[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Napló egy haldoklóról

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-03-19

hmmBabus - akinek nevét majd akkor árulom el a nagyközönségnek, ha õ is megengedi, már régóta várakozik az irodalom rovat elõszobájában. Hát itt az idõ, legyen itt fent egy bensõséges hangulatú, nagyon személyes írás. Tessék belépni! Blog? Nem blog? Nemtom... Tessék eldönteni... Az biztos: érték!


A minap találtam egy füzetet. Egy kemény fedelû, fekete- fehér virágmintásat. Ahogy kinyitottam, láttam, hogy egy naplót tartok a kezemben. Tudom, hogy egy naplóba nem illik beleolvasni, de mivel a sajátomról volt szó, lelkiismeret furdalás nélkül tettem. Az elsõ sor után már nem tudtam letenni a kezembõl.
 
lélegzethez „Ma érkeztem. Rossz érzésekkel indultam otthonról, mert nem tudtam, mi vár rám. Hát, már tudom. Nem lett jobb érzésem. Klaus annyi gépre van kötve, hogy a család nem fogja bírni fizetni a villanyszámlát. Katka felhívott, hogy egy kis lelket öntsön belém. Felelevenítettük a régi szép idõket, mikor még élt Hannelore. Szegénykém, annyit kacagtunk mellette, pedig nem tehetett róla, hogy elhagyja az esze. Elég sokszor.
 Sosem felejtem el Klaus születésnapját. Egy restiben foglaltatott asztalt a család számára. Minden tányéron egy-egy szál virág feküdt, ha jól emlékszem, liliom. Az akart lenni a dekoráció. Hannelore mindenáron meg akarta kóstolni, ami az õ szemszögébõl nézve normális is, hiszen a tányéron volt. Az õ tányérján. Ami pedig a tányéron van, azt meg kell enni, nem igaz?! Ezt mindannyian tudjuk! Szóval, kitaláltunk egy vadiúj játékot. Õ a szájába vette, én kikaptam onnan. Aztán újra szájba, majd újra kikapni onnan. Élvezetes volt. Egy darabig eljátszogattunk, éreztem is, hogy jót tesz az adrenalin szintemnek. Majd hirtelen belépett valaki az ajtón, én elfordultam, a drágaságom pedig kihasználta az alkalmat, hogy végre megkóstolja a finomságot. Mire visszafordultam, a virág szárának már csak egy icipici része csüngött ki a szájából. A plafont nézegette épp, mintha misem történt volna, és biztos vagyok benne, hogy azon gondolkozott, hogy õ is így csináltatja meg otthon a nappaliját. Épp csak hogy nem fütyörészett hozzá. Nagy hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Annyi ember volt körülöttünk, én szégyelltem magam helyette. Rászóltam, hogy köpje ki, de naná, hogy esze ágában sem volt! Nem volt mit tenni, elkezdtem túrkálni a szájában. Jól nézhettünk ki. Hát igen, amilyen az ápoló, olyan az ápolt. Mindkettõ félõrült. Aztán rámszóltak, hogy hagyjam; ha enni akarja, egye. Ezek voltak a szép idõk! Most meg?...
lélegzet Azt kell látnom, hogy Klaus félholtan fekszik az ágyon, mindenhonnan csövek csüngenek belõle, és teljesen tehetetlen. Lélegeztetõgép nélkül tán meg is halna, a napi gyógyszeradagjával egy lovat is ki lehetne nyúvasztani, és olyan sovány, hogy a cápát ütni kéne, hogy ráharapjon. Nem akartam mutatni, mennyire megviselt a látvány, de mihelyst a szobámba értem, bizony elpityeredtem. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a kórházból meghalni engedték haza. Ezért is vagyok most itt. A feleségét már eltemettük, most õ következik. A család azt reméli, hogy a halálakor én leszek majd mellette, de hát ki tudja ezt elõre kiszámítani? Az egyik orvos tíz évet saccol neki, a másik szerint ez volt az utolsó karácsonya. Mindenesetre, a beteg állítólag érzi, mikor van itt az ideje, és ha esetleg mégsem én lennék mellette, haladékot kér a haláltól, hogy elbúcsúzhasson tõlem. Érzem, hogy így van, és így is lesz. Õ is azt akarja, hogy én fogjam a kezét, ha mennie kell. Nem mondta, de tudom. Minden egyes rezzenését úgy ismerem már, mintha mindig is itt éltem volna. Életem legszebb karácsonyi ajándékát kaptam ma tõle. Mindannyian összegyûltünk az ágya mellett, és a lányai, meg az unokái helyett nekem adta át elõször az ajándékát. Ilyen megtiszteltetésben már rég volt részem. Láttam valamit a szemében, ami megijesztett, és egyben meg is nyugtatott. A pillantásával tudatni akarta, hogy már nincs sok hátra, de már nem fél, egyáltalán nem fél.
 A halála után nem vezetek többé naplót.“itt

Ez volt az utolsó mondat a napló lapjain.

