[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nietzsche és Freud

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-07-25

Edvard Munch festménye NietzschérõlAz egész Kopernikusszal kezdõdött, aki kivette az embert a kozmosz közepébõl; Darwin rájött, hogy nem vagyunk az élõvilág különleges jogú lényei. Nietzsche felfedezte a dolgok szörnyû és rejtélyes karakterét. Végül Freud...


FreudFreud Nietzschéhez fûzõdõ kapcsolata  mindig sejthetõ és rábizonyítható volt, de sose lett elismert és felvállalt. És ha a pszichoanalízis létrehozója, ilyen ellentmondásos módon reagál egy elõdre, akkor ott fontosabb dolgok lapulnak, mint amelyekre elsõ pillanatban gyanakodni lehet.

Úgy tûnik ráadásul, hogy mindent tudunk, és mintha mégse tudnánk semmit, vagy legalábbis, mintha ismeretlen lenne a kulcs, ami nyit, a kapocs, amely köt. Tudjuk, hogy egyetemi barátján, Eduard Silbersteinen keresztül Freud már 1873-ban megismerkedett Nietzsche írásaival, bekapcsolódott a "Leseverein der deutschen Studenten Wiens" Schopenhauer és Nietzsche által meghatározott szellemi tevékenységébe (McGrath, 1986.) 1900. február 1-jén Fliesshez írott levelében említi, hogy megvásárolta Nietzsche összegyûjtött mûveit, mégpedig abban a reményben "hogy szavakat találok sok olyanra, ami néma marad bennem."
Munchot az expresszionisták és az egzisztencialisták egyaránt rokonuknak tartották(Masson, 1985, 398.)

1908-ban a Bécsi Pszichoanalitikai Társaság üléseinek
jegyzõkönyvei többször rögzítik témaként Nietzsche filozófiáját, és 1911-ben a weimari pszichoanalitikai kongresszus idején Jones és Sachs meglátogatják Elisabeth Förster-Nietzschét, a filozófus befolyásos húgát, hogy vele Freud és Nietzsche szellemi kapcsolatáról beszéljenek. Pontosan ezen a kongresszuson jelenik meg elõször a pszichoanalízis világában egy nagyszerû és nem kevésbé titokzatos  hölgy, Lou Andreas-Salome, (Jones, 1983. 361.), Nietzsche (és Rilke) egykori szerelme, és egy Nietzsche-könyv szerzõje. Rövid idõn belül Freud "múzsájává" vált, és lett "az egyetlen igazi kötelék Nietzsche és õközötte". (Jones, 1983, 631.) Még 1908-ban, a társasági ülések egyikén jelentette ki Freud, hogy az az introspekciós szint, amelyet Nietzsche elért, aligha található meg bárki másnál, de õ maga Nietzsche munkáit mégsem ismeri, mert minden olvasási kísérlete a túlzott érdeklõdés áradatába fojtódott. (Rudnytsky, 1987, 198.) 1914-ben "A pszichoanalitikai mozgalom története" címû nagy hatású összefoglalójában Freud
Freud nézetei máig mély hatást gyakorolnakegyértelmûen kimondja: "Nietzsche mûveinek nagy élvezetét késõbb azzal a tudatos indoklással vontam meg magamtól, hogy a pszichoanalitikai benyomások feldolgozásában semmiféle várakozási képzet se akadályozzon". (Freud, 1914, 94.) Ugyanezt olvashatjuk  az 1925-ös Önéletrajzban: "Nietzschét, azt a másik gondolkodót, akinek megérzései és meglátásai sokszor a legmeglepõbb módon egyeznek a pszichoanalízis fáradsággal megszerzett eredményeivel, (...) sokáig kerültem." (Freud, 1925. 67.)

A késõbbi szakirodalom sem tudott sokkal többet mondani a
kapcsolatról, mint annak egykori fõszereplõje. Többnyire szembetûnõ párhuzamok felsorolását kapjuk, szerzõink a fogalmak hasonlóságáról írnak, talányos, kapcsolattalan kapcsolatként ismertetik az eseményeket (Anderson, 1980; Mazlish, 1968; Holmes, 1983; Assoun, 1994.) Peter Rudnytsky (1987, 198-222.) pedig - az elõbbieknél átfogóbb módon - érdekes személyes, lelki párhuzamát és különbségét mutatja meg Nietzschének és Freudnak:  mindketten az apa és testvér, az eltûnt, meghalt apa és testvér emlékére épülõ ödipális neurózis élményének áldottjai és áldozatai. Tudjuk tehát a párhuzamot, de mégse ismerjük ennek okát, alapját.

Nietzsche szerint meghalt az istenValószínû, hogy korábban nem is lehetett részletesebb elemzést adni, feltárni a két szerzõ közötti mélyebb
összefüggést megmutató rokonságot. A jelenkor, a posztmodern értelem és jelentés kora azonban megértette az okat az öntudatlanul, olykor szerzõik ellenére megformálódott szellemi diszkurzusokat, amelyek keretében már több és fõleg megalapozóbb párhuzam sejthetõ a két szerzõ kapcsolatában. Ez különösen Nietzsche kapcsán érvényes: a Foucault, Derrida, S. Kofman, A. Schrift és mások írásai alapján megformálódó "új Nietzsche" új funkciót kap, a posztmodern alap-filozófiájának szerepét. Valahol ebben a szellemi régióban található az a rejtélyes, a fõszereplõk és a közvetlen utódok által nem érzékelt, sõt érzékelhetetlen kapcsolat,
amely az ellentmondásos kötõdést lényegibb szinten magyarázza.

Freud és Nietzsche kapcsolatának igazi láncszeme az, hogy mindketten megalapozó szellemei vagy még inkább: õsforrásai voltak a modern kritikájának. A következõkben ennek csak egyetlen,  bár kétségtelenül lényeges mozzanatát szeretném vázlatosan bemutatni: egy posztmodern értelem- és jelentéskoncepció mindkettejüknél megtalálható párhuzamos
elemeirõl és párhuzamos logikájáról lesz szó.

A modernitás értelemmeghatározása mögött egy viszonylag egyszerû meggyõzõdés állt: `a világ minden súlyos akadály felfedezte az ember lelke legmélyén szunnyadó láncra vert állatotellenére is alapvetõen megnyilvánuló`, értelemre törõ, és a rejtett, a titok nem feltárhatatlan, nem természetünkhöz, hanem az éppen ott és akkor fennálló korlátainkhoz tartozik. Descartes filozófiájának középponti eszméi az evidencia és a bizonyosság, az a szilárd hit, hogy a módszeres kételkedés ellenére, vagy éppen azáltal, meg lehet különböztetni egymástól az igazat és a hamisat.

A modern említett korai kritikusai éppen ezen a ponton támadták a modern jelentésfelfogását, azaz a modernség magvát. Nagyon általánosan: feltételezték, hogy nem a megnyilvánuló, a megnyíló az elsõdleges, hanem az `elrejtett, az elrejtõzõ az elsõdleges és
szükségszerû`, azaz az elrejtettség a lét természetéhez tartozik.
Az elrejtett így nem a megismerés sajátossága, kényelmetlen, de
korrigálhatatlan hibaszázaléka, hanem az, ami alapvetõen fennáll.
A posztmodern számára ezért a nyilvánvaló minden szükségessége ellenére is gyanús derivátum, megnyilvánító ereje ellenére, természetébõl következõen, elsõdlegesen elrejtõ, eltitkoló, azaz alapvetõen hazug. Nietzsche csak egy világ van: az pedig hamis, ellentmondásos, megtévesztõ és kegyetlenés Freud eltérõ logikával, de éppen ennek az elrejtettnek az ontológiai elsõbbségét ismerte fel. Ez a látszólag ártatlan kiindulópont radikálisan új diszkurzust rejt, melyben nemcsak a jelentés, értelem felfogása alakul át, hanem gyökeresen megváltozik a személy, az én fogalma, hiszen kivonódik belõle az identitás logocentrikus eszméje, és az én, a jelentés a vágy szétszóródó, disszeminálódó univerzumába vetõdik ki. Az elrejtettség elve felfüggeszti a jelölt létének a feltételezését, hiszen ha minden lényege szerint elrejtett, akkor nem ez vagy az az elrejtett, hanem az elrejtettség létmodalitás. Ha kellõen mélyre tudunk tekinteni, mindenrõl, minden tiszta és nyilvánvaló értelemrõl kiderül, hogy az elrejtettség reduktív torzításának megjelenése. Az elrejtettség pedig, ha nem valami efemernek a tulajdonsága, hanem magának a létnek a modalitása, akkor folyamatszerû, történés-természetû, temporális és személyes, igazából maga az elrejtõzés, szétszóródás az elrejtett káoszában. Az értelem ilyen felfogása alapvetõen megváltoztatja a személy, az én lehetõségeit, hisz az elrejtõzés elsõdlegessége felnyitja az ént a káosz, a végtelen irányában. Nem véletlen, hogy Hegel elvével, mely szerint, "aki ésszerûen néz a világra, arra a világ is ésszerûen néz vissza", Nietzsche azt szegezi szembe, hogy "aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belõle is szörny váljék.
S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád."
(Nietzsche, 1886, 112.)

Freud, éppúgy, mint Nietzsche, szembetalálkozott ezzel az örvénnyel. Nem véletlen, hogy a Bevezetés a pszichoanalízisbe XVIII. elõadásának végén egy olyan "tudományelméletet" vázol, mely az emberi léttörténetet az elrejtettség növekvõ minden bajt a szexuális elfojtáshoz vezetett visszafelismerésének tükrében értelmezi. Freud kifejti, hogy az emberi történelem voltaképpen az emberiség nagy nárcisztikus sérüléseinek története, az én logocentrikus hatalma szétesésének története. Ebben az az ironikus, hogy ezek a nárcisztikus traumák látszólag éppen a nagy ismereti forradalmak velejárói voltak (vagyis az elrejtettet úgy juttatták hatalomra, hogy kibõvítették a megnyilvánuló körét). Az elsõ trauma Kopernikuszé, aki kivette az embert a természeti világ, a kozmosz közepébõl; Darwin, másodikként, bebizonyította, hogy nem vagyunk az élõvilág különleges jogú lényei, "animális természetünk" kiirthatatlan.
Végül, Freud a pszichoanalízissel "be akarja bizonyítani az énnek,
hogy még a saját házában sem úr, hanem szûkös hírekre van utalva afelõl, ami a lelki életében lejátszódik." (Freud, 1917, 234.) A pszichoanalízis nemcsak a tárgyi és élõ világ elrejtettségét vallja, hanem bebizonyította az én elrejtettségét, és ezzel radikális kritika alá vonta a karteziánus én-fogalmat. Nietzsche, hasonlóképpen, azt vallja, hogy "Kopernikusz óta az ember kizuhant a középpontból az X felé." (Nietzsche, 1967, 8.)

Bókay Antal


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: gio e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-25
Heidegger szerint a világ lényege a Semmi, ami a szorongásban nyilvánul meg... Szerintem viszont a semmi valaminek a hiánya - épp ezért mint önálló szubsztancia nem létezik
név: imizoli e-mail: imizoli@pobox.sk dátum: 2008-04-25
a nihilot,mi lenne ha nem semminek tekintenenk,hanem a letunk egy alapveto elemenek.ha valakinek van eszrevetele ezzel kapcs jelenkezzen!