[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nyárvég, nyárvég, nyárvég

szerző: Szávai Attila, Szászi Zoltán 2011-09-07

 

Nyárvég, nyárvég, nyárvég

Szávai Attila: 

 

Csirkebefőtt, nyárvég, forró kavicsok

 
 
Augusztus utolsó hétvégéje. Szombat reggel. Iszonyú forróság, dőlnek a nappali részegek, a melegrekordok, a strandokon dől a lé, ne sajnáljuk. Legalább van esély, hogy rendes szezont zárnak. Mi kezdjünk itt új szezont. Lóhalálában közeledik az irodalmi évszak. Nem tehetünk, de valljuk be, nem is akarunk tenni ellene.
 
***
 
Napok óta különös késztetést érzek novellát írni egy kiugrott filozófiatanárról, aki különös késztetést érez arra, hogy eztán buszsofőrként keresse kenyerét.
 
***
 
Mint aki lemaradt valamiről, mohó, hisztérikus olvasási kényszer tör rám. Napi 3-4 órákat töltök könyvek közt, dráma, regény, napló, mindent falok, kétpofára. Rég volt ilyen. Sokat olvasok szabadban, Vácott. Kiülni a folyópartra és szépen rácsatlakozni lélekkel a könyv lényegére, tehát az író lelkére.
 
***
 
Olvasni csak jóllakva lehet szépen (ahogy csillag megy az égen). 
 
***
 
Minden csillag egy jóllakott angyal kacagása, ha csiklandóóhhhóóóózzáák. Vagy, pontosabban egy angyal kaccanása - ha van ilyen szó, ha nincs, íme: a kaccanás az egy adott kacagás alkotórésze, sok kaccanásból lesz a kacagás, ahogy patakból folyó, folyóból tenger, tengerből tengeribeteg.
 
***
 
Van egy spéci zöldségleves receptem. A lényeg, hogy minden mehet bele, ami zöldséglevesbe való zöldség + gomba (laska, csiperke). Vastagra fűszerezni + tárkony (késhegynyi), kicsi liszt, hogy legyen tartása, aztán magára hagyni, mint a pusztába kiáltott szót (szavat), dolgozzon csak az anyag. Elneveztem Galkovics-levesnek. Utalva Optikai tuning című kötetem főszereplő családjához. Ez a leves is hajlamos túlzásokra, vagyis hát a készítője, mikor megfogalmazza az ételt, talán morbid, ironikus. A lényeg, hogy a Galkovics-leves az egy mohó, hiú étel, mely készítésének utolsó fázisában mindenáron közölni akarja önmagát. Nem figyelsz egy pillanatra, kifut, hörögve ráég a gázrózsára. Halkan káromkodsz. Mert ha elengednéd magad, ha hangoskodnál és beleraknál minden lelki csipkét a káromlások féktelen áradásába, minden nyelvi leleményt és népi hagyományt: nem hallanád a déli híreket. 
 
***
 
Vannak nagy dolgok az életben. Ilyen például az, mikor főzés közben közszolgálati rádiót hallgatsz. Tuti, hogy ha kereskedelmit hallgatnál, akkor más íze lenne. Britney Spears-re nem lehet olyan rántást csinálni, nem és nem. Valahogy jobban megy, ha földközeli dolgokról beszélgetnek földközeli emberek. Mittudomén, munkakörülmények egy festékgyárban, pró és kontra. 
 
***
 
A Galkovics-levessel szemben, mondjuk a paprikás krumpli sokkal bölcsebb, kimértebb, nem fortyan fel, ha magára hagyod, nem hisztizik, kivár, bízik benned, bízik ösztöneidben. Megvárja alkotóját. Jól belakva (degesz és társai), aztán olyanokat lehet írni, tegyük fel, regénybe, hogy „mikor már elszürkültek a hétköznapok, már nem úgy szerették egymást, ahogy azt megérdemelték volna, a férfi esténként szerelmesre itta magát. És ezt az áltüzet már csak a bor éltette. A férfi nem is nagyon vágyott másra, ha napját az álszeretett nővel is töltötte (sok veszekedés, vitatkozás), csak hogy végre borközelbe kerülhessen újra, és boros hangulatban újra szerethesse a nőt.”  Ilyesmi. De lehetne ezt tortával is behelyettesíteni. Vörösboros dobostorta. 
 
***
 
Csirkebefőtt
 
***
 
Akármi.
 
***
 
Augusztus 26., az év legmelegebb napja. Erre mondják, hogy gatyarohasztó. Nem gondolni arra, hogy milyen szaga van egy rohadó gatyának. Inkább elcsendesülni belül, hátrahagyni a gondokat és kifeküdni a Duna-partra. Vácott, a város északi határában, Szob felé haladva a bringaúton, ott van az egyik legjobb hely. Lassan mélyülő víz, kavicsos part. 
 
***
 
Kitapogatni a frottírtörülköző alatti kavicsokat. Forró. Minden forró. A tisztességes átlagmagyar ahhoz van szokva, hogy aug20 – tűzijáték, aztán jön a csúnya idő. Most mást kaptunk. De nézzük a tűzijátékot, ahogy fellövik a nyár sok száz apró színes emlékét, felküldik a koraéjszakába, hogy aztán eldurranjanak és szikrázva, sisteregve aláhulljanak. Megannyi szikrázó részlet, emlékrészlet. Mire földet érnek, már teljesen kihűlnek. Ilyen fellőtt rakéta egy dunai fürdőruhás lánytest, annak mozdulata, tekintete, ahogy megnézi egy pillanatra az őt megnéző fiút és azt mondja, zavarja a fiú nézése. Zavarja, de láthatóan élvezi. És a többi sok száz ilyen emlékrakéta. Fel-fel-durr-le-le. 
Huszadika után durrantott be igazán a nyár, napokig 35 fok felett, dühös, hisztérikus kánikula. A levegő forró tömbként hasal a tájra. 
 
***
 
Más dallama van a mostani nyárvégnek. Kicsit belenyúltak a megszokott kottába. Mint egy fiatal, pályakezdő tenorista, az első fellépése vége felé, mikor látja a közönség tekintetén, hogy jól sikerült a dolog, jól végezte dolgát, a vele szemben ülők nem hiába váltottak jegyet. Ezen felbuzdulva nagy túlzásokkal fejezi be az utolsó éneket.  Egy Verdi opera végére emlékeztet ez a nyárvég.  Mondjuk Aida és Radames kettőse (negyedik felvonás). Aida és szerelme egy kriptába bújik, együtt akarnak meghalni, Amneris (egyiptomi királylány) felettük sír, imádkozik, a papok táncolnak körülötte. Tehát sok benyomás, sok inger éri a nézőt. Szinte már túlzás, de mégse. Sok, de azt mondod, még, még. Még.
 
***
 
Mezítláb gyalogolni a forró kavicsokon. A különös érzés, ahogy szétnyomódnak a talp alatt. Ahogy az új körülményekhez igazodnak. Aztán jön más és újratapossa őket. A jó dunai, part menti kavicsokat, ezt a békés társadalmat. 
 
***
 
Leúszás
 
***
 
A leúszás az olyan, hogy a folyóparton felgyalogolsz, szemben a folyásiránnyal, iksz (x) távolságot. Ízlés szerint. Aztán irány a víz, bemész addig, hogy fel tudj szinte feküdni, plusz egy kis játéktér a karoknak, lábaknak, ha rúgkapálni kell a felszínen maradáshoz, és nagylevegő… A többit a folyó intézi, csak meg kell bízni benne. Magadban. Mindenben. 
 
***
 
Bíz.
 
***
 
Ülni a forró kavicsokon, alattad törülköző, de azon keresztül is érezni, ahogy sütnek a kavicsok. Érzed fenékkel, hogy nyár van még. 
 
***
 
Két fiatal lány gyalogol el előtted, felfelé, szembe a folyásiránnyal. Komoly dolgokról beszélgetnek, Hegel, a létezés, satöbbi, aztán irány a víz. Az egyik hanyatt, a másik méghanyattabb, intézi őket lefelé a Duna. Nyerítve visítanak, artikulálatlanul röhögnek. Ezt többször elismétlik, komoly beszélgetés, Darwin, Isten, be a vízbe, bele a sodrásba, szikrázó röhögés. Nem megakasztani a tekintetet a hetyke melleken.
 
***
 
A kavicsos folyópart ezen a szakaszán egy kábé 20 fős társaság ül, fürdik, beszélget. Egyikük a szerző. Hat csoport van, a csoportok nem ismerik egymást, nem kommunikálnak, de mégis van valami közös. Találkoztak, ha csak földrajzi értelemben is, sorsuk közel hozta őket arra a pár órára, amíg a parton vannak. Aztán talán sose látják egymást az életben. Talán igen. 
 
***
 
Ahogy alkonyul, mind többen szedelődzködnek, közben vagy kimondják, vagy nem, hogy de jó kis nap volt, jövünk holnap is. Lassú mozdulatokkal pakolnak össze minden strandkelléket, amiket magukkal hoztak. Aztán elindulnak szatyraikkal, hátizsákjaikkal, lassan távolodnak, lassan halkulnak a kavicsropogások a léptek alatt. Majd eltűnnek a bozótban, a fák közt. A férfiaknál két szatyor van, a nőknél egy. Vagy éppen hátizsák, a nőnél a pléd. Fáradt mozdulatok, mintha napelemmel mennének, merülőben vannak, hazamennek és felteszik magukat töltőre.
 
***
 
Van valami szomorkás a nyárvégi napokban, főleg az estékben. Talán a tudat, hogy mindjárt vége valaminek. De hasonlít egy bevetetlen ágyhoz is, ami még nem hűlt ki, látni a helyszínt, ahol történt valami, érezni a szerelem és az alvó test illatát, ahogy áthatja a szoba légkörét. Elvegyül a szobaszaggal. A szereplők kimentek valahová, egyikük vélhetően nemsokára visszatér szellőztetni. 
 
***
 
Néhány méterrel távolabb tüzet gyújtottak, szalonnát fognak sütni. A füst fűszeres szagáról akaratlanul az ősz jut eszembe. Jó átkötés ez a nyárvégi, koraesti füstszag. Nem is lehetne szebben átkötni. Az előrejelzések szerint meleg szeptember várható. Oké, örülünk, mint kiskutyák, de lássuk be, az azért már nem olyan. Az a 30 fok, az már nem ez a 30 fok.
 
***
 
A szeptemberi nyár az olyan, mint egy szezonvégi kiárusítás, gyorsan, mielőbb túladni a megmaradt raktárkészleten, árengedni, színes papírokból százalékjeleket vágni. Utánunk dobnak még pár hét akciós, árengedményes nyarat, jó bevétel várható. Persze lesznek kétkedők, ellenzők, akik a hirtelen dömping miatt Kínára gyanakodnak. Hogy ez csak olyan, mintha. Kamu. Hamisítvány. Az öreg kereskedőt ez nem érdekli, titokban már az őszi kollekción töri fejét. 
 
***
 
A két lány felfelé gyalogol, nagy mozdulatokkal beszélgetnek, világvége, Líbia, devizahitel, olcsó dinnye, aztán be a vízbe és neki a visításnak. Víííííhihhhihihi. Hi. 
 
***
 
A langyos nyárvégi szél sült szalonna illatát hozza, a nap lemenőben. A nyártól, a létezéstől berúgott, megvadult kölyökangyalok pofán öntötték a világot egy vödör arannyal és szódával kevert mézzel. Sárgában játszik minden, tompulnak a színek, hosszúra nyúlnak az árnyékok. A fiatal lányok lúdbőröznek. Magukra dobják a nagy strandtörölközőket.
 
***
 
Egy frottírtörülköző evolúciója:
A törzsfejlődés kezdeti szakaszán a nagymama megveszi a templomtéri árustól, hogy ha idén nem is, de jövő karácsonykor biztosan a lányunokának ajándékozza. A lány elteszi, hogy majd (már megint) jó lesz arra a havi pár alkalomra, mikor a fiúnál alszik. Miután összeköltöznek, ez a frottíranyag lesz az egyik állandó fürdőtörülközője. Később, mikor már kellően megfakult és itt-ott rojtok lógnak már a széleken, ez lesz a strandtörölköző. Végül a fészer szekrénye alatt ellő macska alá kerül, nehogy már a betonra szülessenek szegények.
 
***
 
55 körüli, jóarcú nő órák hosszat masszírozza egy 40-es nő lábait. Közben hosszan, mélyen beszélgetnek.
 
***
 
Vannak tapintási élmények, benyomások, amiket aztán hónapokig, néha egy életen át megőriz a lélek. Vagy tovább. Van ez a szagokkal, illatokkal is. Nézed a dunai naplementét, aztán először a lábujjaid, aztán az egész lábfejed mélyen a forró kavicságyba fúrod. Ahogy az apró kövek szorosan körbefogják a testet, gyere haver, van még számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze. Itt.
 
***
 
A folyón nemzetközi utasszállító-hajó halad lefelé, kihasználva a sodrás lehetőségeit és esélyeit. A hajó mozgása láthatóan jókedvű, vidáman pacsizik le minden hullámmal. A nyitott fedélzeten nemzetközi utasok egy csapata boldogan integet a parton lévőknek. Mi visszaintegetünk nekik. Van, aki lelkesen, van, aki rutinból, szinte közönnyel, el van ez nélkül is, bőven elvan, de tudja, hogy azáltal, hogy visszaint, örömet okoz a másiknak, hát megteszi. Legyen egy jó napja. Meg különben is a folyó általában összehozza az embereket.
 
***
 
Integetés után mindenki onnan folytatja, ahol abbahagyta, beszélgetés, bebámulás a naplementébe (torkig), rejtvényfejtés, újságolvasás, tovább fűzni a barátnőt, felvázolni lehetőségét egy jelentős esti hancúrnak. A folyó összehozza az embereket. Az integetős hajót nagy hullámverés követi, lassú ritmusban verik a hullámok a partot, ütemes, egyre hangosabb vastaps, mely aztán ugyanolyan lassan elül, elhalkul.
 
***
 
Állni térdig a folyóban és érezni annak langyos lüktetését, ahogy lökdös. Ahogy él.
 
***
 
Aug28 vasárnap.
Vác, délelőtt 11 óra, főtér. Erős lehűlés jött, a tegnapi helyett csak huszon fokok vannak. Összerezzenés az emberek tekintetében. Arcukba fúj a szél, akármerre nézel, mindig szemből fúj. 
 
***
 
Mint egy kellemetlen ismerős, aki eléd áll és mondja. Olvasol a padon, eléd áll és elkezdi. Illetve nem elkezdi, hanem folytatja. Az a fajta, aki kisgyerekként elkezdi mondani, mondhatni: fújni. Aztán fújja, egészen az utolsó kenetig. Te felállsz a padról, próbálod értésére adni, hogy menni készülsz, erre ő eléd áll, mindig eléd. És mondja. Érzed a leheletét.
 
***
 
 
A főtéren turistazaj és ebédszag. A szökőkút monoton csobogása. Harangzúgás. Repülőgépzúgás. Női cipők kopogása. Aztán más irányból is harangszó, nem tülekedik, a többi hang szépen beengedi, sok jó hang kis helyen is. A csatlakozó harangszó gyorsabb ritmusban szól és rövidebb ideig.
 
***
 
A közeli vasárnapi turistákat egy idős affektálva beszélő férfi kalauzolja. Aránytalanul hangosan beszél. És tessenek, kérem szépen odanézni, mond pár történelmi adatot, érdekességet. Arrább ülök pár paddal, a Fehérek temploma elé, zavar olvasás közben a hangos beszéd. Nagy sajnálatomra pont felém sodorja a program ezt a hátizsákos, fényképezőgépes, napszemüveges, szélfútta csapatot. Megállnak mellettem és újra, hogy és ez a templom itt, kérem szépen. 
 
***
 
Az ember reménytelen, mint egy magára hagyott csipszes zacskó. 
 
***
 
Továbbállnak a turisták, távolodik a kéremszépenezés. Ekkor egy másik csapat érkezik, megállnak előttem. Mint kiderül, keresztelésre érkeztek, van egy kis idő egy kis családi fecsegésre. A kicsi eleinte elvan a babakocsiban, majd, vélhetően a hangos beszédtől felsír. Először, mintha meg sem hallanák. De feltételezem, engem sem vettek észre, közben folyamatosan bővül a csapat, új tagok érkeznek, parfüm- és izzadtságszag, puszicsattogás. Tényleg nem látnak, egy méteren belül vannak tőlem, térdemen kényelmesen átvetett jobb lábamat úgy kell igazítani, hogy ne érjek az előttem beszélgető-nevető színes szoknyához. Soha nem zavart még ennyire emberek közelsége. A nagyapa, napszemüveges, jóvágású férfi folyamatosan azzal van elfoglalva, egyenként közli a társaság tagjaival, hogy előző este nagyon berúgott, sörunikum nyolcszor, és azért van rajta napszemüveg, mert olyanok a szemei, mint aki víz alatt hegesztett. Ezt nyomja egyenként a családnak. Odamegy, magyarázni kezd, nem lehet érteni, de az kivehető, hogy sörunikum, víz alatti hegesztés. Hogy mint aki víz alatt hegesztett.
 
***
 
Azért Fehérek temploma, mert a templom eredetileg a domonkos rendhez tartozott. A szerzetesek fehér ruhát viseltek. A domonkosok egy 13. században szentesített prédikáló- és koldulórend, melynek legfőbb feladata a keresztény hit védelme, terjesztése. 
 

 

Szászi Zoltán:

 

Nyárvégi szerelem

 

 

a kettesre várnak arra a kettes buszra ami a lakótelepre jár

hetente többször is látom őket
délután három körül érkeznek
nagyokat lépnek mint a csikók
már hasonlítanak egymásra
 
márciustól figyelem őket 
mindig csak a lány száll fel a buszra
a fiú még néha percekig néz utána
csak akkor indul el amikor nem látja már a lány
 
szépek 
 
összedörzsölik néha az orrukat
félénken apró csókot váltanak
nem adonisz és nem vénusz
 
két átlagos kamasz
kék szeme van a lánynak
kék szeme van a fiúnak
 
ha kitartanak kék szeme lesz a gyereküknek
ez itt most első szerelem
együtt várják a kettes buszt
a lány csípője még csak formálódik 
a fiúnak pelyhek simulnak orra alatt
 
szépek
a kettes buszra várnak 
már márciustól figyelem őket
 
a lakótelep felé utazik a lány
ha esik ha fúj mindig elkíséri
mindig ugyanazzal a mozdulattal fordul utána a fiú
a száján is mindig ugyanaz a felnőtté válási mosoly 
ha apró csókot  vált vele a lány
még csak formálódik a csípője apró a melle
kék szemébe nézve mindent elfelejt a fiú
 
a kettes busz meg jár 
jár hűségesen a lányért 
és szégyelli milyen poros
mert így nem olyan szép díszlete ő egy igazi első nagy szerelemnek
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Gerda e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2011-09-20
Én elolvastam...szép emlékeket idézett fel bennem maga a "vers" mondanivalója, de azért inkább nem méltatom   
név: L. Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-09-20
Vannak, akik olvasnak és lájkolnak, meg olyanok is, akik olvasnak ugyan, de nem lájkolnak, és vannak persze, akik nem olvasnak és ebből következendő nem is lájkolnak...
Meg azt se felejtsük el, Zoli, h. nálunk, ugye, nincs "leszarom" gomb, ami - mint hallom - a "nemlájk" szépneve. ;-)
név: zolti e-mail: zotliwork@gmail.com dátum: 2011-09-19
mán csak az a kérdés, minek is ír az író...
vagy a költő...
biztosan nem a lájk jelekért...
de talán jólesne neki...
de ha nincs, azt is megszokja...
persze, az azért nem jó...
olvas még valaki???