[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nem Mohoj!

szerző: Mayer Kitti Hanna 2011-07-06

 

Nem Mohoj!

Moholy-Nagy László a budapesti Ludwig Múzeumban

 

Moholy-Nagy László neve minden bizonnyal egyre többek számára cseng ismerősen. Ha másért nem, hát a róla elnevezett volt Iparművészeti Egyetem miatt. Én, mint az iskola tanulója bennfentesként tapasztalom, hogy az intézmény átkeresztelése talán mégsem bizonyult hamvába holt ötletnek (merthogy eleinte magam is értetlenkedtem a névváltoztatás miértjét illetően). Az Iparművészeti Egyetem 2005 óta viseli a sokoldalú alkotó nevét, aki a festészettől kezdve, a formatervezésen át egészen a színes fotográfiáig olyan közkincset adott a magyar művészetnek, melyre méltán lehetünk büszkék.

 

Most azonban nem Moholy tervezői, tanári, művészi attitűdjéről szeretnék szólni, hanem arról az emberről, aki többek között a következő mondatot vetette papírra: „…mert tanárokat köll alkalmaznom.” A kijelentés egy 1937. augusztus 27-ei keltezéssel ellátott levélből származik, melyben Moholy beszámol arról, hogy a New Bauhaus és az Institute of Design igazgatójaként milyen feladatok várnak rá Chicagóban. Bár kétségkívül egymástól elválaszthatatlan a magán- és alkotó ember személyisége, a Ludwig Múzeum tárlatán Moholy nem idegenként vagy afféle „hungarikumként kísért a kiállítótérben. A kiállított dokumentumoknak, baráti és családi leveleknek köszönhetően Moholy személyét hozzánk közelállónak érezzük, olyasvalakinek, akitől bátran kérdezhetünk, és ő a maga módján válaszol is. A fentebb említett levélrészlet épp azért felbecsülhetetlen és egyben mókás, mert ezt a „köll”-t csak mi magyarok értjük, illetve segítségével megbizonyosodhatunk afelől, hogy Moholy nem beszél magas lóról csak mert egy amerikai intézmény vezetője lett. Félelemmel vegyes bizakodással nyilatkozik arról, ami neki az Új Világban feladatul jutott, s mely akár „história” is lehet, ha az ember becsülettel és kellő szakmaisággal végzi a dolgát. Egy másik vitrinben őrzött levélből az is kiderül, hogy mikor Moholy későbbi élettársával, Ellen Frankkal Marseilles városában járt, mit sem törődött a borotvás huligánok, csavargók, stricik és prostituáltak lakta városnegyed veszélyeivel, annyira belefeledkezett az exponálásba.

 

A Ludwig Múzeum kiállítása a „kezdő” tárlatlátogatónak sem okoz csalódást. A több mint 200 műtárgy, dokumentum 1922-től kezdve tekinti át Moholy munkásságát, pontos kronológiát adva a művész életének főbb eseményeiről. A konstruktivista festmények mellett láthatjuk Moholy díszletterveit, melyek például a Pillangókisasszonyhoz készültek a Német Nemzeti Opera számára, de megtudhatjuk azt is, hogy Moholy volt az alkotója azoknak a reklámfotóknak, melyek a híres jenai edények katalógusához készültek.     

 

Azonban mint azt a kiálltás címe is mutatja, a legfőbb hangsúly ezúttal mindenképp Moholy fotós munkásságára helyeződött. The Art Of Light, azaz a fény művészete megnevezés a fotográfia etimológiai jelentésére hívja fel a figyelmet: fénnyel írás. Rényi András a Múzeumok Éjszakája programsorozat kapcsán tartott előadásában a fény archaikus, teológiai jelentéséről beszélt, arról, hogyan változott a fény megjelenítése és értelmezése a művészettörténet különböző korszakai folyamán. Ugyanerre az isteni töltetre reflektált Bartis Attila is, aki egyik novelláját olvasta fel a hallgató közönségnek (Bartisnál egyébként is gyakran előfordul a fényképkészítés témája, lásd például Engelhard, avagy a fotográfia története című novelláját, de maga is szívesen exponál, akár géppel, akár mobiltelefonnal, utóbbinál A csöndet úgy című könyvét említhetnénk).

 

Moholy a kreatív fotográfia fogalmát is bevezeti, amely alatt ő a médium autonómiáját érti, mely elsősorban nem a valóság reprodukálhatóságára törekszik, hanem arra, hogy saját módszereivel valami újat hozzon létre. „Valójában a mű megszületésének az alkotó szellemi folyamat mellett a kivitelezés kérdése csak annyiban fontos, hogy az eljáráson tökéletesen úrrá legyünk. A kivitelezés módja viszont – hogy személyesen vagy munkaátvitellel, manuálisan vagy géppel történik – közömbös”, olvashatjuk ars poeticáját a kiállítás egyik falán.

 

Valahányszor fotós kiálltáson járok, mindig felvetődik bennem a kérdés: miért szeretjük ezt annyira? Miért szeretünk fényképeket „nézegetni” és készíteni? Miért olyan különös ez a médium, hiszen tulajdonképpen nem igényel különösebb erőfesztést, hogy lenyomjuk azt a kis gombot a masina tetején (pláne a mai digitális képkorszakban). Ma már bárkinek lehetősége van arra, hogy jó fotót készítsen, ez persze még nyilván édeskevés ahhoz, hogy valakiből fotóművész váljék. Ma már a technikai feltételek adottak, ha Moholy „receptjét” követjük, az eljárás módja, mint elengedhetetlen összetevő, egyértelműen rendelkezésünkre áll. A fotó tálcán kínálja nekünk mindazt, ami benne rejlik, elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk arra, hogy jó, szép, megkapó, tökéletes stb. fényképek formájában örökítsük meg a jelen pillanatát. Ez persze csak a kivitelezés módja, egy úgynevezett „skill”, amit elsajátíthatunk, megtanulhatunk, de az alkotó szellemi folyamat titka (mely Moholy szerint is a legfontosabb) ettől még nem fog az ölünkben pottyanni.

 

Az egyik teremben színes diaképek követik egymást: vízpart, gyerekek, nő kabátban, egy lehúzott redőny árnyéka, fakivágás, családi ebéd a kertben. Bárki csinálhatta volna őket. Sokáig nézem. Ha nem tudnám, hogy Moholy csinálta őket, akkor is nézném.  

 

(A kiállítás megtekinthető 2011. szeptember 25-ig.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :