Neogenezis
Ceruzasorok ifj. Szaszák György fotói aláEgy húszéves kassai fiatal képi látásának eredményei díszítik most a Márai Stúdió irodalmi kávéházának falait. A fotók önmagukért beszélnek! Valójában nincs is szükség hozzájuk a mondatokba foglalt mankókra. Hogy mégis erre a papírra kerülnek ezek a sorok, leginkább azért vannak, mert az induló fiatal mûvésznek ez az elsõ önálló bemutatkozása. Ifjú Szaszák György a Kassai Mûszaki Egyetem Mûvészeti Karának másodéves, új média-szakos hallgatója. A világról alkotott nézetei szakmai megfogalmazásának kialakításában ez a tény kétségtelenül hatással van, de nem kizárólagossal, hiszen ez idõ tájt a legtöbb inspirációt - és tájékozódási pontot alighanem a Rovás Új Értékrend Alkotócsoporttól kapja, aminek õ is tagja. Mondom ezt azért, mert míg a kassai egyetemen továbbra is a posztmodern jelenti a fõ trendet, a Rovás a régi értékek megértésében, befogadásában, azok újraértelmezésében - úgy is mondhatnám, hogy a széttöredezett és sárba taposott "mózesi kõtáblák összerakásában" látja a mûvészet járható útját a XXI. században. Ifj. Szaszák György elsõ kamarakiállításán mindezek a törekvések jól megfigyelhetõk. A vízcsepptõl az elmúlásig szinte minden érdekli. Nyilvánvaló, hogy teljesen letisztult véleménnyilvánítás még nem várható tõle, de az is egyértelmû, hogy a keresések és megtalálások harcának katarzisait már magáénak tudja, s ez arra is predesztinálhatta õt, hogy az önmaga és nemzedéke számára a neogenezis szükségességérõl beszéljen képeivel. Kultikus hatást, titokzatosan mágikus erõt sugároz például az a fotója, ami a kiállítás plakátján is látható, ami a bibliai alapmondat: " és lõn világosság" következményeit is magába öleli, holott csak egy élére állított kukoricát és a mértani rendbe rakott kukoricaszemeket beszélteti. Hogy ilyen metakommunikációhoz érjen természetesen meg kellett tanulnia a világosság megragadásának képességét, a dolgokat és lényeket összetevõ sajátosságok mibenlétét. Az ehhez vezetõ állomásnak az eredményei azok a portrék, amelyeken - a szemek fényében - fiatal kortársainak igazi lelkületét tárja elénk. Fényképezõgépével olyan valódi pillanatokat tud "tetten érni", amelyek a bánatot, a vágyódást, az örömet, vagy akár a kacérságot is testre-lélekre szabva mutatják fel. Fekete-fehér képein a fény és árnyék, a vonalak és formák érintkezési pontjait, a tárgyak azonulásait is sajátosan kutatja. A digitális technika lehetõségeivel pedig szinte olyan fotókat fest, amiket a színek és a mozgás iránt fogékony festõmûvészek is megírigyelhetnének. Ifjú Szaszák György ha megõrzi azt a rendkívül kifinomult érzékenységét, amivel megáldotta a sors, és ha nem engedi bepiszkolódni, sem elgyengülni a lényegfeltáró és láttató képességét, a jövõben még sok értékes meglátással szerezhet megérintõ élményt a fotói elé álló embertársainak. Mind ezek tudatában csak bátorítani tudjuk arra, hogy a sikeres web-dizajnos tevékenysége és operatõri törekvései mellett a fényképezõgépet se tegye le a válláról, mert egyszerûen: szükségünk vannak a fotóira! >>>> A fotókiállítás anyaga itt megtekinthetõ <<<< Váci Gy. |
.jpg "MaJel nyitva tartás")
