Napóleon és a magyarok

Napóleont mint felszabadítót fogadta Európa értelmisége, a régi világ határozott és elkötelezett átépítõjét vélték benne felfedezni. A felvilágosodás eszméinek harcos terjesztõjét, aki zászlói alatt vitte a kultúrát az elnyomott tömegeknek. Fegyverrel azonban nem lehet kulturáltan viselkedni...

1809. május idusán, Bécs elfoglalása után két nappal, Napóleon schönbrunni hadiszállásáról kiáltványt intéz a magyarokhoz.
Háromnyelvû proklamációjának szövegét (francia, német és magyar) a Bécsben élõ Batsányi János költõ fordította magyar nyelvre.

A kiáltvánnyal egy idõben egy latin nyelvû röplapot is közzétettek, amely kifejti, hogy: a magyarság a Habsburgoknak, a "hamis, szószegõ fejedelmeknek" nem tartozik hûséggel, és a bécsi udvartól való elszakadással Hunyadi Mátyás dicsõ korszaka éledhet újra az országban.

"Magyarok! [...] Eljött az a szempillantás, mellyben visszanyerhetitek régi függetlenségteket. Fogadgyátok el a békességet mellyet ajánlok: maradgyon-fenn egész épségben Országotok és szabadságotok; maradgyon-fenn Hazátoknak Constitutiója, - akár azon állapottyában, a mint eddig val, akár pedig azon változtatásokkal, a mellyeketabban Ti magatok, tellyes tetszéstek szerént az idöknek mostani környülállásaihoz képest jóknak, és saját polgártársaitok hasznára nézve talán szükségesnek itélni fogtok. Semmit sem kívánok Én Tí tõletek: egyedül tsak azt akarom látni, hogy szabad és valósággal független Nemzetté legyetek."

A magyar rendek válasza meglepõ módon, úgy a kiáltványra, mint a röpiratra egyértelmû elutasítás volt, sõt fegyverre keltek "a hazát fenyegetõ franciák" ellen.

Mindössze 100 év telt el a Rákóczi-féle szabadságharc óta, és úgy látszott, minden megváltozott. A sok keserûséget nemcsak lenyelte, meg is emésztette a magyarság. Nem voltak talán olyan "maradiak", mint mi, akik képtelenek vagyunk Trianont feldolgozni - igaz, van még addig 13 év. Annyi elég is lesz...