[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nojbi-Nojbi-Nojbi!

szerző: Kiss László 2012-05-13

 

Nojbi-Nojbi-Nojbi!

Azt hiszem, létezik az életnek egy területe, melyen a túlzó, harsogó nacionalizmus megengedett. Mi több, nemhogy megengedett, de szükséges és elvárt is. Ez a terület a sport.

A szurkolók "dühöngő nacionalizmusát", végletes elfogultságát - s itt nem a stadion-zúzásra gondolok - mindenki megérti, jótékonyan szemet huny fölötte, hiszen ilyenek vagyunk. A nemzeti színek kinek milyen mértékben, de megdobogtatják szívünket, sportolónk sikere, kudarca a miénk is.
Az elmúlt hétvégén, május 6-án részese voltam az őrületnek. Ezen a napon zajlott a WTCC túraautó-bajnokság soron következő futama a Hungaroringen. Nem vagyok napi szinten tájékozott sportrajongó, csak úgy felszedek innen-onnan valamit, de a lelkem mélyén szurkolok magunknak. Én még hiszek abban, hogy leszünk valamikor még foci vb-n... Nem vagyok tehát képben. Zavarban lennék, ha most meg kellene neveznem például egy magyar focistát. Illetve egyet tudok, Verpecz Pistit, a Debrecen kapusát, mert neki osztályfőnöke voltam. Azért Pisti. Nekem. (Óh, az a matek érettségi...!)
 
WTCC. Lányaim nagy sportrajongók, különösen a műszaki sportokat preferálják. Ez most divat a lányok körében, ami számomra nagy talány. Megérne egy eszmefuttatást, s meg is fogom tenni, mihelyst eszembe jut erről valami értelmes gondolat. Szóval tőlük, s a sajtóból már derengett valami, hogy a magyarok kezdenek domborítani valami autós versenyen. 
Nosza, nézzük meg! Első szülői lendületből lesöpörtem a kérést, de mikor kisebbik lányom tájékoztatott a jegyárakról, megenyhültem. Ez nem a Forma 1. Háromezer forint, és 14 év alatt nem is kell, s a jegy bárhová jó, nemcsak a poros földre a drótkerítés mellé. Hát ez így ingyen van. 
Így is volt minden. Engem is érdekel a rally, Forma 1, hát akkor ez is. Voltam már a Ringen egy kamionderbin 1986-ban, ′87-ben F1-en, tavalyelőtt a családdal ismét F1-en. Jó ide jönni. Olyan magyaros. A miénk. 1985-ben építették, talán ez is kivett egy téglát a kommunizmusból.
 
Jó időben elindultunk, de Mogyoródot már bedugulva találtuk. Ide nem lehet időben érkezni! Nosztalgikusan konstatáltam - már tavalyelőtt is -, hogy ′86-´87-től nem sok minden változott. Csak az autók lettek másak, s a forgalmat ügyesen, türelmesen, disztingváltan irányító rendőrök egyenruhája. Akik ugyanúgy betereltek a szőlőlugasban kialakított parkolóba, mint ′86-ban, ′87-ben és tavalyelőtt... Mindig eszembe jut, a hatalmas, lugasos művelésű szőlőtáblán termelt bor értéke vajon nőtt vagy csökkent az elmúlt 27 évben a rendszeresen itt parkoló több ezer autótól...? S a Ring fizet valami parkolási díjat? Mert nekünk nem kell. Mindenesetre jó lehet a kapcsolatuk, mert a tulajdonos nem szántja a sorok közét, így remekül lehet haladni a méteres fűben, ha már a parkradar állandó sípolását megszoktuk. Egy-két Porsche, Ferrari s egyéb sportautó elég óvatosan közlekedett, nem tudván, milyen gödrök rejlenek a fűben, de hát kellett nekik ide jönni. Egyébként az aggodalom alaptalan, a terep jó, minden zöld, üde. Monte Carlo, ha megszakadna sem tudna ilyen körülményeket biztosítani!
A kerítés, kapu is echte ′85-ös. A rozsda és a festék már előrehaladott küzdelmet folytat, és nagyon úgy tűnik, ha a festék nem kap valami külső segítséget, veszteni fog. A betonfalak itt-ott megereszkedtek, hullámzik az eredetileg vízszintes perem, de amúgy minden rendben van. 
 
A jegyszedő kisebbik lányom 14 év alatti mivoltját igazolni akaró szándékomat megmosolyogja, s beterel minket. Itt mindenki szeret mindenkit, mint egy rockkoncerten. Hosszú betonjárdán ereszkedünk le a katlanba. Ismét nosztalgikus érzés. Egy hatalmas csipkebokor nő a járda mellett. Lényegében elzárja az utat. A járda melletti fűben kitaposott kerülőút. Éppúgy, mint ′86-ban, ′87-ben és tavalyelőtt. Egy metszőolló néhány perc alatt megoldaná ezt a problémát. De szerintem ez a zöld gondolat diadala hazánkban. Mindig készültem, hogy hozok egy ollót. De nem fogok. Jó ez így, ezért szeretjük! 
Már a dugóban araszolva is hallottuk a dübörgést. Lenyűgöző érzés. Ezt a tv nem adja vissza. Remek a hely, szerintem a katlan még felerősíti. Benn még erősebb. Próbálgatják az autókat a boxutcában, állítgatják őket.
Rengetegen vannak, de találunk még jó helyet. A célegyenesben, a díjkiosztó pódiummal szemben ülünk. Mindenhol magyar zászló. Jó érzés. Egyik-másikon címer, a zömmel a hivatalos piros-fehér-zöld. Nem tudom, lényeges vagy sem, jelent-e valamit, vagy nem, de egyetlen Árpád-sávosat sem láttam. Az F1-en alig van magyar trikolór. Az egy nemzetközi őrület. Persze ott nincs magyar versenyző, de szlovák, cseh, ukrán sincs. Zászló mégis sok. Eljönnek szórakozni, és jelzik, hogy ők kik. Helyes, a Ring, mint a többi F1-es pálya a népek barátságának helyszíne. Itt lehetsz az, ami vagy, ugyanazt a sört iszod, amit én, ugyanazt a szendvicset eszed. Beköszön az olimpiák szellemisége. 
 
Zengő Zoltán létrehozott egy istállót. Két magyar fiút futtat BMW-n, Michelisz Norbit és Wéber Gabit. Hamar lejön, hogy a Norbi a népszerűbb, az eredményei, de inkább a stílusa miatt. A show folyamatos, kivetítők, riportok, kommentárok. Szinte csak Norbival foglalkoznak. 11-től van az első futam. Nem Forma 1, még húsz kört sem futnak. Az autók számomra rallyautónak tűnnek, ennyit értek hozzá. Norbi jól megy, de nem jut dobogóra. A második futam érdekesebb, fél 3-kor indul. A szünetben a tribün mögötti placcon forgatag, kaja, ital, vetélkedők, zene, pom-pom lányok, autóbemutatók. Ferrari, Corvette, Camaro stb. Számomra érdekesebb volt a Lada-kiállítás. A gyár minden eddigi modelljét felvonultatták, s meglepődtem, milyen új modellek is léteznek. Tablókon leírták a gyár, a gyártás történetét. Jól esett volna elmondanom valakinek, hogy a Zsiguli-gyár létrehozóinak egyike Szovjetunióba szakadt magyar ember, a Miskolc melletti Garadnáról, apja a Gulágon halt meg. A mérnök ma Kanadában éli nyugdíjas éveit, s nekem van szerencsém ismerni. Fantasztikus ember. Élő történelem. De nem mondtam el senkinek. Láttam a kiállításon egy Lada Samara cabriót. Tudta valaki, hogy gyártottak ilyet??? 
 
A második futam előtt formaruhába öltözött csinos lányok árasztották el a rajthelyet. Tiszta Amerika. Riporterek, fotósok, privát vendégek tömege. Norbi az ötödik helyről indul. Időnként felüvölt a sosem csendes, több tízezer néző. Nem értem az okát. Aztán rájövök. Ilyenkor mutatják a kivetítők Norbit. Kellő reklámfogás-szagú várakoztatás után kiparancsolják a pályáról az illetékteleneket. Felerősödik a dübörgés, a több ezer lóerő lenyűgöző. Minden néző áll, és skandálja, hogy "Norbi-Norbi-Norbi!". Rajt. A célegyenesben nyújtott nyakkal követjük az autókat, s úgy tűnik, Norbi már az egyenes végére az élre tör. A kivetítők mindezt igazolják. A tömeg ujjong. Lobognak a zászlók. Sokan az arcukon viselik a nemzeti színeket. Ezek túl szabályosak, biztos lehet kapni valamilyen bőr-levonót. Amikor nem látjuk az autókat, a nézők nagy része visszaül. Aggodalmas szavak, messze még a vége. Aztán egységesen felpattan mindenki, ahogy elénk érnek. Tombol a lelátó, mindenki szurkol Norbinak, ő van az élen. Ő ebből biztos, hogy nem érzékel semmit, de mi azt hisszük, hogy igen. A másik magyar, Gabi, a kivetítők alapján valahol megpördült, így sereghajtó. Jócskán. De azért nyomja neki merészen. Innen szép a győzelem...!
 
Fogynak a körök, Norbi növeli előnyét, jaj, csak a kocsi bírja! Gabi nem csökkenti hátrányát, de azért mi úgy látjuk. Aranyos a tömeg. Az eddig mellőzött Gabinak is elkezdenek szurkolni. Előttünk fiatal apukák kisgyerekekkel. Kisfiú üvölti, "Nojbi-Nojbi-Nojbi!" Ugyanezt Gabinak is. Apuka mosolyog. De hát ennyi idő alatt körbe sem ért... Kisfiú nem érti, pillanatra leáll, de aztán nyomja tovább Gabinak, hogy "Nojbi-Nojbi-Nojbi!". Végül is az autók egyformák...
Az utolsó 6-7 kör alatt már senki sem ül le. Komoly a helyzet. Tombol a tömeg, a zászlóktól időnként alig látok. Mi is hoztunk. Ja, pont attól nem látok.
 
Győzelem! Leírhatatlan az öröm, s folyamatos negyed óráig, a díjkiosztásig. Aztán felemelő pillanat, a Himnusz. Igaz, nem nagyon énekel senki, de méltóságteljes csönd. Utána mégegyszer irtózatosan felzúg a tömeg, aztán lassan oszlik a varázslat. Nincs permanens öröm sem. 
Hazafelé ugyanaz, csak fordítva. Szőlő, tülekedés, nyeljük a port. Bármennyit várakozol is az autónál, nem jutsz ki dugó nélkül.  De mindez nagy élmény. Szép volt, jó volt! Sokan mondják, ilyenek vagyunk mi: elsők és utolsók. Lehet, hogy így van, mindegy. Hajrá Norbi! - és neked is Gabi!           

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Gréta e-mail: grekis@vipmail.hu dátum: 2012-06-05
Az az őrjöngés felejthetetlen :D Egy élmény :)
név: Kiss L. e-mail: kisslaszlo777@freemail.hu dátum: 2012-05-15
Köszönöm!
név: Lovas Tibor e-mail: lovast@stonline.sk dátum: 2012-05-13
Laci, fantasztikus az írás. Gratulalok.