[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nekrológ Kolár Péter emlékére

szerző: Balassa Zoltán 2017-04-02

 

Nekrológ Kolár Péter emlékére

 

Kedves Péter,

 

csak halogatom a búcsúsorok írását, mintha azzal elodázhatnám, vagy megváltoztathatnám azt a tényt, hogy március 30-án délelőtt távoztál körünkből. Keservesen megy az írás, döcögve, mert tudom, Nélküled egyszerűen a magyar Kassa elképzelhetetlen. A gyászhír Budapesten ért, éppen Győrbe igyekeztem. Mintha életem egy része Veled távozott volna. Sok nekrológot kellett írnom már, de ehhez a műfajhoz az ember nem szívesen nyúl. Pedig rákényszerül.

 

1968 óta ismertelek. Akkor találkoztunk az egyik NyIT-en. Azután, amikor 1972-ben Kassára jöttem, rajtad kívül alig ismertem valakit. Téged kerestelek föl és alaposan kifaggattalak, ki kicsoda a kassai magyarok között. 

 

      Akkor tapasztaltam először, hogy rosszat senkiről sem mondott. És ez így volt azután mindig. Ha valakiről rosszat mondtak a jelenlétében, ha igaz volt, nem cáfolta, de rögtön hozzátette, hogy mondjuk el a pozitívumait is!  Még arról a hölgyről sem mondott semmi negatívumot, aki hamisan bevádolta, hogy megerőszakolta volna. A nő elszólta magát a bíróságon és Pétert felmentették. Amikor említettem neki az ügyet, szűkszavúan elintézte: ilyen is volt!

 

Azóta szinte hetente találkoztunk, számos rendezvényen vettünk részt. Sokszor ő volt a szervező. Nyári táborok, Kazinczy és Fábry Napok, előadói estek, műsorok, koncertek, színházi  műsorok, előadások… Körbe, körbe vég nélkül. A magyar Kassán szinte minden tevékenységben része volt. Közben önmagát sohasem tolta előtérbe, de nem is kímélte.

 

Egyre ritkábban vette elő a hegedűjét. Tóth Attila esküvőjén játszott, azután a Szép Szóban is. Az Új Nemzedéket is segítette, a Csermely Kórusban is ügyködött... Mindez abban a korszakban történt, amikor a Csemadokot Nemadoknak keresztelték át, mert a szűkös anyagiakból nem futott a csoportok támogatására. A minap néztem a fényképet, melyen erélyesen a Dóm előtt megy Rákóczi háromszázadik születésnapja alkalmából, tehát 1976-ban, az ünnepség előtt. Majd évtizedek múlva színházigazgatóként elnézést kért, be kellett vennie a gyógyszert és le kellett dőlnie. Építette a színház szakkönyvtárát, melyet távozása után szétloptak. Majd eszembe jut a somodi tábor. Már csak mi vagyunk ott, mert Péter irányította a táborbontást és hármasban vártuk a késlekedő buszt és tréfálkoztunk a békés nyári napsütésben.

 

Egy alkalommal az elvtársak rossz néven vették, hogy irodájában Gustáv Husák arcképe miért lóg az ajtó fölött. Íróasztala meg az ajtóval szemben helyezkedett el. Egy olyan blődséget talált ki válaszul, ami ellen nem lehetett kifogást emelni. Péter pléhpofával ugyanis közölte, ha elakad a munkában, rátekint a pártfőtitkár és államfő portréjára és ihletet merít. Nyilván mindenki tudta, hogy ez badarság, de ki merte volna ezt megkérdőjelezni!? Amikor kuncogva mesélte ezt nekem, sajnálkozott, hogy nincs több ideje ilyen érvek kiagyalására.

 

A ’89 előtti Kazinczy és Fábry Napokon rendszerint munkaköpenyben lehetett látni, mindig szerelt valamit a háttérben. Ez nem volt véletlen, mert ha a titkosszolgálat előszedte, azt mondta, nem volt a teremben, szerelt éppen, nem hallhatta, amire a titkosok kíváncsiak. Egyébként hallgassák meg az előadás felvett szövegét, vagy kérjék el a kéziratot.

 

A rendszerváltás előtt Pozsgay Imre megbízásából Szesztay András szociológus – a korábbi főkonzul édesapja – társával együtt rendszeresen járt hozzánk, hogy tájékoztassanak bennünket a magyarországi helyzetről. Titkos anyagokat is hoztak magukkal. Egy alkalommal Bibó Istvánról tartottak előadást a fiatalok számára a Csemadokban. Utána Pétert kérdőre vonták az elvtársak. Mi akart ez lenni!? – Kísérleti műsor – mondta szenvtelenül Péter. – Hogy hogy? – Kíváncsiak voltunk, hogyan hat a fiatalokra az ellenséges propaganda. – És hogyan hatott? – Sehogyan, mert nem voltak kérdések!

 

      Februárban voltál hetven éves, de ezt valahogy nem is vettük észre. Mindig energikusan, de szerényen végezted a dolgodat. Szolgáltad közös ügyeinket. Ezért elismerésben is részed volt. Megérdemelten. Nem a bombasztikus, nagy szavak embere voltál, hanem szívósan, folyamatosan, csöndesen dolgoztál. Ha valamit megbeszéltünk, az úgy is volt! Teljesen megbízhattunk Benned. Úgy hozzá tartoztál a magyar eseményekhez, hogy most el sem tudjuk képzelni, mi lesz tovább Nélküled. Az űrt, amit hagytál magad után, sokáig érezni fogjuk. Pótolhatatlan vagy!

 

       A lehető legrosszabbkor mentél el. Te, egyfajta Atlasza voltál a kassai kultúrának és táradalomnak. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy szinte születésed óta részt vettél a közéletben. Iparista diákként, majd fő területed a Csemadokban végzett munka volt. Akár országos elnökként, vagy a városi szervezet élén. Szívesen átadtad volna a stafétát, de nem volt kinek. Így, folytattad a munkát rendületlenül.

 

     Nem tudom mióta már, szinte hetente beszéltünk személyesen vagy telefonon, gyakran együtt utaztunk, sokszor vittél ide-oda kocsidon. Eddig ezt nem is tudatosítottam, de nagyon hasonlóan gondolkodtunk. Még azokról a dolgokról is, melyekről nem adatott idő beszélni. Pedig kellett volna. De az idő szorításában sokszor csak az éppen szükséges egyeztetést beszéltük meg és már rohantunk is.

 

       Te most már pihenni fogsz. Talán kímélned kellett volna magadat, vagy nekünk többet segíteni. Természetesnek vettük, hogy közösségünk érdekében dolgozol reggeltől estig, mindig mindenkinek a rendelkezésére állsz, nyavalyáidat nem említetted. Az utóbbi hetekben már nem tudtunk beszélni, mert a telefonodat a feleséged vette föl. Bizakodtunk, a kórházi kényszerszünet után, mely egy kis pihenést tesz lehetővé, újult erővel folytatod. Nem így lett!

 

      Tanácstalanul nézek körül, ki lehetne az a személy, vagy inkább azok a személyek, akik az abbamaradt munkáidat sikeresen folytatják. Pillanatnyilag nem látok ilyen személyt, pedig találni kell. Ez már Nélküled zajlik majd. Sajnos!

 

      Kedves Péter, munkálkodásod idején sokan támadtak. Rendszerint igaztalanul. A városi legendákat megbeszéltük, mert rám hárult néha, hogy cáfoljam a légből kapott konstrukciókat. Téged ezek a mesék hidegen hagytak. Tárgyszerű választ adtál minden kérdésre. Hiteles ember voltál. Sok ilyen becsületes, elkötelezett, kulturált és művelt emberfőre lenne szükségünk a továbbiakban is!

 

       Nyugodj békében, gyakran fogunk Rád gondolni! Nagyon hiányozni fogsz!

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :