[kapcsolat]   husken

Nyári nyitva tartás

 

Rajzszög20

 

Róth

 

Sándy

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Népirtás a Felvidéken (15. rész)

szerző: Papp Zoltán 2018-06-13

 

Népirtás a Felvidéken (15. rész)

 

56 és 68

 

Az országhatárok zárva voltak. Rokonainkkal csak cenzúrázott levelezéssel tarthattunk kapcsolatot. Útlevél sem volt. Valós híreket csak a rádióból, vagyis a Szabad Európa rádióból hallhattunk. 10 éves voltam, az 56-os eseményekre foszlányokban emlékszem, de vannak olyan dolgok, amik olyan tisztán maradtak meg bennem, mintha tegnapiak lennének. Édesapám véleményét még ma is hallom. Egész nap a rádiót hallgatta. A Gerő-beszéd után felháborodva mondta, hogy ez tudatos provokáció, tervezetten ugratják bele az embereket egy lázadásba. Rettegtek, mert három nagybácsim, négy unokatestvérem lakott akkor Budapesten, és még hét unokatestvérem volt bentlakó diák, egyetemista. Egyiküknek sikerült a nehezen ledöntött Sztálin-szobor füléből zsákmányolnia egy darabkát. A rádió ostrománál, hallottuk a rádióban a lövéseket, ma is hallom a híres ”hazudtunk nappal, hazudtunk éjjel, hazudtunk minden hullámhosszon” mondatot, később a kísérteties tűsercegést is a lejárt lemezen. Aztán Kádár hazaáruló beszéde, hogy ő önjelölt oroszbérencként mit is vállal a történelem előtt. 

 

Az orosz támadás. Záhony felől robbanásokat vagy ágyúszót hallottunk a hegyről. Nemsokára hegyünkre a csehszlovák hadsereg egysége telepedett. Néhányan bejártak a faluba vásárolni, féltek. Jöttek a segélyhívások, a gyászzene. A hozzátartozók keresése. Apám egy percig nem hitt abban, hogy az oroszoktól meg lehet szabadulni. Nem is olyan régen jött onnan haza, sokat látott kint és azt a világot ő nem egy alföldi kiskatonaként látta. Nagy Imrét az oroszoknál kiképzett és beültetett provokátorként látta. Akire azért volt szükségük, hogy hadseregük Magyarországon maradására okot kreáljanak, mert úgy, mint Ausztriából, Magyarországról is távozniuk kellett volna. A mór megtette kötelességét... Ahol milliók élete a nullával volt egyenlő, ott néhány idegen élete ugyan mit jelenthetett? Katonáik a Nílust keresték. Hazudtak nekik, nekünk, meg mindenkinek. 

 

A menekülő hullám után a megtorlás. Egyik unokatestvérem férjét az ávósok egy este teherkocsira parancsolták, majd a közeli kiserdőben társaival együtt (akik persze tanítók, okosabb gazdák voltak) agyba-főbe vertek, és egy hang nélkül otthagytak. Nem egyetértést akartak, ellenkezést nem akartak. A magyarországi kommunistáknak még egy nyomós okuk volt a fegyveres harc kirobbantására. A nyomorult országgal, vesztesek közé sorolva (egy szláv államot sem, lettlégyen az, az oroszokat bőszen megtámadó Szlovákia, a hű szolga Csehország, Horvátország) megfizettették a háborús kártéríteseket, eltartattak egy komoly hadsereget. Néhány főpártoson, ávóson, vezetőn kívül a lakosság szó szerint nyomorgott. Milyen szerencsétlenül néztek ki még 1965 után is a vásárolni (néhány pár gyerekcipőt, gumicsizmát, nagyméretű fazekakat) átjövő magyarországiak, üldögélve a Kassai Nemzeti Színház lépcsőin, eszegetve a „Népszabadságba” csomagolt vajaskenyerüket. Ezt a helyzetet megmagyarázni egy olyan ország lakosainak, ahol mindent megtermeltettek, ahol mindenki keményen dolgozott, ugyan, hogy lehetett volna? Erre képtelen volt a mindent elhazudó propagandagépezetük is. De egy lázadás, amire mindent rá lehet fogni, ami után évekig terrorizálni lehet mindenkit, évekig lehet éberen és rugalmasan keresni új utakat, gyanúsan kapóra jött. 

 

1956 után egyetlen olyan ország maradt, amely határos volt nyugati országgal és nem volt területén orosz katonaság és fegyverzet: Csehszlovákia. Az orosz vezetés várta a megoldás alkalmatos időpontját. Forgatókönyvnek ott volt 56, csak módosítani kellett. Olyan helyzetet alakítani Csehszlovákiában, hogy megszállására okot szolgáltasson. Megtalálták a megfelelő embereket és 1967-ben indítottak. Enyhítették a légkört, Bolyban, Szentes egyik leányegyházában apám nem kis büszkeségére sikerült új templomot építeni, ami akkor egy csoda volt. Olyan könyveket adtak ki, pl. Ivan Gyenyiszovics egy napját, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Megjelent az Interpressz Magazin stb. Pozícióba hozták Dubčeket, aki ugyanúgy, mint Nagy Imre, oroszországi kiképzést kapott. Ezt a tényt később nem tagadták, de az, hogy szívesen elhallgatták a későbbi hősszerephez kellett. Csak így tudták megetetni a tömegekkel az általuk előre elkészített forgatókönyvet. 1968 elején a szocializmus megújításáról kezdtek beszélni az elvtársak, majd azt hiszem, április táján jött az „emberarcú szocializmus” kifejezés. 

 

Édesapám és nagykaposi jogász barátja beszélgetésére emlékszem. Roppant gyanúsnak tartották a fejleményeket, az emberarcú szocializmusra azt mondták: hülyén kitalált provokáció, mert ha nálunk olyan arca van, hogy emberarcúvá kell tenni, akkor milyen arca van ott, ahol ők 25 éve jártak. Kárpátalján szaporodni kezdett a bevethető alakulatok száma akkor, amikor orosz részről a csehszlovákiai reformokra még egy bíráló hang sem volt. Ugyan honnan sejtette az orosz vezetés, hogy fegyveres, internacionalista segítségre lesz szüksége a csehszlovák népnek, mikor a reformelképzelések még gyerekcipőben sem jártak. Messze volt még az ágcsernyői első dorgálás is. Abból a forrásból sejthették, amiből nem sokkal előbb, 1956-ban is csapatokat vontak össze Kárpátalján, már jóval október 23-a előtt. Ha nem feltételezzük azt, hogy részük volt a felkelés előkészítésében, akkor csak egy ésszerű ok marad, gyalog és tankon onnan lehet leghamarabb Szuezbe jutni. 

 

Okkal és teljes joggal feltételezem, hogy 56 és 68 megítélése egy hazugságtömeg. A maguk sajátos módján, megoldották a problémát. Felületes ismerete az orosz történelemnek is elég ahhoz, hogy a „nagyorosz” felfogás szerint, hogy kezelnek kis népeket, nemzeteket. Nem olyan régen irtották ki szemrebbenés nélkül a fél Kaukázust. Kazakok, kirgizek, üzbégek, türkmének, krimi tatárok, volgai németek sorsa, még csak kérdéseket se vet fel bennük. Fegyver és vagonkérdés. Hogy lehet elhinni, vagy milyen alávaló aljasság elhitetni, hogy minket egyszer is partnerként kezeltek? Porszem voltunk gépezetükben, amelyik néha talán megcsikordult, de üzemzavart nem okozhatott. Bődületes katonai fölényben voltak, ettől nagyobb csak nagyhatalmi gőgjük volt. Batu kán játékához lehet hasonlítani viselkedésüket, ahogy élvezték áldozataik átmeneti áltatását. Sakktáblájukon fikák voltunk. Mégis el tudják máig hitetni, hogy itt, beleegyezésük nélkül egy levél is rezdült. Mikor mindenki állandó megfigyelés alatt állt, teljesen értéktelen kisemberként is. Ilyen szervezés mellett a magyar, csehszlovák vezetés, hogy is lephette meg őket váratlan húzással. 

 

A megyei, kerületi vezetők mellett volt jónéhány, KGB-s (orosz titkosszolgálat) ember. Magasabb szinten nem jónéhány, ők mind azok voltak, egyébként oda sem kerülhettek volna. Akik az exportból, majd hitelből származó devizamilliókat vitték készpénzben Moszkvába. Akik ezt csinálták, tudták kire hallgatnak, ki ellenőrizte-utasította, emelte fel vagy éppen eltüntette őket. Meglepődtek, ugyan. Ha valami történt, akkor valaki helyett, más, megbízhatóbb elvtársat állított a párt éles szeme. Mindig olyat, aki felettesének valamit köszönhetett és messze elmaradt főnökétől ügyességben, tehát nem lehetett potenciális ellenfél. Konkrét bizonyítékok nincsenek, lehet, hogy majd Mitrohin cipője talpában kihozza őket a KGB levéltárából és így tudatják a világgal, amit akarnak. Itt éltem. Mikor már azt hittem, hogy ismerem módszereiket, tudom, hogy milyen taktikával hazudnak mindenről és mindig, kreativitásukkal újra meg tudtak lepni. 

 

68 augusztus 21-én otthon voltam Szentesben. Pár nappal előtte vizsgáztam Nyitrán takarmányozástanból és közgazdaságtanból. Reggel beszaladt Anna néni a hírrel, tisztelendő úr, bejöttek az oroszok. Apu csak akkor hitte el, miután bekapcsolta a rádiót, TV-t. A televízió éppen Svoboda beszédét közvetítette, amelyben nyugalmat, higgadtságot kér a fegyveres erőktől és a lakosságtól. Reggeli közben édesapám annyit mondott: (ezt sokszor megemlegetem) lágy szőlő alá akkor is kell kapálni. Ez volt a szőlő utolsó kapálása szüret előtt. Ezután már nem illett szüretig a szőlőben járkálni. Trabantjával kimentünk a kiskövesdi szőlőnkbe. Onnan láttuk ahogy katonai helikopterek jönnek Kassa felől Csernyőbe. Ugyanis először a kassai repülőteret szállták meg, mert ott repülős főiskola volt, később jöttek vissza Csernyőbe. Tankjaikkal Nagykapos irányába vonultak még éjjel, Szentest elkerülték. Egy dolog azért őket is meglepte. Arra készültek, és ezt viselkedésük bizonyította, hogy csehszlovákiában fegyveres ellenállás lesz. Támadásuk órája váratlan volt. Olyat, hogy egy jól felszerelt hadsereg egy puskát el nem süt, el sem képzeltek, szinte sértődött arcot vágtak érte. A csehszlovák hadsereg nem teljesítette feladatát, megadta magát. Nem számoltak azzal, hogy a cseh hadsereg jól felszerelve a németek ellen sem sütött el egy puskát sem 38-ban. Nekik idegen volt az a cseh nemzeti alapállás, amit ők a Fehérhegyi csata óta megfogalmaztak (és igazuk lett), mármint, hogy a leghülyébb halott a hősi halott. Bár sejtjeinkből hiányzik ez a gyáva, elítélendő mentalitás, de hogy ki volt sikeresebb, az nem kérdés. Szívesen élnék némi szégyenpírral orcámon egy sértetlen Magyarországon és nem keresnék katonasírjainkat idegenben arra szakosodott bizottságok. Csehszlovákiában magyarként mindig hátrányos helyzetűnek éreztük magunkat, talán azért, mert tényleg hátrányos helyzetben voltunk. Ezért lepett meg minket a tótok azonnali nyers és nyílt magyargyűlölete, 1968 enyhébb légkörében. Folytatni akarták a kitelepítést, naponta jöttek a sértegetések. Felépítettük a magyaroknak Budapestet stb. és ezt is hitték. Az oroszok bejövetele után csendesebbek lettek, 89 után folytatták és mivel azóta senki orosz nem jött, hanem ment, az állandó piszkálás máig tart. 

 

Kapcsolódó cikkek:

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-14-resz_3890

www.rovart.com/hu/nepiras-a-felvideken-13-resz_3786

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-12-resz_3785

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-11-resz_3628

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-10-resz_3611

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-9-resz_3584

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-8-resz_3551

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-7-resz_3537

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-6-resz_3515

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-5-resz_3489

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-4-resz_3470

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-3-resz_3449

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-2-resz_3442

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-1-resz_3407

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :