõjeként. Köhög, meg van fázva, mert ebben a nyálkás idõben összeszedett valami bacilust. De jókedvén, lendületén, temperamentumán ez semmit sem változtat. Ugyanaz a „lökött perbenyiki csaj, aki régen volt” – állítja magáról mosolyogva. A kassai közelmúlttal kezdjük a beszélgetést.


Nagy Nelli


Dudás Péterrel


Kövesdi Szabó Máriával


Kövesdi Szabó Máriával, Bocsárszky Attilával és Pólos Árpáddal


Ifj. Bocsárszky Attilával


Nagy Nelli


Nagy Nelli


Nagy Nelli

Mióta is vagy itt, a Tháliában?
A 2004/2005-ös évad óta.

Ennyi idõ alatt sok élményed lehetett.
Ha konkrét szerepekre gondolok, eddig minden évadban volt legalább egy olyan szerep, amiben jól éreztem magam, ami melengette a szívemet. Az elsõ évadban megkaptam Juli szerepét a Dankó Pistában, aztán jött A fösvény, A dzsungel könyve, a Gyertyafény-keringõ, Maják szeretõje, és voltak olyan sûrûbb évek Moravetz Levente vezetése alatt, amikor szinte minden darabban benne voltam. Csak az utolsó két évben játszottam kevesebbet, de ez általában nem a színész hibája. Van sûrûbb év és lazább év.

Van kedvenc szereped?
Nincs. Jelenleg.

És kedvenc mûfajod?
Most már valami komolyabbra vágyom. Szerencsére jön a Leenane szépe, abban megmutathatom, hogy ezt is tudom csinálni. Játszottam én már komoly darabban máskor is, csak épp Kassán nemigen tudnak róla. Amikor Kollárik Luciától átvettem a szerepét a Kvartettben, már csak tájelõadásokon játszottuk.

Hogyan készülsz a Leenane-re?
Sokat olvastam a szerzõrõl és a darabjait is ismerem. Az állami színházban még mindig játsszák a Leenane-t, de nem megyek el megnézni. Zavarna, ha látnám, hogyan csinálja a kolléganõ, mert az ember akaratlanul is megjegyez dolgokat, az ilyesmi ragad, mint a rágógumi. Majd a bemutatónk után elmegyek, és megnézem, akkor már nyugodt lesz a lelkiismeretem, hogy megpróbáltam egyedül, a rendezõ és a kollégák segítségével megoldani a szerepet, és nem próbáltam csenni sehonnan, csak magamból kiindulva formáltam meg.

Mennyire visel meg, hogy egy drámai szereplõ lelkivilágába kell belehelyezkedni?
Azt vallom, hogy nem nekem kell sírni, hanem a nézõnek. A lelkemet persze bele kell tennem az alakításba, de nem úgy, hogy ideg-összeroppanást kapjak, mert megvisel, milyen nehéz emberi sors ez. El kell játszani, meg kell oldani, de nem szabad azt éreznem, hogy felemészt.

Mi az, amit szívesen eljátszanál?
Nem is tudom. Sok szerepbõl kigömbölyödtem, sajnos. Szerencsére a tehetséget nem kilóra, nem is szépségre mérik. Minden életkornak megvannak a maga szerepei, ha egy kicsit dolgozom magamon, jöhetnek a „nagy drámai szerepek”.  

A nõknek ezen a téren kevesebb lehetõségük van, mint a férfiaknak.
Vannak jó szerepek, csak meg kell õket találni. Persze könnyebb elõvenni valami jól ismertet, mint hetekig keresgélni, hogy a társulatban lévõ nõknek az adott évadban találjanak valami jó szerep-lehetõséget. De kapásból tudnék mondani három olyan darabot, melyben jó nõi fõszerepek vannak. A mindenkori vezetõségtõl függ, milyen darabhoz nyúl, keres-e „nõi darabot” is. Szerintem különben a csak nõi szerepekbõl álló darab a színpadon kevésbé érdekes, mint a férfi-nõ kapcsolat. Ennek ellenére, mikor a Fekete Péter egyik elõadása alatt ültünk a színfalak mögött, én a fekete ruhámban szétterülve azt mondtam: leszek én még Bernarda Alba, várjatok!

Melyek a legnehezebb pillanatok a színpadon?
A beugrások rázósak. Ha a színpadon egy begyakorolt darabban váratlan dolog történik, abból ki lehet valahogy kecmeregni. De a beugrásnál egy hét alatt, két próbával kell megoldani azt, amire a kollégának volt öt hete. Mikor Cs. Tóth Erzsi lebetegedett, néhány elõadásra átvettem a Hyppolitban Schneidernét. Kicsit vicces volt, de tudtam, nem váltom meg a világot, és nem állok elõ valami korszakalkotóval, Bözsi után eleve nehéz lesz. A beugrás ilyen. Ezek azok a pillanatok, amiket nem igazán felejt el az ember: bejön a kolléga, és látni a szemén, hogy nem tudja, mi a francot kell mondani. Azt furcsállom, hogy eddig még senkinek sem jutott eszébe egy-egy beugrásra a súgót alkalmazni, szerintem kis szerepeket kapásból meg tudna oldani. Angi nagyon ügyes.

A pozsonyi fõiskola után eleve a Thália szerepelt a terveid között?
A fõiskolát elvégezve az ember tele van nagy ambíciókkal. Úgy gondolja, majd nyugaton jobb lesz. Pozsony közelében viszont csak akkor könnyebb, ha van idegzete kilincselni, minden castingon ott lenni, és ha hatvanhatszor kidobják, hetvenhetedszer is visszamenni. Maradhattam volna Pozsonyban, de kellett egy biztos pont, a Thália visszajelzett, hát idejöttem, hogy közel legyek az otthoniakhoz is. Persze most már itt is egyre kevésbé biztonságos.

Milyennek látod a jövõt?
Zavarosnak! Egyre bizonytalanabbnak. Fõként a Thália és ezáltal a magam jövõjét. De bízom benne, hogy egy nemzetiségi színházat akkor sem szüntetnek meg, ha cigánygyerekek potyognak az égbõl. Ami pedig a színmûvészet jövõjét illeti,  remélem, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem az ordító mozivászon elõtt, hanem a nézõtéren szeretnek ülni, ahol élõ színészek, hús-vér emberek mondanak nekik valamit. Ha ennyi évszázadon keresztül fennmaradt a színház, nehogy már a technikai kütyük miatt szûnjön meg. Persze el tudom képzelni azt is, hogy a jövõben internetes színház lesz, és on-line fogunk játszani valahol az éterben.

Magánemberként milyen embernek tartod magad?
Ez nehéz kérdés. Azt szoktam mondani, kérdezzétek meg attól, akivel élek.

A párod nem színházi ember. Milyen a viszonya a színházhoz?
Egyre jobb! Vannak elõadások, amiket többször is látott, mert szereti. Egyébként személyi sofõr volt, tehát nagyon távol áll tõle, amit én csinálok. Egy ilyen munka öltönnyel, nyakkendõvel járt, meg azzal, hogy 24 órán keresztül madzagon van, és ha hajnali négykor hívják, akkor menni kell. Most éppen egy élelmiszer-nagyraktárban dolgozik, de ha bárki tudna személyi sofõr állást, szóljon! 

Családi tervek?
Vannak! Ha minden jól ment volna, és nem üt be a krízis, nyáron férjhez is mentem volna. Remélhetõleg rendbejön a pénztárcánk gazdasági állapota, és a jövõ nyáron megejtjük az esküvõt. Szeretnék családot, jó nagyot: legalább egy gyereket! Ha-ha! Kettõ lenne az ideális, de már túl vagyok a harmincon, és a párom nálam 11 évvel idõsebb. Tehát számolni kell azzal is, hogy esetleg majd ötvenévesen hogy fog a gyerekével focizni.

Mit szólnál hozzá, ha a leendõ gyereked is színész akarna lenni?
Nem fogom megverni érte. De remélem, hogy majd valami egészen más akar lenni, mondjuk bankigazgató.

Te szerettél volna más is lenni, vagy mindig csak színész?
Soha nem akartam más lenni – gyári hibás vagyok. Jó, volt olyan, alapiskolás koromban, hogy archeológus leszek, aztán kiderült, hogy olyanokat kellene tanulni, amit nem szeretek. Aztán akartam lenni „gyógynõvér” is, be is adtam a jelentkezést, de közben felvettek Komáromba, a Jókai Színházba, hát gyógypedagógiára el se mentem felvételizni, gyõzött a színház. Az elmúlt években gondolkoztam azon, hogy mi mást tudnék csinálni. Nem vesznék el, ha úgy adódna. De nem hiszem, hogy a színészetet ott tudnám hagyni.

Mi a legnagyobb vágyad az életben?
Egészségesnek és boldognak lenni. Tehát legyen olyan munkám, amit szeretek csinálni, ami feltölt energiával, és legyen, aki szeret és akit szeretek.

Alapjában véve boldognak vagy boldogtalannak tartod magad?
Én boldognak tartom magam. 


Kozsár Zsuzsanna


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: KofiAnnan e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-31
Azt hiszem az alábbi rövid bejegyzés is Kassáról szól. Meglepõ és mulatságos:

http://acsaposkozbeszol.blogspot.com/2009/12/menni-vagy-maradni.html