[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

nyírfaliget

szerkesztette: skitzz, 2009-02-19

ligetJánosunkat a nagyanyja nevelte. Az asszony zsíros, pörsenéses tokája, húgyszagú szoknyája még ma is János orra elõtt lebeg, nem kell hozzá a nyugati szél, sem a keleti, (amelyik Mao Ce Tung szerint erõsebben fúj), sem olyan mint amelyik a gonosz varázslónak, Kolumbusznak a hajóit tologatta.


országút
liget
országút
liget
országút
nyír vagy nyár?
Nyírfaliget

   Jánosunkat a nagyanyja nevelte. Az asszony zsíros, pörsenéses tokája, húgyszagú szoknyája még ma is János orra elõtt lebeg, nem kell hozzá a nyugati szél, sem a keleti, (amelyik Mao Ce Tung szerint erõsebben fúj), sem olyan mint amelyik a gonosz varázslónak, Kolumbusznak a hajóit tologatta. Jaj, de hát az volt csak ám a mûsor! Mindenki ki volt fordulva magából, örültek, hogy futnak a caravellák elõre, nyiszálják szerte a földgolyónak ezeket a nagy kék tapétáit, jó széllel amerikai partra, ez járt csak az eszükben, pontosabban nem ez, hanem valami más, de még igen az elején vagyunk, belefér ez a kis pontatlanság. A lényeg különben sem ez, hanem hogy János az imént beismerte magának, megkönnyebbült amikor dínóléptû nagyanyja átkerült a másvilágra. Szörnyûségesen túl tudott ugyanis a Vali néni majoránnázni gulyást, hurkát, mindent. Azt... azt nem lehetett megenni. És ez a nehéz beismerés most, éppen most született meg Jánosban, erõs szellemi és fizikai terhelés alatt, mondhatjuk így, idegen földön. Mert aki látott már DAF 95 XF márkájú kamiont, az talán mókusfaroknyi differenciával be képes saccolni azt is, milyen látvány, amikor egy ilyen kamion az árokba fordul. Álltából. Álltából, ami annyit jelent, hogy a gépjármû, amelyrõl szó van, meghatározatlan ideje mindennemû elképzelhetõ mozgáson kívül van helyezve, már ha bolygónknak, ennek a kesernyés kis kökényszemnek a forgását meg a keringését nem számoljuk ide. Jánosunk szegény, elég nehezen barátkozott a gondolattal, hogy ez a mi szimpatikus planétánk, ez a nyomorú Föld ugye, amilyen lassan forogni képes, miért éppen az õ DAF 95 XF márkanévvel ellátott kamionját szemelte ki magának, mondhatjuk szó szerint is, ledobni a hátáról? Mi lehetett ennek a két dolognak egymással a baja? Amúgy az volt az egészben a furcsa, és ez Jánosnak is feltûnt, hogy ez a péntek ez valahogy nem olyan napnak nézett ki, a hétszázát, hogy itt valaminek akárcsak esélye is lehetne keresztülhúzni ilyen vagy amolyan  számításokat, amelyeket elõzõ nap szorgalmasan össszerakott magának az ember gyereke, aki a mi esetünkben ez a dús és veres hajú, ám meglehetõsen savanykás képû fiatalember, Bakonyszentkirály szülötte, János.
   Következõ a helyzet. Erdei pintyek, süvöltõk, énekes nádiposzáták dalolják tele a krumpliszagú északnémet levegõt, balról a mindennapi kenyérmorzsáért robotoló hangyabolyok morajlása hallik, a távolban Hannover tornyai ködlenek. Kívánhat-e ember többet egy péntek reggeli autópályától? Olyan reggel volt, mondom, olyan, amilyent megélni bizony csak keveseket enged az Úristen. De mégis. Kerék nem pukkant, alváz nem ferdült, porlasztó nem fulladt, az országutak sokat próbált vándora most mégis szégyenlõsen lapult egy csalánnal bélelt árok mélyén. Jánosunkról elmondhatjuk, hogy megfontolt ember, nem az a szeles fajta. Nem túlzok, ha azt írom, huszonkilenc éve alatt David Hume-tól egyetlen sort sem olvasott, most mégis úgy döntött, a legtöbb amit tehet, hogy kibont egy doboz sört. Szent Kolumbán!-sóhajtott savanykás pofalemezére tapasztva  tenyerét-hát én itten most eztet érdemelem, vagy mi az édesanyámnak a picsája?! Restellem már harmadszor is szóba hozni, de egy ilyen országúton elég nagy szerepe van a szélnek. Idegölõ gázoktól kezdve rojtos szélû családi fényképekig mindent a lába elé rakhat ugyanis az embernek, tájegységenként más-más komponens a meghatározó.Vannak helyek-például Macedónia vagy a Dnyepermelléki köztársaság-, ahol idõnként az emberi belsõségek dominálnak, bár ez az évszakkal és a földrajzi szélességgel természetesen változik, ezt minden valamire való kamionsofõr tudja. Már csak azért, mert pont egy ilyen neveletlen serde szélgyerek fordította Jánosunk tekintetét is afelé a hajlongó pár csenevész útmenti fácska felé, amelyeket megpillantván hõsünk nyeszledt arca felderült: „nyírfaliget“. Na most ha valaki azt remélné titkon hogy a vezetésben megfáradt, és az árokbaforduláson önbizalmát vesztett kamionsofõr a nyírfaliget hûsében lelt néhány órás frissítõ menedékre, valamint ott kovácsolt új terveket a jövõre vonatkozólag, az el vagyon ám tévedve, tessék csak körülnézni, értjük, köszönöm. Nem tudni megüthette-e magát az árokbaforduláskor, de olyan élmények kezdtek elõmászni emlékezetébõl, amelyekrõl nem is sejtette hogy a sajátjai. Addig sosem foglalkoztatta például az ekvádori esõerdõk indiánjainak mondakincse, ahol is elterjedt toposz a gonosz fehérhajú varázsló, Kolumbusz Kristóf története, aki ötszáz évvel ezelõtt átkelt a tengeren, hogy elvarázsolja Amerikát. Az indiánoknak azóta „rossz“. Egyszer egy ilyen indián törzsfõnök vagy valaki mondta hogy rossz nekünk, mert tudjuk hogy élünk mi és hogyan élnek mások. Amíg csak azt tudtuk, mi hogyan élünk, boldogok voltunk. Baszott nagy bölcsességgel rendelkeztek azért ezek az indiánok, ha jobban megnézzük, monologizálgatott János a szája sarkában, csak úgymond a mandulái alatt, közben enyhe terpeszt vetve megállt a nyírfaligettel szemben. Tekintete elkenõdött a napfényben remegõ aranyszínû falevelek kontúrjain, bele is révedt hát szegény János gyerek a horizontba hogy azt mondja: de szép a táj!  Huh! Ajajj...- kapkodták a fejüket a közelben tartózkodók (egy orrszarvúbogár meg egy sün), nagy dolgot mondott ki most itt mindannyiuk elõtt a János. Mert ha egyszer szép az a táj, a környezete a mindenkori ottartózkodóknak, hát azt nem illik ám csak úgy figyelmen kívül hagyni, bizonyos dolgokat ehhez a tényhez hozzá kéne ám igazítani, legalábbis. Nem mindenhol van olyan!-, hát akkor csak jó dolog az, érezzük már a különbséget, aztán talán minden jobbra fordul! Mondjuk hát ki nyíltan, Jánosunkat megérintette a nyírfaliget szépsége, de rendesen, de rendesen, nemcsak úgy illendõségbõl, mint amikor az ember a szomszédjának azért köszön hogy ne gondolják neveletlen, faragatlan, vasalatlan, illetõleg bárdolatlan emberalaknak, nem pedig azért, mert a találkozás örömébõl kifolyólag õszinte szóval köszönteni támad valakit igénye, pélául jó estét kívánok, üdvözlöm a kedves családját, köszönöm jól, önöknek is viszont.
   Kevesen sejtik, hogy a tiszafa az  egész földkerekségen az egyik legnehezebben szaporodó fafajta. A fenyõrigó emésztõrendszerén kell elõbb keresztülvergõdni a piros magköpeny részeként „véletlenül“ elfogyasztott apró magnak, hogy termõképessé váljon. János jól tudta ezt, nagyapjával gyerekkorában sokat csavarogtak a híres bakonyi õstiszafásban, és ez hullott most, mint omló vakolatdarab a fejére-a gyermekkornak  egy dohos, egérrágta maradéka. Az enzim nevét azonban, amelyik a rigóbélben a tiszafamagot termékennyé teszi, elfelejtette, pedig az is meg volt vele tanítva annak