Babus

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-24
Víz ide, víz oda. Blognak igen jó. Irodalmi mûnek tetszetõs. Érzelmileg. Maga a történet kicsit zûrös, a szóhasználat ... hétköznapi. Két egészen elütõ nagy-bekezdés. Az elsõ akárhol utcán elkapható lenne. A második hasonlóan indul, majd egészen átfordul valamibe, ami lelket megindító.
Hozzászólásaid szép és ízes nyelvhasználatot mutatnak, szerintem merd papírra vetni így mesélni-valódat.
Csatlakozom Zoltihoz. Írj és küldj még Babus. Mi meg majd tekergetjük ama bizonyos zuhany csapját. ... S még virágesõ is lehet.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-23
kedves Babus!
Egy írás még kevés, ezt gondolom, a többiek is megerõsítik. tessék újabbakat postázni, aztán megmérettetik... Lehet, hogy nagyobb zuhnyokat kapsz majd, lehet hidegebbett lehet melegebbet... Most ennyi víz volt kéznél...   
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-22
Hát úgy, hogy én magam csomagolom ki és teszem a számba.
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-22
Nem is tudom, hogy kezdjem. Elöször is, hálás vagyok, hogy nem kaptam kökemény kritikákat. Másfelöl viszont számítottam hidegre is, melegre is, de így, hogy ilyen langyos maradt, talán még rosszabb. Már magam sem tudom. Az, hogy az irodalom rovatban jelent meg az irkafirkám, számomra is meglepetés volt. Már az is, hogy egyáltalán megjelent. Kicsit meztelennek érzem magam, és zavarban is vagyok. Sosem állt szándékomban írónak lenni, nem is vagyok az. De valahogy jó érzés ilyen tökéletlennek lenni. Biztos ismeritek az érzést, hogy nem kell mindenben a legjobban teljesíteni. Én sem írni tudok a legjobban. Söt, talán azt tudok a legkevésbé. A saját hivatásomban viszont nagyon jó és magabiztos vagyok. Egy kicsit kóstolgatni akartam. Nagy valószínüséggel fogok is még. Én szeretem magam- csak ilyen szerényen. Ó, majdnem elfelejtettem! MS! A bonbon még okés, de hogy lehet még szájba nyomni, ha nem kézzel?   
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-21
Nem, én sem gondolom rosszindulatúnak. Nagyon is építõ szándékúak. Csak úgy humorosan, belém bújt a kisördög. Ismered, amikor az embernek önkéntelenül összeszûkül a jobb szeme, és mosolyra görbül a szája sarka. Ennyi az egész.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-20
Tekintve, h. az Irodalom rovatban jelent meg az írás, Laci, így eleve más megítélés alá esik, mint az egyéb publicisztikák.
Hát ez nyilván kettejük döntése volt, Babusé és Zolié, h. irodalomnak nyilváníttassék a Napló egy haldoklóról" c. blog-tétel.
Különben meg nem gondolom, h. rosszindulatú v. igazságtalan bírálatokat kapott volna Babus írása. Sõt! (Ami pedig "cinkosét" illeti: lelke rajta.)
név: KissL. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-20
Te Zoli? Ha nem írsz bevezetõt, ilyen vélemények lennének..?
név: hh. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-20
Bájos a történet. Könnyen is érthetõ, világos a felvázolás, látni ugyan, hogy nem hivatásos író mûve, de ki az a hivatásos...akinek nóbelje van, de az meg kertész. Kétféle jó short story-t ismerek én: az esztétikai tulbúrjánzósat, vagy az ütõs-fordulatosat, legalábbis a nagyközönség figyelme erre a legvevõbb. Talán egy kicsit túl direktek a kapcsolatok jelzései, kevés az ellentmondásos elem, amitõl talán egy kicsit felpörögne, de nem rossz, érzelmes...mi kell még. Nehogy már utálkozást preferáljunk...
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-20
Kedves Babus. Jó az alaptörténet. Néha az ember egy mondat miatt képes egy novellát írni, ugye... De nincs eléggé kibontva. Felvezetve, kiszélesedve, befejezve. Nics benne robbanás, nincs lezárás sem igazán. Jó, hogy elviccelõdtél a közepe táján, a cápa kifejezetten feldobta a dolgot. Nincs story sem igazán. És elég szentimentális - ami nem nagy baj, de ott van. Írjál még és úgy tedd elénk, mint egy ajándékot. Amelyet ki kell bontani, kibogozni a masnit,óvatosan szétnyitni a selyempapírt, esetleg nekiesni és széttépni, felbukkan az eredeti csomagolás, benne a story. Megcsodáljuk, meglepõdünk esetleg megesszük, vagy felpróbáljuk... majd visszazárjuk és eltesszük. Hogy a hasonlatomnál maradjak, te az imént benyomtál egy bonbont a számba. Kézzel...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-20
értem én cinkos miore gondolsz, de figyelj csak: néha az emberi érték mindennél többet ér. Az irodami sutaságoknál mindenképpen. Klaus storyja, Babus érzékenysége nekem fontos. Amúgy meg néha egy elsõ közlés olyan úton indíthat el embereket, amire nem is gondoltak. Persze ha biztató a hozzáállás!!!
név: cinkos e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-19
érték? lehet, de hogy nem irodalmi, az biztos. és ezzel természetesen nem sértegetni akarok, de azért egy bizonyos színvonal alá ne menjünk.
név: KissL. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-19
Gratu!