[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nagymester, egy leány és egy fiú

szerző: Petri György, Rácz Boglárka, Bolla Dávid Kopy 2012-08-05

 

Nagymester, egy leány és egy fiú

 

Petri György: 

Reggeli kávézás

 

 

Szeretem az őszi hideg szobákat,

ülni kora reggel összehúzott köntösben

a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,

párolog a völgy meg a csésze kávé

– ez hűl, amaz melegszik.

 

Sokasodik a piros meg a sárga,

fogyatkozik a zöld, pereg a sárba

a sok levél – halomban

a nyár devalvált pénze:

oly sok! oly semmitérő!

Lassúdan kékbe vált

az ég hamvasszürkéje, enyészőben

az enyhe borzongás. Közelednek

a nappal-dagály

türelmes, óriás tolóhullámai.

 

Kezdhetek folytatódni. Megadom magam

egy személytelen felszólító módnak.

 

 




 

Petri György:

A vékony lánnyal

 

 

A vékony lánnyal ölelkeztem

álmomban gyerekes szerelemmel

kicsi melle mint feszes paradicsom

simult gömbölyödött tenyerembe

Nem izzadtunk ki nem csapzott hajunk

sikamos vergődő szerelemben

 

Gerince zsengén izesült nádszál

félve becézték kényes ujjbegyeim

a váll a lapocka ficánkolt

fogékony tarkó sejtetett majdani nőt

de elfogulatlan nyúlt még a fiús comb

a sovány szár soksebü földizü térd

Nem kicsapó hővel csak a védett

öböl szelíd melegével érzett az öl

világos rajzu a domb még szőke pihével

 

És mégis Nem voltunk gyerekek

sem pásztori lények Nem fűvön esett

könnyü szerelmünk A szobám volt az a hely

csak szebb nagyobb és sokablakú

mind a folyóra melynek vize lassan

szinesült születő hajnali órán

És egymás karján nyugtatva fejünk

cigarettáztunk bámultuk a mennyezetet

boldogan és fáradtan mintha utána

volnánk És a széljárta gömbben

vonultak úszva lebegve fehér felhők

elúsztak az ablak bal sarka felé

de újak jöttek visszaterelve

a kék rónán széledező tekintetet

szűkebb térségre Szótlanul így beteltünk

a váltakozó néznivalóval És elaludtunk

 

Álmodtam alvásunk aludtam álmunk

Felettünk mint levált fehér köröm

hullott alá a hold Beszivárgott

fenyegetően emelkedett a fény

Ilyentájt csúsztatják küszöb alá

a hírlapot szakadnak fel dörögve

redőnyök robajlanak át az

üres hűvösségen a teherautók

Süvítve nyílnak gázcsapok vízcsapok

Tea forr szelnek a szikkadt kenyérből

Csobogás és robogás ideje Takarítónők

ébredő visszérfájdalma Székek tetszhalálban

Szódáscsap felhörög a söntéspulton

kopasztott csirkefej feltámadása

Zöldesen mint Lázár de folytat mindent

ahol abbahagyta mert nem tud mást a város

 

Kiszabadítod óvatosan zsibbadt

kezed kettős álomtól nehéz koponyám alól

Némán kilépsz Két óra múlva ébredek fel

Akkor már minden jóvátehetetlen

 

 




 

 

Rácz Boglárka: 

Itt

 

 

itt lakom, mondja K. és megnevezi az utcát, ahol

most senki sincs, mert egy gondosan megválasztott

időpontban hozott magával, előre megtervezte, délelőtt

semmiképpén nem bukkanhatnak fel közös ismerőseink.

 

a postaládáján kicsit megfakult a név, K. ismerősei

nem bukkannak fel a napnak ebben az időszakában,

sem az ismerősök ismerősei, csak egy ágyneműt

teregető egészen apró néni néz, míg K. a kulccsal

 

babrál, egészen más most, hogy ez a közös tér

nem velem közös, K. ideges amiért a zárban nem

fordul el, és én nem tudom már miért kell a másik,

csak K.-t hallgatom ahogyan a kulcsokkal csörög.

 

 



 

Rácz Boglárka: 

Kézbesíthetetlen levél

 

 

úgy hallottam megint költözöl

rögzítődre más szavakat mondasz majd

annak is ki sohasem keres egy régi

bőröndből öltözöl minden reggel

gyűrött nagykabátba éjjeli szekrényeden

penészedik a keret ami körbefogja rólunk 

ezt az utolsó fotót tudom jól ezt nem viszed majd 

magaddal az új lakásba látod gondosan elhallgatod 

a címedet szerinted levelezni már amúgy sem divat

csak én állok kint a postásra várva 

 

 


 

Rácz Boglárka:

A menetjegyet

 
 
a menetjegyet már nem tudtam visszaváltani
egy nem létező hely most az állomás a termoszból
elfogy lassan a kávé a vágányt elfelejtik bemondani
ha megérkezem szállodát keresek a lakás címét ahol
majd vársz talán mindegyik füzetemből kitéptem 
 
fellapozom aztán a telefonkönyveket a veled egyforma
vezetéknevű emberekre vagyok csak kíváncsi és elképzelem
milyen lenne ha az ott megadott utcákban laknál reggelente
mondjuk lenyírnád a füvet a kertvárosi ház udvarán és még 
pizsamában kijönnél integetve mikor a bejáratnál a taxim megáll
 
 


 

 

Bolla Dávid Kopy:

nyaralás

 
 
csak nézett mindenki
bámulták jószándékkal készített képeimet
arra a kis 3colos képernyőre tapadt
tekintetük
fejük üresen teng
leng
mint valami kínai hangot kiadó serpenyő
hegyen lefelé vágtatva
néha fülét földhöz dörgölve
és ájuldoznak hogy ez milyen jó
de később észhez tér a csürhe
prezentáció vége
 
 

 

Bolla Dávid Kopy:

reggel 

 
 
éjszaka jött mert akkor jó idő
nappal meleg meg sugarak meg vitamin
csendben csöndesen lopakodott
nagy robajjal mire ment volna
sokan ébrednek így is most ha még hangos
felöltözött mocsokmód
a nap oly meztelenül ordít
vagyis kezd
de ő nincs figyelemmel senkire
egoista és kirúg mindenkit
kegyetlen
jön a még öt perc és indulás
 
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :