[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Népirtás a Felvidéken (1. rész)

szerző: Papp Zoltán 2016-02-22

 

Népirtás a Felvidéken (1. rész)

 

Felvidéknek, vagy Felső-Magyarországnak nevezték már a középkorban is Magyarország északi megyéit, kifejezetten a könnyebb tájékozódás céljából. A mai Felvidék egy múlt századi képződmény, amely a Csehszlovákiához csatolt magyarlakta területet jelenti. Felvidéki magyarnak pedig, egy szintén múlt századi képződmény, Csehszlovákia, utóbb Szlovákia magát magyarnak valló lakosait nevezzük. Idegen fennhatóság alá kényszerített minket egy nagyhatalmi diktátum, amikor teljesen értelmetlen perverzitással szabdalták szét Magyarországot, sokmillió magyart juttatva kisebbségi sorsba szülőföldjükön. Ugyanezzel a diktátummal kötelezték az újonnan alakított országokat, az emberi, kisebbségi jogok betartására.

 

Sorsunkkal, létszámunk alakulásával sokan foglalkoztak már. Összevetették a múlt századi népszámlálások eredményeit, általában Kárpátaljával együtt, a számok alakulását finomkodva nevezték népfogyatkozásnak stb. A valóság ettől sokkal rosszabb, elkeserítőbb. 

Itt ugyanis egészen más történt. A csehek és szlovákok, teljesen tudatosan és nyíltan, minden lehetőt megtettek, hogy tiszta nemzetállamot hozzanak létre. Ennek ára természetesen a nemszláv népesség teljes felszámolása. Tették ezt olyan kitartással, amire az állatok világában is talán csak a hiénák képesek. Ha pedig valaki, vagy valakik egy közösség megsemmisítésére törekednek, azt népirtásnak hívjuk, amelynek felelősei is ismertek. Európának van jónéhány szégyenfoltja, ahol naponta csorbulnak emberi jogok, ahol elnyomják a kisebbségeket, nekem érthetően a felvidéki magyarság sorsa fáj legjobban.

 

Áttanulmányozva a népszámlálások eredményeit, arra a megállapításra jutottam, hogy ha komoly értékelést akarok, akkor kiindulópontnak az 1890-es adatokat kell vennem. Összehasonlítottam a magyarlakta településeken élő szlovákok (tótok /1/) arányát, a szlovák többségű helyeken magukat magyarnak tartó lakosok arányát, ezt a népszámlálást szinte nem érte külső befolyás. Ha pedig néhány helységben mégis, akkor ennek a szlovákság rovására kellett történnie, és akkor az összehasonlítás a mával, még elrettentőbb. Mindegyik, a mai Szlovákia területére került település magyar lakosát összeírtam. Kivontam belőle a magukat izraelita vallásúnak vallókat, a zsidókat, ott ahol biztosan magyarnak jelentkeztek. Létszámuk már akkor olyan magas volt, hogy eltorzítanák az arányokat. A szlovák többségű helyeken ez nem jelent semmit, mert ismerve szokásaikat, ott németnek íratták be magukat, „tót”-nak nem sokan jelentkezhettek. 1920 után ez is megváltozott. Amilyen gyorsan lett Fischerből Halász, olyan gyorsan lett aztán belőle Rybár. 

 

Sajnos nem tudtam a cigánysággal az adatok teljes hiánya miatt külön foglalkozni, de ismerve a 19. század magyar falvainak összetételét, számarányuk a maihoz képest akkor még elenyésző volt. Szinte minden falunak volt cigánykovácsa, és néhány falu között volt egy-egy telepük, ahol vályogvetésből, famunkákból, zenélésből éltek. Hasonló lehetett létszámuk a szlovák többségű településeken is. Más nemzeteket, németeket, ruszinokat, lengyeleket és másokat nem vettem figyelembe, kizárólag a magyarok és szlovákok számarányának alakulása érdekelt, amit általában nem elemeztek így.

 

Azokat a településeket ahol a magyarság aránya több mint 90%, tiszta magyarnak, ahol 50% fölött, magyar többségűnek, ahol 10–50% között volt, azt tót többségűnek soroltam. A szlovákok létszámából azokban a megyékben, amelyek akkor két mai ország területén terültek el, kivontam a nem a mai Szlovákia területén élő, magukat tótnak vallókat. Kivontam a Lengyelországhoz csatolt Árva és Szepes megyei falvak tót lakosait is. 

 

Természetesen munkám nem hibátlan, mint bármelyik hasonló sem az, de biztos vagyok benne, hogy adataim pontossága elfogadható. Az azóta eltelt időben az életmód teljes átalakulása miatt megváltozott a települések rendszere (faluösszevonások, városiasodás, az önellátás szinte teljes megszűnése), így a helységek szerinti összevetésnek nincs értelme. (folytatjuk)

 

 

/1/ A tót jelzőt semmiképpen nem dehonesztáló értelemben kell venni – a monarchiabeli statisztika is így nevezi a szláv lakosságot (a szerkesztőség megj.)

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :