[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Nyugaton nyugodtan

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-03-30

kézbõl fa fából kéz lesz-e 100 éves?Idén 100 éves a Nyugat. Ott voltunk. Révkomáromban. Még sokan mások is. Lezárt területen. Mintha érzés. Mintha történne valami. Mintha történt volna 100 éve valami. De mi lesz újabb 100 év múlva. Néhány érzés, kérdés és válaszkeresés alább. Benyomás...


tessék menni!

lezárt terület???

nyitott lelkek!

A laudátorok

támaszkodjunk...

hát igen a fõszerkesztõi gondok...

megint támaszkodunk...

hát ez az ...

hát igen...

hajaj...

Jártunk Nyugaton...
Elindultunk, el bizony. Kedv is volt, idõ is szép, éppen azon a reggelen valami frisset, jópofát, két darab ósdi békauszonyt találtam az utca közepén, mint afféle jó óment, ami izgalmas információkat, élményeket kínáló napra jósolt hangulatot. Vendégitõl Révkomáromig rémhosszú az út, hát legalább volt idõ egyet s mást megbeszélni. Például azt, hogy nem szabad kishitûnek lenni, hogy fontos a szabadság, az önálló gondolat és a felszabadító erõt mindehhez a háttér, a csapatmunka háttere tudja adni. Pletykálkodtunk, ki mit tud, s ki mirõl, hogyan zajlanak háttérben a dolgok. Mentünk a Nyugatra. Mert ugye 100 éves, illik megünnepelni, kell róla beszélni, tudjuk, milyen fontos volt a magyar irodalom és az egész magyar gondolkodás szempontjából a Nyugat létezése. Mentünk változó tájban és változó idõben és idõjárásban, hol esõben, hol fátyolos napsütésben, hol ragyogó tavaszban. Míg oda nem értünk Révkomárom városába, ahol elõször is nem lehet normálisan parkolni, másodszor pedig erre a helyi fakabát menten figyelmeztet is. Szóval vendégszeretet az van... Turistát nem láttunk. A Limesbe betérve egy lassított film tempójú figura – vélhetõen karmikus odasújtása miatt éppen vezeklõ és éppen ezért általam igen tisztelt emberke – volt az egyetlen látogatója a katonai templomban lévõ kiállításnak. Tapasztalás. Kell. Semmi baj ezzel. Kalandozok, edig Nyugat, pedig Nyugat, pedig 100, kereken 100 éves a Nyugat, tele az ország, az éter, a sajtó, a ... Na az nincs vele tele, mert tényleg fontos a Nyugat. Igaz, számos kérdõjelet hagyott maga után, például, hogy tényleg ez volt-e a magyar irodalom aranykora, hogy eleget foglalkozott-e a „határon túli“ irodalmakkal, hogy nem volt-e végül is kissé lemaradva az általa hõn hirdetett ismét õt megelõzõ tényleges nyugati irodalom azóta már eszenciálissá kiemelt irodalmához? Jó ötlet egy konferenciát megszervezni. Nehéz lebonyolítani. Persze csúszás, kezdés kettõ helyett majdnem háromkor. Ismerõs arcok, meg ismeretlenek is, ki – ki téblábol, kávézgat, sajtóterméket cserél, névjegykártyát vagy a Rovart esetében kártyanaptárat terít. Kellenek a kapcsolatok. Bemutatkozás is volt, mivel késve idult minden, persze gyorsan. Harminc másodperc alatt: 2004-tõl a virutális térben három nyelven, kb. 3000 cikk tizenegy rovarton napi 800 körüli olvasóval. Ennyit tudtunk és ennyinek volt súlya. A többi szócséplés... Esetleg. Sokkal értelmesebb a vita. Arról, hogy hogyan és miként eladható, igen eladható az irodalom, meg kinek, meg nem belterjes-e kissé ez az egész, meg ki olvas, meg mit, hogyan, s ha igen, mit ért meg belõle, minek olvassa, mit használ, miként érez, gondolkodik-e tõle. Végül is ezek az alapvetõ kérdések. A lineáris, mármint az ember által lineárissá tett idõben minek lehet lenyomata, milyen szükség van rá, megélhetés-e vagy hobbi, regény-e vers-e vagy hobbit? Isteni idõben nem jelentõs az emberi cselekedet. De mégis? Mert újrarajzolja a lehetségest. A tanulság az, amit hazafelé elégszer és elég pontosan meghatároztunk, hogy dolgozni kell, recepciókra és visszajelzésekre figyelve, vagy azok hiányát észrevéve. Mert változik a világ, helyzetek vannak, 100 éves a Nyugat, elmentünk Nyugatra és nem attól voltunk boldogok, hogy ott vagyunk, hanem attól, hogy hozhatunk magunkkal valamit a mások szelelmébõl. Szép és alázatos ünnephez jó emberek találkoztak. Kissé szétzilálódott gondolatcsapongások mellékvágányairól kellett ugyan visszavezérelni a járatot, járatokat, de lehetséges volt. Tanultunk marketinget, hogyan adjuk el amit el akarunk adni, tanulntunk hallgatni, mert az olykor bölcs dolog, tudtunk kissék kakukktojás módjára egyenértékûként jelen lenni, mert nem vittünk ugyan kilónyi sajtóterméket, de 3000 cikknyi anyagról adtunk hírt, amely ott bolyong a nagy és végtelennek mondható virtuális éterben, cyberrobot módjára lehet még 100 év múlva is, ha lesz még akkor internet. S majd akkor elsz érdekes visszaolvasni. Találkozunk 100 év múlva, a 200 éves a Nyugat virtuális konferencián. Jelen lesznek: Ady, Ignotus, Babits, Móricz, Márai, Szép, Dsida, Karinthy, Kosztolányi, meg hát a 100 évvel késõbbi ünneplõk, mint például Alföld: Aczél Géza, Árgus: Pallag Zoltán, Moizer Zsuzsa, Czinki Ferenc, Bárka: Elek Tibor, Kiss László, Szabó Tibor, Élet és Irodalom: Csuhai István, Dérczy Péter, Schein Gábor, Eruditio-Educatio: Erdélyi Margit, Peres Imre, Keserû József, Forrás: Füzi László, Magyar Mûhely: L. Simon László, Juhász R. József Fórum Társadalomtudományi Szemle: Fazekas József, Gömörország: B. Kovács István, Hizsnyan Géza, Irodalmi Szemle: Fónod Zoltán, Duba Gyula, Jelenkor: Ágoston Zoltán, Getto Katalin, Nagy Boglárka, Kalligram: Mészáros Sándor, Beke Zsolt, Szigeti László  Mûhely: Villányi László, Borbély János, Palócföld: Mizser Attila, Handó Péter, Kecskés Péter, Partitúra: Benyovszky Krisztián, Rácz I. Péter, Prae: Balogh Endre, Benedek Anna, Pál Dániel Levente, L. Varga Péter, Rovart: Szászi Zoltán, Szabó Ottó, Szõrös Kõ: H. Nagy Péter, Balázs F. Attila, Juhász R. József, Tiszatáj: Olasz Sándor. Szóval õk ott voltak, mi ott voltunk, s majd ott leszünk. Viták várhatók, mert kérdésem lenne: miért tarja fontosnak az ember, hogy az idõ múlásában egyre távolabb esõ ténykedésekre emlékezzen? Mire jó az ünneplés, ha kipipált de nem igazi? Kérem döntsék el az alábbi tétel helyes-e vagy sem: egy jó konferencián kevés és rövid de érdekes elõadás van, van tér és idõ beszélgetni a gyakori és gazdag kávészünetekben valamint bõséges a záró fogadás. Tisztelettel üdvözölve minden konferencia résztvevõt régi és új ismerõst és barátot maradok tisztelettel: én. (mellesleg sokan támaszkodtak magukra, valami véletlen folytán csupa ilyen fotó készült a helyszínen)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: 2 résztv e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-09
elhanyagolták, mer magukkal foglalkoztak csupánegyesek, de hát a kettesek... azok se hagyták magukat, inkább beszélgettek a folyo¶on és kapcsolatokat teremtettek másokkal. Irány Nyugat!
név: Ági e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-09
Én úgy értesültem, hogy a virtuális újságokat eléggé hanyagolták a konferencián. Pedig ma ez a nyugat! Ez a jövõ!
név: minek e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-07
Szóval minek akkor egy ilyen konferencia? adott valamit? Született belõle valami értelmes? Minek konferenciázni, ha semmirõl se szól? Miért adnak ilyesmire támogatást? Az irodalom érdeks szelelmi kaland, de az alábbi bejegyzések szerint még az irodalomról se nagyon volt szó. A cikk is olyan érdekes, nem akar bántani, de érezhetõn fanyalog, miközben magát a Nyugatot fontosnak tartja már a megközelítését, a jelenkori recepcióját, értelmezését megkérdõjelezi, mintha érzésekrõl beszél. Mintha dolgokkal pedig nem kell foglalkozni! vagy mégis?
név: résztv e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-07
ott voltam, nem szólt semmirõl. Ha mindenki hozzászólt volna, még most is ott ülnénk. Meg nem is volt mihez hozzászólni. Okoskodni irodalomórán megtanult részletek fölött. Elmondom most: szerintem Babits egy szar alak volt, ahogy rátelepedett az egészre. A verseit sem szeretem.
név: braun e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-02
nekem innen az jött le, hogy ez olyan kimutatható buli volt, kipipálva aztán menjetek haza. Javítsatok ki ha tévedek.
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-01
hát, ha jobban beleolvasol a cikkbe, látszik   
név: asd e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-01
Aztán volt valami értelme?