[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Népirtás a Felvidéken (3. rész)

szerző: Papp Zoltán 2016-04-21

 

Népirtás a Felvidéken (3. rész)

 

A magukat tótnak valló lakosság létszáma ugyanakkor, ugyanazon a területen, így oszlott meg megyék szerint:

 

Abaúj 48230-3287 (a mai MO-on)              44953 

Árva 81600-680 (a mai LO-ban)                 80920 

Bars                                                            87016 

Esztergom 6432-5497 (a mai MO-on)            935 

Gömör 74731-91 (a mai MO-on)                74640 

Hont 56529-1800 (a mai MO-on)               54729 

Komárom 9791-5432 (a mai MO-on)           4369 

Liptó                                                            72067 

Nógrád 59440-11251 (a mai MO-on)          48189 

Nyitra                                                         288811 

Pozsony                                                    149741

Sáros                                                         112331 

Szepes 93214-1000 (a mai LO-ban)          92214 

Trencsény                                                 241818 

Túróc                                                          37594 

Ung 40035-3324 (a mai U-ban)                  36711 

Zemplén 107477-4682 (a mai MO-on)     102795 

Zólyom                                                      103648

                                              _____________________

                                                                1633481

 

1890-ben a mai Szlovákia területén 1633481 szlovák és 588367 magyar lakos élt.
2001-ben ugyanezen a területen 4614854 szlovák és 520528 magyar lakott.

 

1890-től 1920-ig, mindkét népet ugyanazok a hatások érték, ami létszámukat befolyásolhatta. Számottevő járványok már nem voltak, a világháborúban egy hadseregben szolgáltak, tehát veszteségeink is egyformák lehettek, a kivándorlók közt a szlovákok számaránya volt nagyobb. Ami 1920 és 2001 között történt velünk, azért közvetve a nagyhatalmak, közvetlenül a csehek és a szlovákok felelősek. Amíg a szlovákok száma 2981373 fővel nőtt 81 év alatt, sokkal szegényebb területen, addig a magyarok létszáma 67839 fővel csökkent. A számok alapján két dolog nyilvánvaló. Ha a trianontól eltelt időszakban azonos körülmények közt élt volna mindkét nemzet, akkor vagy a szlovákok létszáma is csökkent volna 2001-re 1445141 főre, vagy a magyaroké is gyarapodott volna 1662234 főre. Akárhogyan is viszonyítunk, számolunk, a Felvidéken hiányzik több mint egymillió magyar ember. 

 

Ami történt, azt semmilyen más szó nem fejezi ki helyesebben, mint a népirtás. Ezeket az adatokat naponta a trianoni döntők orra elé kellene tenni. Utána azonnal jöhet a hágai bíróság. Biztos vagyok benne, hogy hasonló számokat kapnánk Kárpátalján, Erdélyben, Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában és a csángóknál is. Azok a ma is hangoztatott vélemények, hogy a mai arány a magyar és szlovák nép közötti természetes szaporulat különbségének eredménye, nem egyéb, mint még egy, a sorozatos hazugságok közül. Felületes általánosításokat nem szabad figyelembe venni. A teljes megsemmisítésünkre kiagyalt terveiket sikeresen teljesítik. 

 

Néhány nézetem, megállapításom megfogalmazása, első olvasásra talán élesnek tűnik, a számok tükrében azonban ez a fogalmazás amolyan kislányos, udvariasan szolíd. Egy kondás szókincse is kevés lenne, a tények közérthető kimondására. 1920 után lehetetlenné tették a közigazgatásban dolgozó magyarok munkáját, kivándorlásra kényszerítették őket. Egyetemeket, főiskolákat, középiskolákat zártak be, a tanárok kivándoroltak. A konfiskációval elüldözték a földbirtokosokat, gyárosokat. 1945-ben, akit csak tudtak, gulágra hurcoltattak az oroszokkal. Bezárták a magyar iskolákat. Kollektív bűnösséggel vádolva, kollektív jogfosztottsággal sujtották a magyarokat.

 

Tette ezt demokratikus köztársasági elnökként Beneš, aki illegitim volt, mert senki nem választotta meg, és a Fierlinger kormány, akiket úgyszintén senki sem választott. Aljas, hazug elméletekkel, légbőlkapott okokkal, reszlovakizációra kényszerítették a magyarság nagy részét. Kitelepítettek Csehországba és Magyarországra kb. 130000 magyart. Elírták vezetékneveinket, nem engedtek anyakönyvezni magyar keresztneveket. Mivel a magyarok által lakott terület egy keskeny déli sávban van, ha meg akartunk maradni magyarnak, csak ezen a területen kereshettünk munkát, mert ahol nem voltak iskoláink, asszimilálódni kényszerültünk, és ezt a kényszerhelyzetet ki is használták ellenünk. Nyelvtörvényeket hoztak, megváltoztatták a történelem által kialakított közigazgatási egységeket, hogy szlovák többséget biztosítsanak. Kisebb üzemeket, gyárakat szinte kizárólag szlováklakta területre telepítettek. Túszokként használnak fel minket, akármilyen politikai cél elérésére. Törvénnyel tiltják meg a kettős állampolgárságot, csak miattunk. Kihasználnak minden lehetőséget, hogy piszkáljanak, bántsanak. Átnevezték helységeinket. Állandó megfélemlítésben tartják azt a népréteget, amely elvesztette öntudatát, műveltségét. Cinikusan megjátszva azt, hogy az ellenünk irányuló lépéseiket mi, egy teljesen kiszolgáltatott nemzetrész provokáljuk. Pedig nekik a puszta létünk provokáció. Tudják azt, hogy a magukat demokratikusnak nevező nagyhatalmak mindezt cinkosan nézik, hiszen ezt ők tették lehetővé. A rettenetes pedig az, hogy a népirtás ma is folytatódik, megújuló módszerekkel, de állandóan. Nem ismerek egyetlen európai népet sem, amely szülőföldjén semmisül meg olyan félelmetes gyorsasággal, mint mi, idegen országokba kényszerített magyarok. Ezek az intézkedések kimerítik, a népirtásról elfogadott ENSZ határozat II. cikkelyének, b/ pontjában foglaltakat. Ugyanez vonatkozik Beneš és Gottwald tárgyalására Sztálinnal, 1943 decemberében, amikor népirtásra ösztökélték az orosz vezért. 

 

Ez Európa szégyene, bárcsak volna szégyenérzete. Sajnos, nemcsak nincs, de beteges megszállottsággal támadnak mindent, ami nekünk talán előnyös lenne, természetesen másokat ugyanazért nem. Ebben élenjárnak a magukat szocialistának, liberálisnak, zöldnek hazudó pártok, a többi meg hallgat.

 

Kapcsolódó cikkek:
https://www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-1-resz_3407

https://www.rovart.com/hu/nepirtas-a-felvideken-2-resz_3442

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :