[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nyelvemlékek

szerkesztette: Szaszák György, 2006-03-07

a Kanyapta-menteA nyelvbe kövült üzenetek olykor tovább élnek, mint egyes természeti képzõdmények. Persze az is elõfordul, hogy bármennyire is találó és indokolt volt annakidején a névadás, a késõbbi utódoknak többnyire már fogalmuk sincs arról, hogy mit is takar egy-egy elnevezés.



... és a Kanyapta-medence metamorfózisai

A Hími Potyogó esetében így voltam ezzel én is – egészen addig az õszig, amikor nyolcadikos koromban a helyi mezõgazdasági szövetkezet csoportvezetõje, lucernahordás idején, ki nem kért az iskolából traktort vezetni. A pótkocsit az igazi traktoros rakta meg takarmánnyal, az én feladatom az volt, hogy az egyik osztrótól a másikig vezessem a traktort, vagyis, hogy az egyre magasodó télutórakomány tetejérõl a traktorosnak ne kelljen le- és felmásznia, mert az igen lassította volna a munkafolyamatot. A kaszálóról a kazalba már õ vitte a lucernát. Amíg visszajött, az mindig élvezetes beszélgetésekkel telt el az adogatókkal, akik többnyire már a nyugdíjkorhatár küszöbén álló, sokat tapasztalt, tisztes emberek voltak. Ragályi Pista bácsitól itt hallottam elõször, hogy a mi falunk, Alsólánc például nem is a mostani helyén, hanem ettõl délebbre, a Nagyút mellett, a lankás domboldalon, az úgynevezett Kenderekfelin állt. A törökök gyújtották fel, és a lenti, síkabb részen csak akkor építették újjá, amikor a lápos rész kiszikkadt.
Tõle tudtam meg azt is, hogy a szomszéd határban levõ hími halastavakat az elõdeink  évszázadokon át azért nevezték Hími Potyogónak, mert amikor a török hadak át akartak itt vonulni, nagyrészüket lovastól elnyelte a láp.
A késõbbiekben levéltári adatokból is meggyõzõdtem arról, hogy az öreg Ragályi az õsöktõl hitelt érdemlõ ismereteket õrzött meg, hiszen a törökök csak Láncot, Buzitát és Restét sarcolták meg, a Kanyapta-medence északi oldalán levõ Pányba például már nem jutottak el, az szabad maradt.

A Kanyapta-medence

A Nagyida melletti Kelet-szlovákiai Vasmûtõl – mai nevén U.S. Steel – a Rozsnyó felé vezetõ fõút mentén Tornáig elterülõ valamivel több, mint száz négyzetkilométernyi területet nevezik a KanyaptaKanyapta-medencének, ami földsüllyedés következtében alakult ki a történelmi negyedkorban. A Kanyapta síkját és a tõle délre levõ Cserehát dombvidékét viszont harmadkori üledékek alkotják. A legfiatalabb harmadkori kõzetek a sárga, fehér és szürke agyagrétegek, valamint a homok és a kavics. Ezek a Kassa- Jászó –Szepsi – Nagyida négyszögben fordulnak elõ és a Cserehát magaslatait képezik. Elhelyezkedésükbõl azt látjuk, hogy a harmadkor végén itt voltak az õskori folyók deltái. A homokot, kavicsot és az agyagot a folyók sodra hozta magával és a tengerbe ömléskor vastag rétegben fektette le. Õslények csontmaradványait találták bennük, köztük a Mastodon fogait. A középtenger partján éltek ezek az óriási állatok, abban a korban, amikor az ember õsei még nem jártak ezen a vidéken.
A negyedkor képzõdményei a források, tavak és folyók üledékei alkotják a mai árterületek peremén emelkedõ teraszokat. Ebben a korban, a Hernád üledékébõl keletkezett az Enyickei fennsík. Keleti része a Hernád völgye felé, nyugati része pedig a Kanyapta felé lejtõsödik. Mindebbõl adódóan jött létre az Ida-patak érdekes bifurkációja. Kisidánál ugyanis két ágra szakad a patak. Egyik ága a Kanyaptába, ma már vele együtt a Bódvába, majd a Sajóba jut, míg a másik fattyúága Szakály-patak néven a Hernádba folyik.
A Kanyapta-medence  elmocsarasodását  valójában az idézte elõ, hogy a Torna környéki dombozatok hosszú ideig nem engedték ebbõl a medencébõl elfolyni a vizet. A medence tavát a beleömlõ vizek feltöltötték ugyan, de sokáig mocsaras-lápos és ezért lakatlan vidék maradt. Benépesítése a XI. században kezdõdött el, amikor Hevesbõl a Hernád mentén északnak nyomuló kabar törzsekkel az Aba-nemzetség vetette meg itt a lábát, s alakította ki birtokát. (Abaújvár). Õket a honfoglaló magyarság elõõrseinek tekinthetjük, akiknek végsõ soron az utókor a vármegye elnevezésével is adózott
a KanyaptaHogy mibõl ered a Kanyapta elnevezés, azt viszont hitelt érdemlõen a mai napig sem tárták fel. Gyõrffy György: István király és mûve címû munkájában szláv eredetû elnevezésnek minõsíti, de nem fejti ki, hogy miért. Egyes újkori térképeken Kono-tope változatban is szerepelt, alighanem ezért következtettek egyes kutatók szláv eredetre. Tény viszont, hogy ilyen változatban a népnyelvben soha sem élt, csak Kanyaptaként használták.

