[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Napóleon (2. rész)

szerkesztette: Kiss László, 2009-08-11

Nap.korA franciák nyakára visszaültetett Bourbonok Talleyrand mondása szerint "semmit sem felejtettek és semmit sem tanultak". Hiába, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Napóleon tudott az elégedetlenségrõl és lépett. Hajózott.


császár


W.


emlékmû


koronázás


M.Lujza, Sasfiók


sír


diadalív

Néhány hívével 1815. március 1-én partra szállt Cannes-nál. Párizsban kitört a pánik. Egyik alakulatot a másik után vezényelték Napóleon ellen, de a katonák nem lõttek szeretett császárukra. Bonaparte már 20-án Párizsban volt. Tanulságos a sajtó hozzáállása az esethez. Az egyik párizsi újság szalagcímei ezekbõl a napokból: 1. A korzikai szörnyeteg partra szállt a Juan-öbölben. 2. Az emberevõ Grasse felé nyomul. 3. A trónbitorló bevonult Grenobleba. 4. Bonaparte elfoglalta Lyont. 5. Napóleon Fontainebleauhoz közeledik. 6. Õcsászári felségét hû Párizsa holnap fogadja. A sajtó, az istenadta sajtó...
  

De Napóleonra is igaznak bizonyult a folyóba lépés ókori mondása. A frissen behívott, tapasztalatlan korosztályokból álló serege vereséget szenvedett Waterloonál. Errõl a lóról leesett. Még a Gárda sem tudta megmenteni. Sokan, sokféleképpen magyarázzák a nem várt kudarcot. A poroszok hányaveti szétugrasztása, egy jelöletlen mélyút, a felázott talaj, stratégiai hibák, Napóleon gyomorbaja. Mindegy. A vereséggel egy korszak lezárult. A franciák császárát immár az angolok, biztos ami biztos, az Egyenlítõn túli Szent Ilona-szigetére számûzték. Egy idõs angol házaspár gondoskodott róla 1821-ben bekövetkezett haláláig. Hirtelen megromlott egészségi állapota miatt sokan mérgezésre gyanakodtak. Ezt a boncolási jegyzõkönyv nem erõsítette meg. Igaz, a boncolást angol orvos végezte. A hajszálmintákon a közelmúltban végzett tesztek sem mutattak ki bizonyító értékû mennyiségben arzént. Bonaparte Napóleon földi maradványait 1840-ben Lajos Fülöp király fia szállíttatta haza Franciaországba. Szarkofágja ma is az Invalidusok templomában áll.
  

Ennyi volt tehát a világ egyik legnagyobb hadvezérének életútja. Legalábbis ez az ismertebb része. A nagy csaták, sorsfordító ütközetek hõsének figurája mindig kedveltebb, mint a szürke politikusé, aki teszi a dolgát. Pedig Napóleon államférfiként is nagyot alkotott, sõt maradandóbbat, annak ellenére, hogy a folyamatos hadakozás mellett erre alig maradt ideje. De kezdjük a vitatható tetteivel.
  

1804-ben császárrá koronáztatta magát (mi több, KORONÁZTA magát!). Itt el lehet gondolkodni. A Köztársaság tábornoka? Hogy is van ez? A forradalom a jakobinusokkal kimerült. A Direktórium korszaka amolyan ex-lex állapot volt, a kortársak is csak átmenetinek gondolták. Káosz volt, s katonai vereségek is jöttek már. Csak az egyszemélyi diktatúra lehetett megoldás. Ez lett Napóleon konzulátusa. Viszont - és ezt õ tudta a legjobban -, ez a  romantikus államforma nem illeszthetõ be az európai politikai rendbe. De Napóleon be akarta oda illeszteni Franciaországot. A köztársaság tehát kizárva, olyan már volt. A királyság szintén, s fel sem merülhetett, hogy valamilyen szinten visszatérnek a Bourbonok idõszakához (ha Napóleon király lett volna, azonnal és jogosan trónkövetelõvé válnak a Bourbonok). Ha jól belegondolunk, nem is marad más, mint a császárság. Európában ismert, elfogadott cím, államforma. (Német-római császár, Habsburg császár, orosz cár - a bizánci császári cím örököse). Új, de mégis régi. Nehéz belekötni, s egyben jelzi Franciaország nagyságát, melyben a franciák 1789-tõl folyamatosan, töretlenül hittek. 

Napóleon mindent elkövetett, hogy államát, az új államformát elfogadtassa. Dinasztiát akart alapítani, ezért elvált nagy szerelmétõl, s feleségül vett egy Habsburg-nõt, Mária Lujzát. (Õt a Habsburg család ma is mártírként tiszteli). Ha a Habsburgok a csatamezõn vitézkednek, Mária Lujza sosem lett volna Napóleon felesége. Született ugyan trónörökös is, Napóleont mégsem fogadta el Európa. Egyszer keserûen megjegyezte: megverhetem én a Habsburgokat százszor is, õk akkor is császárok maradnak, de ha én egyszer vereséget szenvedek... Igaza lett. A felkapaszkodott kis korzikait addig fogadták el, amíg erõs volt.
  

Aztán beleesett abba a hibába, hogy Európa meghódított területein szinte fantazmagórikus kis királyságokat, hercegségeket hozott létre családtagjai számára. Igaz, ettõl mindig berzenkedett, de nem tudott ellenállni anyja követelésének. A franciákra ekkor szinte minden európai nép felnézett, sok helyen felszabadítóként ünnepelték õket. A kisnemesi család megrészegülve a hatalomtól eljátszotta ezt a bizalmat, s egy idõ után a feudalizmust nyögõ népek már hódítót láttak a franciákban.
  

Mit tett Bonaparte Franciaországban, Franciaországért? Teljesen átalakította a közigazgatást, mely ma is e szerint mûködik. Megalapította a Francia Nemzeti Bankot. Új, hatékony rendõrséget hozott létre. Kiemelkedõ fontosságú ügyként kezelte az oktatást, s talán õ nevezte Európában elsõként közszolgáltatásnak. A szó szoros értelmében vallásszabadságot teremtett, a forradalom idején mélypontra zuhant francia-pápai viszonyt rendezte, konkordátumot kötött a pápával (VII. Pius hozzá is járult a koronázásához). Még arra is volt gondja, hogy különbözõ érdemrendeket alapítson. Ezek katonaiak és polgáriak voltak. Legismertebb a Francia Becsületrend.
   És megalkotta a Code Napóleont. A polgári és büntetõjogi tevékenységének csúcsa. Az európai civilizációk jogrendszere három pilléren nyugszik. A tízparancsolat, a Római jog, és a Code Napóleon. Az egyik pillért tehát Bonaparte adta a világnak.
  

1789-tõl kezdõdött Franciaország nagy idõszaka. Úgy 25 évig minden tekintet Párizsra szegezõdött. Davidov orosz partizánparancsnok visszaemlékezésébõl nem csak a katonai erõ iránti tisztelet sugárzik, az egész francia kultúra elõtti meghajlás: "Végre közeledett az öreg gárda, s a gárdisták között maga Napóleon. Lóra kaptunk, és fölállottunk az országút mentén. Ahogy az ellenség megpillantotta zajongó csoportunkat, nyomban kézbe kapta és lövésre készen tartotta puskáját, de minden sietség nélkül, büszke nyugalommal menetelt tovább. A mi ázsiai ízû nekirohanásaink semmi hatást nem tettek ezekre a zárt, európai sorokra."
  

Napóleon foglalkozott velünk, magyarokkal is. Schönbrunnból (mert õ megjárta Bécset, ami a töröknek sohasem sikerült) kiáltvánnyal fordult hozzánk: "Magyarok! Eljött azon szempillantás, melyben visszanyerhetitek régi függetlenségeteket. Maradjon fenn egész épségben egész országotok és szabadságotok. Gyülekezzetek össze Rákos mezejére, õseitek szokása szerint; tartsatok ott nemzeti gyûlést". Elutasítottuk. A Napóleontól vett szabadság nem lehet tartós, talán így vélekedett a magyar nemesség. De az is igaz, ezt a döntést már nem a Zrínyiek, Rákócziak, Thökölyek hozták. A magyar nemesi hadat Bonaparte Gyõrnél elfújta. A napóleoni háborúk idején Magyarországról 1 millió újoncot soroztak be, százezren vesztek oda. Hûségünket a Habsburgok sajátságosan hálálták meg. A háború sokba kerül, az udvar eladósodott. A magyar nemesség viszont a gabonaszállításokból tisztességes tõkét halmozott fel, mely egy kapitalista kibontakozás lehetõségét hordta magában. Az udvar devalválta a pénzt, kivette a zsebünkbõl ezt a tõkét.
  

A francia nagyságnak ára volt. Úgy 10 millióra becsülik a 25 év francia áldozatainak számát. Megérte, vagy nem? Ki tudja. A XIX- XX. század folyamatos francia dekadencia. Politkai anarchia, katonai kudarcok. Jóval több áldozat. A németeknek állt a jelzõ. A franciákat csak a korábbi ellenség, az angolszászok húzzák ki folyamatosan a csávából. És õk nem szerették Napóleont. Talán az utóbbi idõszak szövetségese iránti hálából lett Napóleon inkább negatív figura, mint pozitív..? Ki tudja...  


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :