[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Noé bárkája

szerkesztette: icsku, 2006-01-01

Ági felvételeiAz irigység telepedett rá a világra. A középszerûség hatalomátvétele után módosult az értékekhez való hozzáállás is. Töröltetett minden, ami magas volt; amit nem értettek, ami a magasztosat, a felemelõt, a nagyszerût szolgálta.


jégvirág



Ági felvételei



hideg



fagy



fotók: Ági



jégvirágok



jégkarc



jégvilág



Ági felvételei



Sosem volt még ennyi azonos hullámhosszon ringatózó, hátrányosan megkülönböztetett, tettre kész élõlény Noé bárkáján.
A többszörösen hátrányos helyzet abból adódik, hogy ezen a részén a világnak az értelmiségi amúgy is kisebbséget jelent, és egy nemzeti kisebbség feltörekvõ szellemiségét képezni sokszorosan hátrányos pozíció.
A kisebbségi nemzet értelmiségét a kisebbség politikai elitje határozza meg és maguk közül közfelkiáltással válasszák. Ebben szentül meg is vannak gyõzõdve, bár a felkiáltást nevezzük talán lekiabálásnak. Leordibálásnak inkább... Utánuk jönnek az általuk jóváhagyott félig mûvelt, félig "parlagon hagyott-agyú tanítók", a Kishercegbõl életbölcseletet kiépítõ, IQ-bajnok mérnökök, gumizott-agyú, pozitívan gondolkodó menedzserek és a kulturális munkatársak különbözõ idétlenségi-fokozattal rendelkezõ vizesnyolcasai. A piramis-játék legalján a statisztikai adatok foglalnak helyet (néhány jópofa szám és sok-sok nulla).

Egy „máskéntgondolkodó” számára tehát még az értelmiségi megnevezés is irritáló lehet. Értelmiségi... Mi is ez a szar valójában?
Az „átkosban” volt divatos kategorizálni az embereket a szocialista társadalom építésében és szépítésében végzett tevékenyseggük [sic!] alapján. Aki az íróasztal mellett ült, az volt a szellemi dolgozó, aki a lapát mellett ült, az a kémiai dolgozó. Vagy fizikai, vagy milyen. Talán ez az utolsó – ez így nem egyértelmûen kétértelmû, szóval ez utóbbi.
Ez tehát kiindulási pont.
Berögzült az agyakba, hogy ha már ebben az országban majdnem mindenki homo sapiens, akkor majdnem mindenki értelmiségi. Oda kell tehát figyelni jól, kik azok, akik nem azok...

Tehát, például:

Az entellektüel – forradalmár a maga nemében. Közutálatnak örvend. Õ az, aki nem képes szemet hunyni és képtelen eltûrni, és nem tud elhallgatni. Õ az, aki nem hajlandó félrenézni... és átlépni, és túltenni magát. Sem akkor, ha a saját családjáról van szó, sem akkor, ha a nemzetérõl..., sem, ha a szerelemrõl, sem, ha az önfeláldozásról...  Õ a szó szoros értelmében értelmiségi.

Az optimata – ezt a kifejezést Kierkegaardnál találtam, az optimista és az arisztokrata összekapcsolása által keletkezett.
Kierkegaard valamiféle felsõrendû derûlátást boncolgat, egyfajta lovagi önfeláldozást, nemes szellemet és nagyvonalúságot, amellyel az optimata képes felfedezni a csodás dolgokat és összekapcsolni az összetartozókat.
És ez itt a lényeg: összehozni az összeillõket. Nagy mûveltséget, kifinomult érzékeket követel, beleérzést (intellect), önzetlen rálátást, ugyanis az egymásnak rendelt dolgok szét vannak szóródva a világban.
Az optimata ezért szenvedélyes gyûjtõ; a mûvészetek pártfogója; a "nagyszerû" felfedezõje és támogatója. A gyémánt kicsiszolója.
Elõsegítõje annak, hogy Mozart megírhassa a Don Juant vagy Goethe a Faustot, és ezzel kialakulhasson örök párosítása a dolognak. Hogy Shakespeare megírhassa a Hamletet.
Mindent megtesz azért, hogy Leonardo megfesthesse Francesco il Gioccondo feleségének híres portréját; támogatja Michelangelot hogy Firenze szabadságának szimbólumát márványba faragja, Van Goghot, hogy legyen elég festéke a napraforgókhoz... Hozzájárul az egymásnak rendelt dolgok találkozásához.

A minálunk megrögzõdött és megkövesedett felfogás szerint az értelmiségi elsõsorban az, aki fõiskolát vagy egyetemet végzett.
Másodsorban az, aki nem fizikai munkával keresi meg a kenyerét; harmadsorban az, aki ezt hirdeti magáról...

Tudomásul kellene már venni azt a nagyon fontos dolgot, hogy például egy orvos, attól, hogy elvégezte az orvosit még nem értelmiségi. A mérnök sem. A pap sem és a tanító sem. Akinek pedig még lexikális tudása sincs, az pláne! Ha meg van neki, az sem segít rajta. Nem elég ugyanis...
Ha nem mûveli tovább magát, mûveltségét nem konfrontálja másokéval, ha nem von le következtetéseket, nem analizál, nem keresi a dolgok összefüggéseit..., ha csak az anyagi szükségletei kielégítésén és társadalmi kötelessége teljesítésén töri magát – minden, amit csinál nem több, mint értelmes egoizmus. Ezt összekeverni az értelmiségi fogalmával már értelmiségi egoizmus.

Ebben az esetben kell a „máskéntgondolkodóknak” elhatárolódni és megnevezni magukat.

A dolgok lényege abban rejlik, hogy valaki csupán továbbítja-e az igazságot vagy õ maga hozza-e azt létre. Pontosabban sikerült-e neki olyannyira kimûvelnie magát, hogy általa nyilvánuljon meg az igazság. A konfuciánus filozófiában olvastam, hogy nem a rossz emberek hallgattatják el az igazságot - mert bennük az meg sem fogalmazódik! Ellenben azok a "jók", akikben megfogalmazódik, de félnek a következményektõl – zsarnok bosszújától, gõgös ember reakciójától..., a hivatal packázásaitól – õk azok, akik elhallgattatják.
Akikben megfogalmazódik az igazság és akik azt valamilyen formában világra segítik – szavakba öntik, rímekbe szedik, megfestik, megkomponálják és megzenésítik..., kiállnak mellette, áldozatokat hoznak – õk az igazság megalkotói. Alkotók!

Amikor a pap továbbítja az igazságot, felolvas a Bibliából, levezeti a ceremóniát – nem végez alkotómunkát. Mihelyst viszont prédikálni kezd – már igen!
Amikor a tanító letanítja a tananyagot a tanterv szerint, a tankönyekben leírtak alapján, szintén nem értelmiségi a szó szoros értelmében. Ha viszont érdekessé akarja tenni az elõadását és különbözõ könyvek, idézetek, képek vagy egyéb segédeszközök felhasználásával valami olyat tesz hozzá, amire csak õ képes, már változik a helyzet.
Ha azt adja, amiben utánozhatatlanul egyedi, amit a nevével lehet csak behatárolni, amikor az összefüggésekre saját tudása, kutatásai, mûveltsége alapján mutat rá – ez az alkotómunkának nevezhetõ többlet.
Amit a festõk és szobrászok, írók és költõk, és még sok alkotómûvész is végez, hacsak nem majmol másokat. Ha nem gondolja, hogy ezen a részén a világnak majdcsak mindenki hülye a kortárs mûvészetekbõl, és lehet csalni, lopni, szélhámoskodni, mások lelkében kárt okozni...

Az irigység telepedett rá a világra. A középszerûség hatalomátvétele után módosult az értékekhez való hozzáállás is. Töröltetett minden, ami magas volt; amit nem értettek, ami a magasztosat, a felemelõt, a nagyszerût szolgálta.
Alibiként olyan elméletekkel nyugtatja magát a közép-magas szellem, hogy csak azért nem vitte többre, mert nem voltak megfelelõek a körülményei vagy mert nem is akarta, hogy több legyen. Nem akart sem kirívóan magasnak látszani, hogy azonnal észrevegyék, sem túlontúl alacsonynak, hogy a többiek elfogják elõle a napot... Így lett éppen ideális, miként a többiek is. És éppen megfelelõ. Ismerek zenészt, aki különb lehetett volna, mint Santana, ha olyanok lettek volna a körülményei, mint annak a spanyolnak – õ legalábbis így hiszi.
A festõrõl is hallottam, aki jobb, mint Salvador Dalí – jobban megfesti a nagy szürrealista mûvész képeit, mint õ maga... Kiegészítve azokat egy csomó hiányzó dologgal, amelyekrõl Dalí megfeledkezett.
Vagy itt van a költõ, aki felgyújttatta Rómát, hogy jobb eposzt írjon, mint Homérosz... Salieri, aki Mozart árnyékában próbált nagyra nõni...

A féltékeny középszerûség robbantja ki a forradalmakat, a felkeléseket, mert mellõzöttnek érzi magát. A népet pedig felhasználja – ha mûvész, a koncertjeihez, ha hadvezér, a háborúihoz.
A kocsmákban, ha fülel kicsit az ember felfedezheti, hogy itt aztán tudják, hogyan kellene az iraki háborút befejezni, Bin Ladent elkapni, Bush politikájának jól keresztbe tenni, az ország gazdaságát talpra állítani, sõt, tuti tippek, 100%-os nyeremények.., a titkok birtokosa a balközép.
A jobbközép? Annak is vannak titkai. Neki alig szabad valamit, de azt kötelezõ.
Mélységesen lenézik egymás magánéletét, de a lényegben egyetértenek: mindenre az égvilágon (mindegy, hogy mire), bárki képes lett volna közülük! Ha akarta volna! De vagy ideje nem volt a nagy munkanélküliségbe(n) vagy nem akarta (- akarózott).

Ha mégis összejönnének a dolgok, akkor a politika az, amihez nem kell végzettség! Az az, amiben kiélheti magát bárki és bosszút állhat volt sérelmeken, tanárokon, diáktársakon, valláson, bûntudaton, „utált szerelme kínján”... Rombolni, pusztítani, keresztbe tenni, áthúzni, széttépni nagy élvezet különben.


(Kierkegaard: Vagy-vagy címû mûvének hatására)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: látogató e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-01-05
Az IQ-tesztekkel kapcsolatban totál egyetértek.