idején, „amikor még a kõ is puha volt, meg a bab is hús“. Mindegy no, löttyintett a szájába a dobozos sörbõl János, az utókornak sem muszáj mindent megõrizni, az unokáknak is kell egy kis motivációt hagyni, hogy képesek legyenek önnálóan értékeket teremteni maguknak. A Nap sápadt tányérja lassan bekúszott Hannover árnyékos díszletei mögé. János hunyorítva figyele a jelenséget, úgy valahogy, mint ahogy a cowboyfilmekben kémleli a fõhõs valami magaslatról a kanyont, tippelgetve, melyik szikla mögött lapulhatnak az indiánok. El kellett volna fogadnom tavaly azt a pötyögtetõs állást-huppant hirtelen lehangolódva az egyik fa tövébe, közben a fejét csóválta. Azóta már biztos menedzser lennék. Vagy reklámszakember. Itt meg csak egész évben menni, menni, gurulni, esõben, sárban... katasztrófa. Nyáron a meleg, télen a hideg, õsszel esik, tavasszal száll a pollen. Ha idõben észbe nem kapok elõjön a csontritkulásom, negyven éves koromra úgy fogok kinézni mint a Stephen Hawking. Ki kell valamit találnom, mert kezdenek a dolgok elfajulni. Most is. Kamion az árokban. Mondhatok nekik bármit, úgy is az lesz hogy én vezettem bele. Ej, ej. Nem fognak ezek hinni nekem, semmi okuk rá. Ilyesmiket tárgyalt magában János, közben a nyírfák szalagos kérgét feszegette körmeivel. El lehetne pár fillérért gyorsan passzolni az egész lovaskocsit, aztán eltûnni. Csak így lehetne... valahogy... De mi van ha mikrocsipet ültettek a fogamba?-villant át az agyán a gondolat. Szemei kimeredtek, ujjai összemarkolták a sörösdobozt, mint egy papírzsebkendõt. A rohadt szemetek! De mikor? Álmomban? Nem... arra biztosan felébredtem volna! Mindenesetre lépnem kell, méghozzá ultrasürgõsen. Ult-ra-sürgõsen!
   Jánosunk tíz perce behunyt szemmel áll, homloka egy fatörzsnek támasztva, elmerülni látszik ebben-abban, igen... ha valamikor, akkor most nem viccel. Kinyitva a szemét terpeszbe áll. Készülõdik. Pillanatokon belül kapcsolatba lép a természet erõivel, mint Deák Bill Gyula az István a király õsbemutatóján ezerkilencszáznyolcvanháromban. Két széttárt karjával két fatörzsbe kapaszkodik, arcát az égboltnak emeli. Ennek a hét nyírfának megesküszöm, hogy  egyszer menedzser leszek, és egész életemben a szegények és elesettek ügyét fogom pártolni, ez a hét nyírfácska a tanúm. Mintha az ég is megdördült volna a távolban, nyugtázva az iménti fogadalmat. János elégedetten, bár kicsit leizzadva ballagott vissza a kamionhoz a mobiltelefonjáért. Megvan. Az életem mostantól új irányba fut. A szám kicseng, János pedig hirtelen megnyomja a hívás megszakításáért felelõs piros gombot, és egyre a fákat bámulja. Megrendülve konstatálja, hogy a nyírfák, amelyeknek az elõbb fogadkozott, valójában nem is nyírfák, hanem nyárfák. Hm... Majd egy órát ült ott, és nem tûnt fel neki hogy nyárfákról van szó? Fura, nagyon fura. A nyírfát amúgy is felismeri még a nagyvárosi állampolgár is, nem még egy olyan valaki, mint János. A szép sárga levelek, a fehér kéreg amit körmével piszkálgatott, mind mind csak ámulat volt. Elnézhette alighanem. Nem ér az egész semmit -legyintett végül, beismerve magának a tévedést, valamint azt, hogy továbbra is kamionsofõr marad, és hogy semmi kedve a szegények pártját fogni, meg azt is hogy sosem lesz belõle menedzser, nincs ugyanis egy rendes inge amit a munkaügyi megbeszélésre felvehetne. 

írta: Veres István  


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-25
a korábbiaknál sokkal erõsebb írás, vérbõ szarkasztikus humor vagy már majdnem cinizmus van benne, nekem tetszik, gratula             Veres Pistának!!!