[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ne nézz vissza!

szerkesztette: skitzz, 2009-11-04

ne nézz visszaMiért is más ez a horror, mint bármely más a mûfajból, mit mutathat még vagy már abból, amit már ezerszer körbejártnak, megrágottnak és kiköpöttnek vélünk? Azért, mert játszik velünk.


ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz visza
ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz vissza
ne nézz vissza

Ne nézz vissza!

   Horror. De a legjavából. Sokan, sokat írtak már róla, de nem lehet eleget. Kultfilm. Nem kezdõdik, s nem is végzõdik vele semmilyen korszak, egyszerûen csak ott vár a dvd-polcokon, hogy beleessen valaki a csapdába, amit mesterien épített meg Nicholas Roeg, brit filmrendezõ a hetvenes években.

   De miért is olyan jó horrort nézni? Nem vágyunk azokra a dolgokra, amik benne történnek, de a megborzongás utáni vágy -- ahogy Virginia Woolf mondta, és szándékosan nem írom idézõjelbe, mert már rég mondta – mégis felülkerekedik, és a Ne nézz vissza! nem ismer irgalmat farkasszemébe nézõ nézõi felett.
  

   Hogy miért is olyan jó pont ez a horror, azt csak akkor tudjuk meg, ha megnézzük, és csak az ismeri azt a borzongást, aki már látta. Mert elsõ ránézésre nem horror vagy legalábbis nem az a benyomásunk. Egy családi dráma, egy mélyen karcoló thriller az, ami a film kezdetét jellemzi, de a legnagyobb élmény mindig az, ha összeáll a kép, ha a végéhez érkezünk a történetnek. És semmi más nem lehet egyértelmûbb, véresen félreérthetetlenebb üzenettel bíró eszköz, mint egy horror. A legérzékenyebb szemeket is megtéveszti, ahogy Donald Sutherlandet, a restaurátort, aki húsz méter magasban mozaikdarabkái eredetiségét vizsgálja, miközben a veszély legevidensebb formáját figyelmen kívül hagyja.
  

   Miért is más ez a horror, mint bármely más a mûfajból, mit mutathat még vagy már abból, amit ezerszer körbejártnak, megrágottnak és kiköpöttnek vélünk? Azért, mert játszik velünk. Abban a hitben ringat minket, hogy az egész az okkult-keresztény mese körül forog. Hogy a Donald Sutherland-féle kirakós nem más egyszerû figyelemfeltartásnál és Julie Christie hisztériája teljesen alaptalan, és Velence, amit mindenki mesebelinek hisz, itt egyszerû negatív inverze a szépnek és a jónak, hogy egy rendes thriller eszköztárát nem lehet másra kihasználni, mint thrillerre. Pedig lehet. Nem lehet a film százszori megnézése után nem észrevenni, hogy stílusa, története, vágása, forgatókönyve mind egytõl egyig remekmû. Külön vágástechnikai és montázs elõadásokat lehetne tartani csak a puszta alaphelyzet felvázolásából. A kislány veszélyben forgó élete lehelletfinom vágói játékkal van mesterien szerkesztve. A  kihagyásos vágótechnika pedig megteremti a súlyos, vészjósló üzenetet hordozó atmoszférát.
  

   Nézzük csak meg közelebbrõl, mi az, ami miatt érdemes megnézni ezt a meg nem öregedõ alkotást. Ami miatt még a horrorokból kinõtt generáció is újra megnézni óhajtja, akár titokban, ahol párja, családja, senki nem látja, és hajlandó magát átadni a bõ másfél órás feszültségnek és kitüremkedõ borzalomnak.

Az ugye, önmagában nem vonzó, hogy filmnyelvileg kor és stílus nélküli, azért senki nem fogja megnézni. Azért viszont igen, mert meglepõ. Persze, nem úgy, mint egy karácsonyi ajándék, hanem mint például egy szülinapon az angyal, aki selyempárnán egy véres hentesbárdot kínál fel. Mint minden filmnél, a Ne nézz visszá-nál is a film struktúrája az, amit senki nem felejt el. Hogy mit is értett halálosan félre a restaurátor képei elemzése közben. A ne nézz visszá-t mindenki visszanézi a leghorrorisztikusabb zárójelenete miatt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a zárófordulatnak akkora ereje van, hogy ha sokadjára nézzük a filmet, azt a velõig nyilalló borzongást próbáljuk felidézni, amit elõször éreztünk.

   A filmnek egyedülállósága ebben is tetten érhetõ, hogy más horrorokkal ellentétben mindent a végére hagy, ahol a borzongás fokozására épül a dramaturgia. Itt a minõsége változik meg: egy háttérben húzódó cselekményvonal üti le a záróakkordot. Külön figyelmet érdemel a filmszemiotikai játék, amit felkínál, valamint egy késõn dekódolt üzenet jelentése… na nem árulom el. Nézzétek csak meg és nézzétek vissza!

Írta: Samuelis László


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :