[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Népirtás a Felvidéken (17. rész)

szerző: Papp Zoltán 2018-07-20

 

Népirtás a Felvidéken (17. rész)

 

Könyvszeretetem

 

Könyvszekrényünk alsó polcán rengeteg kis sárga cowboy-könyv volt. A mesék után először ezeken rágtam magam át, mindegyiket élveztem. A rossz nem győzhetett, a hős Joe, Ted meg Jimmy a végén elnyerte Katy-t. Az angol neveket csak fonetikusan olvastuk-ejtettük, hiszen angol szót a 60-as évek zenéjéig nem hallottunk. Akkor sem a szövegre figyeltünk. A „hands up”-ot akkor még nem torzította el az igazi angol. Volt néhány P. Howard könyv is, más cím alatt mint később. Nem értettem még humorát, a történet miatt olvastam. Később Edgar Wallace „Bosambo” könyvei, fokozatosan kezdtem érteni a humort. Aztán Jókai, Mikszáth, Móricz, Gárdonyi. Az „Egri csillagok”-at nagyon sokszor olvastam, néha még ma is beleolvasok, soha nem szerettem memorizálni, de ebből tudnék idézni. Ha könyveket rangsorolnék, ez lenne nálam az első helyen. Sajnálom ifjainkat, akik tényleg azt hiszik, hogy a film, a mai technika (amit persze én is szeretek és alkalmazok), helyettesítheti az olvasást. Még arra sem jöhetnek rá, mit vesztenek. 

 

Ahogy saját jövedelmem lett, folyamatosan vettem könyveket. Nem kezdtem a semmivel, szüleimtől kaptam néhány kötetet, iskolai versenyeken nyertem párat, ajándékba is kaptam itt-ott. A magyar és világirodalom általam is elismert nagyjainak legtöbb művét akkorra már elolvastam. Tudtam mit szeretnék polcaimon látni. Nem tudtam az életben lesz-e rá valamikor pénzem, időm és türelmem volt. Feleségemet a hideg rázta, ha beállítottam egy-egy kötettel, mikor tejre alig jutott. Akkortájt Passuth László könyvei jelentek meg sorozatban, nem hagyhattam ki. Ma is nagyon szeretem őket. Aztán az ókori szerzők jöttek, nem hagyhattam ki. Ma is gyakran forgatom Tacitus, Titus Livius, Plutarkhos, Strabon, Xenophon, Suetonius, Iulius Caesar, Herodotos, Petronius, Marcus Aurelius, Seneca műveit. Üdítő olvasni jellemrajzaikat, társadalmuk többnyire ésszerű berendezkedését. Milyen egyszerűséggel törvényesítették, hogy közhivatalt csak katonaviselt ember viselhet, és nem lehet közhivatalnok testi hibás és gyermektelen ember. 

 

Később úgy bővítettem könyvtáramat, ahogy a zsebem engedte. Ritkán kerültem antikváriumba, mindig dühösen mentem haza, mert akkoriban rengeteg értéket vehettem volna aprópénzen, ha lett volna aprópénzem. Egy 1889-es Petőfi díszkiadást 50 koronáért vettem, ami egy kőműves napszámának 5-10 %-a volt. Mi mindent hagytam ott, mert nem volt annyim sem, és amelyeket később komoly összegekért szereztem meg. Szüleimtől kaptam a Magyar remekírók 1905-ös sorozatát. Összeszedtem az erdélyi írókból majdnem az összes Makkait, Nyírőt, Tamásit, Kós Károlyt majd reprintben Orbán Balázst. A sorozatokból megtudtam venni a Osztrák-Magyar Monarchia leírását, a Nagy Pallast, Tolnai vilátörténelmének mindkét sorozatát, a Képes világtör- ténetet, A Magyar nemzet történetét, a Hóman-Szekfűt, a Jókai díszkiadást, a Mikszáth díszkiadást, A szabadságharc történetét, A magyar nép művészete sorozatot Malonyaitól, a Corvina művészettörténeti sorozatát, az Officina ókori birodalmakról kiadott gyönyörű képekkel illusztrált könyveit, a Zsidók egyetemes történetét Graetztől, Móricz művei, Krúdy, majd Márai, és Wass Albert. Beszereztem a világirodalom érdekesnek és értéknek tartott könyveit. Kaptam is néhányat egy Szántó nevű állatorvos barátomtól, aki Morvaországban született és élt, magyarul egy kukkot nem tudott, azt tudta, hogy ősei a Vajdaságból kerültek Észak-Magyarországra és Morvaországba. Meghalt egy rokona Eperjesen, garázsában tárolta az onnan kapott német és magyar könyveket. A magyar nyelvűeket nekem ajándékozta. Innen származik a Műveltség könyvtára sorozat és Endrei Zalán Világtörténete. A Francia forradalom története Carlyletől. Csoóri, Nemeskürty, László Gyula. Prust, Waltari, Sienkiewicz, Druon, Hasek, Zweig, Dumas, Maupassant, Zola és Traven művei. Az angolszász írókat, Mailer és Twain kivételével, minden igyekezetem ellenére sem tudtam megkedvelni. Olvastam őket, ma is elfogadom, hogy csak bennem lehet a hiba, ha nem rajongok értük minden szárnyaló értékelés ellenére sem. Úgy vagyok velük, mint a képzőművészettel. Inkább töredelmesen bevallom, hogy nem tetszik, mint hogy magamnak hazudjak. 

Az orosz irodalom sem vált kedvencemmé, pedig otthon Mereskovszkijtól kezdve, sok minden megvolt. Olyan az írásuk, mint országuk. Kiterjedt és lapos. A mai szobrászok, festők nem a közönségnek dolgoznak, akkor ugyan kinek? Ha egy verset meg kell fejteni, zavarba ejt a cél. A Magyar kódex, a Britannica Hungarica (ha előtte belenéztem volna, nem veszem meg). 

 

Találtam közben jópár csemegét is. A magyarországi boszorkányperek, az 1931-es Szent Képes Biblia, Vályi András reprintben, az Árpád és az Árpádok 1907-es kiadása, Erdélyi János 1947-es, Gyöngyösi István 1796-os könyve a Thúróczy krónika reprintje. Szolzsenyicin összes, a felvidéki íróktól jónéhány. Egy-egy régen keresett könyv megszerzése élmény nekem. Legutóbbiak, a Képes Krónika és a Vizsolyi Biblia reprintjei. Nincs nap, hogy legalább néhány sort ne olvassak. Könyveim közt élek és leplezetlen büszkeséggel mutogatom vendégeimnek akár érdekli őket, akár nem. 

 

Egyik öcsém György, Komáromban él. Ő családfánkkal kezdett foglalkozni, ami fokozatosan komoly kutatómunkává vált. Hála az elektronika fejlődésének hazaviheti, feldolgozhatja a levéltári adatokat. Olyan helyekre nem is jár, ahol nem esik útba levéltár. A szentesi parókián, az egyházi tárgyak közt megmaradtak a „Consistóriumi ülések jegyzőkönyvei”, az „Alamizsnák könyve”, a „Kurátorok számadásai”, az egyház vagyonának leltára, az egyházi tisztviselő javadalmazása, az esperesi és egyéb körlevelek másolatai. Ezeket apánk olvasgatta, és ha érdekességet talált, felolvasta nekünk. 

 

A leírtak 1809-től az 1860-as évekig terjedő időszakról szólnak. Féltem, hogy ezek eltűnhetnek, néhány téli hónap alatt átmásoltam őket. Nem volt könnyű, jó időbe telt, amíg ráállt a szemem a korabeli írásra. Tőlem függetlenül, ugyanilyen okból öcsém is átmásolta őket. Aztán nem állt meg, levéltári adatait és más forrásokat felhasználva 4-5 év alatt olyan monográfiát kerekített Bodrogszentesről, hogy sok település lakója összeütné a bokáját, ha náluk ilyet szerkesztene valaki. Nem vagyok elfogult, sok monográfiát olvastam, ez tényleg jó. Kicsit irigykedek is, de inkább büszke vagyok. Tavaly őszre a szentesi polgármesternek sikerült annyi anyagit szereznie, hogy a Szentesiek könyvének nevezett monográfiát karácsonyi ajándékként minden szentesi család számára kinyomtatták. Szép gesztus, bárcsak az enyémet majd megkaphatná minden felvidéki család. 