Kísérletek a mocsár megszelídítésére

A Kanyapta-medencében letelepedett népek számára a vadászaton kívül a megélhetést - és késõbb a jövedelmet is - hosszú idõkön át a nádlás, a csík és piócafogás jelentette. A földmûvelésre és az állattenyésztésre csak késõbb tértek át, de csakhamar kevésnek bizonyult az irtványok nyújtotta föld, s egyre inkább azon mesterkedtek, hogy a mocsarat valamilyen beavatkozásokkal minél inkább vissza szorítsák. A térséget meghatározó módon megváltoztató beavatkozásra viszont csak 1763-ban került sor, amikor hosszú elõkészületek után, két vármegye – Abaúj és Torna - anyagi segítségével és császári jóváhagyással nagy emberi erõfeszítéssel Nagyidától Jánokig kiásták a levezetõ árkokat, a Bódvába vezetve az ingoványos területrõl a vizeket. Hosszan viszont nem örülhettek az elvégzett munka eredményének, mert a karbantartást nem tudták biztosítani, s így a hegyekbõl érkezõ hordalékok újfent megtették a magukét, azaz: visszaállt a korábbi állapot. Ezen csak az egykori kubikosok dédunokái tudtak változtatni, akik az ezernyolcszázas évek végén Vízlecsapolási Társulatot alakítottak és vízügyi szakemberek irányításával az Ida-patak új vonalvezetését végezték el, ami azt jelentette, hogy a helyiek által Kanyaptának nevezett folyót új árokba terelték. Ez Péder határában ömlik a Bódvába és a XIX. században végül is ennek a mocsaras-lápos vidéknek a kiszárítását eredményezte.

Itt a tõzeg, hol a tõzeg?

Amint azt magyar geológusok megállapították, a Kanyapta-medence mocsara alatt igen jelentõs mennyiségû tõzeg képzõdött, amit számba is vettek, de amikor 1890-ben felmerült, hogy a felszínre hozatalát el kellene kezdeni, a szakemberek igen meglepõdtek. Dr. Stzub Móricz 1892-ben végig járta a terepet, de tõzeget már alig talált. A Földtani Közlöny XXIV. számában 1894-ben részletesen beszámolt feltáró útjáról, s megerõsítette, hogy a Szepsi, Makranc, Csécs, Pány, Bodoló, Jánok, Buzita és Gombos helységek határában korábban meglevõ tõzegréteg a tûz martalékává vált. Míg korábban azt hitték, hogy a pásztortüzek következtében gyulladtak be a tõzegrétegek, Stzub azt is kiderítette, hogy az idõjárási viszontagságok következtében, mikor a Kanyapta kiöntött, elõfordult, hogy a gazdák nem tudták a sarjút és a sást betakarítani, ezek lábon maradtak, s mivel ez így a jövõ évi kaszáló kilátásait rontotta volna, inkább meggyújtották. A tõzeg valójában ettõl kapott lángra és két éven át égett egyfolytában. A hamuvá vált tõzeg még a késõbbiekben is sok meglepetést okozott. Restén például egy kocsis szekerestül, lovastól váratlanul elmerült a hamuban.

Eldorádó

Földmûvelésügyi szempontból a Kanyapta-medence a szocialista mezõgazdaság idõszakában , 196O –tól 1985-ig változott a legtöbbet. Eljött az az idõ, amikor már felszánthatták a réteket, s azon a talajon, amelyre korábban rá sem lehetett lépni, gabonaféléket, cukorrépát és repcét kezdtek el termeszteni. A perényi, a buzitai, a bodolói, tornaújfalusi egyesített szövetkezetek 6O-8O mázsás átlagos hektárhozamokat értek el búzából. Ehhez egyrészt a meliorációs beruházások elvégzése is hozzájárult, de sajnos nagyobb részt mégis annak volt betudható, hogy a szükségesnél sokkal nagyobb arányú mûtrágyázást és vegyszerezést végeztek. Amint azt Csoltkó Jenõ agrármérnök megerõsítette, az irányszámokat meghatározta a párt és nekik ha tetszett, ha nem ezeket el kellett érniük.. A mûtrágyák és a növényvédõ szerek akkor rendkívül olcsóak voltak. Mindenki ezek nagyméretû használata mellett döntött, pedig ezeket a hozamokat akkor kevesebb mûtrágya mellett az öntözés bevezetésével is el lehetett volna érni – véli a szakember, azt is hozzá téve, hogy minden mûtrágyában vannak olyan anyagok is, amelyek csak évtizedek után bomlanak el, némelyek pedig egyáltalán nem, tehát a káros anyagok ott vannak a talajban, esetenként fel is halmozódhatnak. Biztos, hogy kihatásuk van a szervezetünkre.

Már a kórházban van a gyerek?

 Suhanckoromban, minekután a Zuhogóban jól kifociztuk magunkat, lehasaltunk a Kánás-patak agyagos partjára és ezzel a folyóvízzel oltottuk szomjunkat. Soha semmi bajunk nem lett! A lányom 1977-ben született. Akkor a faluban már csak egy olyan kút volt, amelynek a vizét oda lehetett adni a gyereknek. Mikor három évvel késõbb a fiam is megszületett – a biztonság kedvéért -  a Damkoék kútjából vittem kivizsgálásra vízmintát. Az eredményt látva a tisztiorvos azt kérdezte Kassán: már a kórházban van a gyerek? Hát, ide jutottunk kérem! Alig négy évtized alatt teljesen elromlott a környezetünk, pedig nem is olyan régen az aratók nagy demizsonokkal még a mi kerekes kutunkból vitték a mezõre a vizet, azt mondván: ettõl nincs jobb a faluban…

Gyárkémények füstfelhõje alatt

A Kanyapta-medence keleti oldalán, Nagyida mellett 196O-ban kezdték el a Kelet-szlovákia Vasmû felépítését. Igaz, hogy 25 ezer embernek munkát teremtettek itt, de az is tény, hogy a lakosság nemzetiségi összetételét is megváltoztatták ezzel, és az életkörnyezetre is olyan hatást gyakoroltak, aminek káros voltához nem fér kétség. Egyelõre azt sem tudja megmondani senki, hogy a hatalmas salakhegyeknek, melyek a Szovjetunióból ide hordott vasércbõl keletkeztek, mi lesz a sorsuk. Nem sokkal jobb a helyzet a Kanyapta-medence nyugati oldalán sem, ahol a Tornai cementgyárat építették fel, mely szintén szennyezi a levegõt, arról már nem is beszélve, hogy  Méhészke mellett mennyire csúnya látvány a mészkõtartalma miatt szétmarcangolt hegy.
Aggodalmaimat, kételyeimet sajnos Szaniszló Sándor, a Kanyapta-menti Településtársulás elnöke sem tudja eloszlatni.
- Tíz éven át monitorozták szakemberek ezt a vidéket – magyarázza nekem. – Azt állapították meg, hogy igen magas a talaj vas – és más egyéb nehézfémtartalma, aminek következtében ezen a területen évelõ növényeket már nem is lenne ajánlatos termeszteni, ugyanis ezek fogyasztása az emésztõrendszer megbetegedését idézik elõ. Sajnos, egy másik riasztó adatunk is van. 1997-ben kimutatták, hogy tíz éves korig az itteni gyerekek egy liter vérében 4O-45 mikrogramm nehézfém van. Ez azért riasztó adat, mert tudni kell, hogy 1OO mikrogramm már teljes szellemi degradációhoz vezet.
Dr. Hornyák Éva körzeti orvos ugyan azt mondja, hogy az utóbbi két évben mintha javult volna valamelyest az itt élõk egészségi állapota, de õ sem tagadja, hogy a rákos megbetegedések, az érrendszeri és emésztõrendszeri megbetegedések száma még így is sok. Rákban például Alsóláncon halnak meg a legtöbben. A doktornõ is megerõsítette, õ is halotta, hogy az állami gazdaság felszámolása után a Rózsás tanyától nem messze a rengeteg megmaradt vegyszert dobozostól a földbe ásták. Nem kevés mennyiségû DDT is volt közöttük, amit világszerte kivontak a forgalomból, mert rákkeltõ hatása nyilvánvalóvá vált. Nincs kizárva, hogy a tanyáról a falun átfolyó vizek ezt a szennyezést a kutakba is elhozták.

Orvosolják a legégetõbb bajokat

 - Éreztük, tudtuk, hogy egy percet sem lehet tovább várni. A bajok orvoslását nekünk kell kezdeményezni, és kiharcolni – erõsíti meg Szaniszló Sándor. Alsólánc, Perény, Hím, Felsõlánc, Buzita, Reste, Komaróc faluvezetõivel kétezer nyarán ezért alakítottuk meg a Kanyapta-menti Falvak Településtársulását. Elsõ közös fellépésünk eredményeként 2OO1-ben már megnyertünk egy pályázatot, melynek anyagi forrásait igénybe véve kidolgoztuk valamennyi hozzánk tartozó község fejlesztési prioritásait, ami megalapozta a mikrorégió  fejlesztési tervét. Erre építve most már az EU-s alapokhoz is tudunk pályázni. A legnagyobb eredménynek az számít, hogy sikerül térségünk ivóvízellátását megoldani. Százmillió koronás beruházással 2OO3-ban elkezdtük a 27 km hosszú gerincvezeték kiépítését. A vizet a somodi vízmûvektõl az idén eljuttatjuk Buzita egyik legmagasabb pontjára, ahol 2 x 25O köbméteres víztározót építünk fel. Az ivóvíz innen kiépített vízvezetékrendszeren szabadeséssel jut majd el Restére, Alsóláncra, Felsõláncra, Hímbe és Perénybe. Komaróc vízszükségletét pedig külön bekötõvezetékkel biztosítjuk.
Megnyugtató jelnek tekinthetõ, hogy a településtársulás elkészítette a terveket a csatornamûvek kiépítésére és egy szennyvíztisztító állomás felépítésére is. A pályázatot ezek kivitelezésére is megnyerték. Ezeket a munkálatokat 2OO7-ben kezdik el.


Egy paradoxon

Nos, hát itt tartunk most. De mielõtt írásom végére pontot tennék, még egy olyan dolgot szóvá kell tennem, amit talán nem is hisznek el. Itt, ahol egykor õsdisznó turkálta a puha földet és a füves térségrõl otromba szárnysuhogásokkal emelkedett magasba a hatalmas pterodaktilusz, a mocsarak lecsapolása annyira jól sikerült, hogy ma már vízhiány van. A Kanyapta-menti Falvak Településtársulásának a jövõben az lesz az egyik legnagyobb gondja, hogy miként oldja meg  a vizek visszatartását, hogy ezzel is javítsák a talajvízmennyiséget.

Ifj. Szaszák György felvételei



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: hahaha e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-03-17
Nagyon király!