.jpg "Ikonok")
.jpg "MaJel nyitva tartás")
Nitsch |
| szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2009-09-03 |
|
||
Nézzük csak, mit írnak róla a neten, akik ismerni vélik: Elemzõi azt állítják, hogy munkái jelenleg elsõsorban a dionüszoszi hagyományok kutatására irányulnak. Többnapos játékain a nagyszámú közönség és résztvevõ az elõadás szerves részét képezik. Kompozícióiban lemészárolt és kibelezett állatok, vérrel lelocsolt meztelen emberek szerepelnek, gyakran keresztre feszítve. Nitsch munkáit sok támadás éri megbotránkoztató jellegük miatt, a kiállításait rengetegen szeretnék megakadályozni. Ellenzõi szerint munkássága keresztényellenes, a szó szoros értelmében vallásgyalázás, a botránykeltés pedig kifejezetten a belsõ üresség palástolását szolgálja. 1938-ban született Bécsben. Szóval, egyetemista voltam, amikor elõször találkoztam a képeivel. Végeredményeivel. A mûvészettörténész olyan átszellemülten és elvarázsolt arccal dadogott róla, mintha rájött volna valami megfoghatatlanra. Dadogott, mert nem találta a szavakat. Hát igen. Meghatározásaink akkor pontosak, ha a dolgok lényegére irányulnak. Ezek a pirossal és feketével összecsorgatott képek, pontosabban végeredmények meglepõek voltak, ütõsek, kemények, durvák, indulatosak... és áradt belõlük a téboly. Mondják, a mûvészt az õrülttõl csak egy pinaszõrszál választja el. A szar is akkor szép, ha szépen szarják - modogatta nagyapám puszta alibibõl, ha olyasvalamivel foglalkozott, amihez nem értett. De megcsinálta szépen. Hogy legalább kinézzen valahogy, ha már nem mûködik vagy nem feltétlenül jól. Sokáig nem törõdtem vele, idegesített, de hagytam. Gyûlöltem, amit csinált, de távol tartottam magamat tõle. Aztán egyszer videón láttam, magát a folyamatot. Miért írom le ilyen durván?! Basszus, lehet errõl szépen írni?! Tisztában vagyok vele, hogy az igazság szubjektív és attól még, hogy nekem valami nem tetszik, másnak még tetszhet. Tisztában vagyok vele, hogy a dolgokat aszerint ítéljük meg, amilyen családi hátteret biztosítottak õseink, amilyen értékeket kaptunk, amilyen világkép alakult ki bennünk, amilyen a mûveltségünk, amilyen nemzethez, fajhoz, kultúrkörhöz tartozunk és még sorolhatnám. |
Vélemények :
| név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-20 |
| Nitsch video a rovarton itt: https://www.rovart.com/news_view.php?akcia=view&id=1350 |
| név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-14 |
| ...Entartete Kunst... |
| név: Muhi Sándor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-13 |
| Kedves Ottó, egy állandó és agresszív vizuális irritáció alatt senyvedõ társadalmat úgy tûnik, már csak válogatottan primér, vulgáris és durva eszközökkel lehet felébreszteni, ébren tartani. Nitsch pontosan olyan képekkel, jelenetekkel eteti, tömi, szadizza a nézõit, mint amilyenekre azok vágynak, vagyis olyanokkal, amelyektõl egy jobb érzésû csimpánz is elokádná magát. Nincs egyedül, sokan betévedtek még rajta kívül ebbe a zsákutcába, némelyik ott is ragadt. Olyan aréna ez, amelyben mûvész és nézõ messzemenõen megérdemli egymást. Nem tudok haragudni rájuk, sajnálom õket. Miért? Mert az élet nem ilyen, és szegénykéknek egyre kevesebb az esélyük arra, hogy ezt felismerjék. Amúgy tetszenek az írásaid, tele vannak indulattal. Némelyikben a húsz év elõtti önmagamra ismerek. Pontosan tudom, érzem bennük, hogy értünk haragszol, nem ellenünk. |
| név: er e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-07 |
| Véleményem szerint a római gladiátorokat vagy a maya emberáldozatokat a ma szemüvegén keresztül látjuk olyannak, amilyennek a ma könyvei szerint tûnnek. Egyetértek mecénással abban,amit az 5. pontban írt. Szerintem a maya vallás borzalmas külsõségei is így, hiányos információk alapján lettek elképzelve. A ma szemüvege ilyen véres, pontosabban mindennel kapcsolatban Nitsch-szerû képiség ugrik be. Ilyen a ma. Ma már tudjuk azt is, csak nem olyan titokzatos, véres és hátborzongató, mint a kezdeti hallucinációnk volt - hogy a római gladiátorok nem harcoltak életre-halálra. Nem is voltak bezárva és pláne nem voltak rabszolgák. Olyanok voltak, mint a mai focisták... Voltak ugyan tömeges mészárlások is, de nem ez volt a jellemzõ |
| név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-07 |
| 1/ A mûvészet köpönyege alatt minden elfér: - kiállított WC-csésze - fehér alapon fehér négyzet - stb. Az alkotó szabad, a mû meg … kinek-kinek ízlése szerint. 2/ Performance A dolog lényege szerintem: valami élõ és megdöbbentõ, itt és most megélést nyújtani a résztvevõknek. Lehetõleg olyat (olyanokat9, ami(k) a hétköznapi életben bûnnek elítélendõnek számít(anak). A nyilvános ruhalemetszés a „mûvészrõl” szintén a perverzió közös bûnének büntetlenátélésérõl szól. És hová tegyem az élõ-asztal-effektust, amikor meztelen nõkön tálalják az ételt, és lehet különbözõ formában leenni róluk. 3/ Keresztényellenesség, vallásgyalázás - Minden, ami a dogmát sérti. - Ennek szellemében még másképp gondolni tételeket, történéseket sem szabad. (Karl R. Popper éhen halna, mert csak cáfolhatatlan tények vannak.) - Tiltsunk be mindent! Magunkon kívül! (lásd Krisztus utolsó megkísértése) 4/ Nitsch A mûvészet köpönyegébe burkolt, õrült és kegyetlen performance, ami a vallási téziseket és konvenciókat sérti. De vajon az õrült agresszióba temetkezett társadalom milyen nyelven ért? - Mindenáron kell ellenség! Nitsch állattetemeket használ, vért, vizeletet, szart, s még ki tudja, mit. Régen is volt performance: véres, kegyetlen, halálos és ujjongva ünnepelt. Az aktív közremûködõket nem mûvészeknek hívták, hanem gladiátoroknak (esetleg hívhatjuk õket harcmûvészeknek). 5/ Nitsch és a vallásgyalázás Bernard Cornwell írta kb. ezt egyik könyvében: ha a keresztény vallások minden írásos emléke megsemmisülne, s az utókor régészei csak a keresztre feszített Jézus ábrázolásokat lelnék, hát valószínû, hogy elég véres és érdekes következtetéseket vonnának le a szeretet vallása követõinek hiedelemvilágáról (Vajon milyen lehetett a transzcendencia-képe annak a kultúrának, melynek legfõbb bálványa és jelképe egy kivégzés ábrázolása). 6/ Nekem sem tetszik, nem katarzist, hanem vegetatív izgalmi és irritatív állapotokat tudok átélni a képek láttán. Azt is gondolom, hogy mindenki egyedi mûvészi ízléssel és gyomorral rendelkezik, de nem föltétlenül családi vagy genetikai mintázat alapján. Az írás durvasága, az ábrázolás vulgaritása és obszcenitása egy tõrõl képes fakadni, egyik feltételezheti a másikat, de az alkotókat ettõl még nem állítja sem párhuzamba, sem rokonságba (mint ahogy a legszebb szépprózák alkotója is élhet a köznyelv nem kifejezetten irodalmi megnyilvánulásainak eszközeivel). |
| név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-05 |
| Pontosan ahogy irod jo , hogy neten szabadon leirhatod mert errol valoban mashogy nem lehet irni. Sajnos nalunk is tendencia meg manapsag is a suliban, hogy hasonlo pusztan a az aberaciora alapulo gyenge lacat koncepcioba fektetetet dolgok szuletnek. Peldanak okaert a mult evi performance atelier. Majd beszamolok rola ha van kedvetek de nem szeretnem lehuzni a sulinkat mert sok a tehetseges jo munka is miert kene mindig inkabb a szarol beszleni - ha nem ? |
| név: gyuri e-mail: gyurkatona22 dátum: 2009-09-05 |
| gratulálok az írásodhoz Oti,s egyben köszönöm is. |
| név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-03 |
átnéztem vagy 100 Nitsch képet... Nem ebédeltem utána... Ha netán valaki meg tudja magyarázni mi ez és el is hiszem neki, hogy a magamutogatáson túl még van benne valami, akkor sem tartom ezt mûvészetnek. Dionüsszoszi hagyománynak meg egyálatalán nem is lehet. Valami állati, elborzasztó, horrorgyanús performanceszagú baromság az amit ez a figura csinál. Nem tudom mit tennék, ha ilyenen kéne részt vennem kéyszerbõl... Talán magát a faszit vágnám le, hogy vége legyen ennek a borzalomnak!!!  |