 

Internetem a kezdetektől van, sokkal egyszerűbb és olcsóbb azóta könyvet venni, mióta megjelentek az internetes antikváriumok. Kis türelemmel nagyon érdekes könyveket lehet találni. Nagyon tetszett Blaskovics Józseftől  ”Az újvári elájet török adóösszeírásai”. Olvasom Wass Albert kritizálóit. Majdnem mindegyik mai író sikkesnek tartja, ha ezt-azt elmond róla, még a felvidékiek közül is. Egy Grendel nevű pozsonyi mindentudó hős addig liberalizálta agyát, míg aláírásával tiltakozott debreceni szobra ellen, valószínűleg ezzel igazolva, hogy tud írni. Arra nem szeretnék itt kitérni, kik azok a mai magyarországi írók, akiknek kiadják a könyveit, jobban mondva kiadnak mindent, amit írnak. Az igaz, hogy van Wass Albertnek néhány megbocsáthatatlan bűne. Legnagyobb az, hogy olvassák. Valószínűleg azt jelenti ez, hogy az olvasóknak ír. Azt írja, és úgy írja, hogy az olvasó értse miről ír, mit akar közölni. Aki azt hiszi, hogy író, olvasója meg nincs, téved. Ő nem író, ő csak ír. Voltak íróink, akiket elismertek életükben, voltak, akik ezt nem élték meg, de olyanokról akiket nem olvastak, nem tudok. Ha nem lenne érthető, ha trágár szavakat kuszálna modern irodalmár módjára teljesen érthetetlenné, ha elmondhatná néhány sznob, hogy ő bizony megfejtette, ha hülyének ábrázolná a székelyt és örökre lemondana Erdélyről, jó kritikát kapna. Az a baj, hogy akkor nem írt volna. Nagy bűne az, hogy határtalan szeretettel ír Erdélyről és hazájáról, Magyarországról. Az igaz, hogy lehet magyarul szebben, modernebben, érdekesebben írni a Kínai Nagy Falról meg Tikalról, de ilyen szeretettel ember csak a hazájáról írhat. Megértem, hogy így nem írhat sem Závada, sem Kertész, sem Konrád, mert nekik ilyen nincs. És az sem igaz, hogy akármelyikük több rosszat kapott volna ettől az országtól, mint ő. Ha a mai Magyarországon, hogy egy író olvasottá váljon Nobel-díjat kell előbb kapnia, akkor további elemzésre nincs szükség. A hiba a műveletlen magyar olvasóban van. Könyvet szeretne olvasni, nem kritikát. Kicsit szurkolok azért nekik, le ne süllyedjenek az érthetőség szintjére, mert akkor az is megtörténhetne, hogy olvassák őket. Inkább ne. 

 

Megértem, hogy a festészetet új irányba kellett terelni a fényképezés feltalálása után. Új utakra kényszerítette a színjátszást is a film. Az irodalom nem ilyen, bár az olvasók száma csökkenőben van. Más lapra tartozik, de rettenetes és megalázó, hogy az eladott könyvek hasznából egy apró kanyarral (pardon sikánnal), támogatják az eladhatatlan könyvtömegek íróit. 

 

Érdekes példa az agyondicsért magyarországi tót író, Závada Pavol. A neve biztosan azért jelent magyarul hibát, mert híres regényének névadója Jadviga, sajnos nem szlovák név. Ha időben meg- kérdezte volna tudná, hogy ez lengyel név. A délvidéki tótokat pedig zömében Zólyom megyéből telepítettük oda, nem pedig Krakkó mellől. A dicséreteket igyekszik is megszolgálni, ahol csak lehet, piszkolja a magyarságot. 

 

Felvidéki íróink közül először Dobos László „Messze voltak a csillagok”-jában olvastam, addig ki nem mondott tényeket, ami 68 miatt volt lehetséges. Janics Kálmán, Koncsol, Popély és Mács József munkáit olvasom szívesen. Nekem a könyv sokkal több, mint egy tárgy. Meghallgatni ugyan nem tud, de válaszolni igen. Hatalmas segítség ma a világháló. A minap találtam a hálón olyan adatokat Buzitáról, amiről még sehol sem olvastam. Másvalamit kerestem és véletlenül akadtam egy 1599-es esetre. Hasznosak a hangoskönyvek is. Édesanyám megromlott látása miatt nem olvashat, kellemesen meglepődött, hogy kedvenc könyveit hallgathatja. 

 

Kapcsolódó cikkek:

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-16-resz_3892

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-15-resz_3891

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-14-resz_3890

www.rovart.com/hu/nepiras-a-felvideken-13-resz_3786

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-12-resz_3785

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-11-resz_3628

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-10-resz_3611

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-9-resz_3584

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-8-resz_3551

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-7-resz_3537

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-6-resz_3515

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-5-resz_3489

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-4-resz_3470

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-3-resz_3449

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-2-resz_3442

www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-1-resz_3407

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :