[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ö. I. nagyon 100

szerző: Szászi Zoltán 2012-02-16

 

Ö. I. nagyon 100

 

Sz.Z : Örkényt olvasni???

 

 

Legkevesebb 33 évre nyúlik vissza az ismeretségem Örkény István író műveivel. Egy egész krisztusi élethossznyi idő ez, kérem szépen! Kezdődött az egész 1979-ben, valamikor júliusban, a Múzeum körúti antikváriumban véletlenül elcsípett Egyperces novellák kötettel (bele a sűrűbe, oda neki a lecsóba!), amelyet, ha jól emlékszem, akkor talán kemény 45 népköztársasági forintért vettem! Amikor egy korsó Kinizsi a Népligetben, egy jobb kiskocsmában 4 forint 50 fillér volt (brassói aprópecsenye egész adag 17,5 Ft!). Ki is röhögtek a utazótársaim, akikkel együtt (én életemben talán harmadszor) a nagy fényes Budapest rejtelmeit fedeztük fel egy társasutazáson. Na csak hadd röhögjenek mostanáig is, néha egy könyv például, sokkal nagyobb hatással van az emberre, mint tíz csapolt korsó Kinizsi. Bár gyerekkori szomszéd bácsim szerint inkább igyon az ember, mert az jobban meglátszik rajta… 
 

 
De mi köze ennek Örkényhez? De mennyi sok köze van! Ugyanis amíg az ember egy abszurd lét élő szereplője, aktív résztvevője, mindennapos alkotója és éjjel-nappal annak az elszenvedője is egyben, tulajdonképpen rá sem jön, meg sem tudja határozni, mi az, amiben él. Amíg azt valaki neki meg nem magyarázza, meg nem érteti vele, a fonákságokat, a hihetetlenül butyuta és banális helyzeteket fel nem ismerteti vele. 
 
Az Egyperces novellák 1969-ben megjelent és antikváriumban elcsípett kiadásában szereplő írások letaglózó hatását egy alig 17 éves, mondhatni naiv fiatalemberre nézve le sem lehet igazán írni. (Rossz nyelvek szerint azóta vagyok zárlatos, nem lehet velem normálisan semmit sem megbeszélni, mert vagy hülyeségekre terelem a szót, vagy olyan sasszéval térek ki homlokegyenest más irányba, amely még egy szakképzett, sokat látott pszichiáternek is sokkoló élmény! No de ez van, ilyen az irodalom hatása. Nem mellesleg van erre egy szakterminológia: nem nagyon ütődött, csak pontosan!) Talán sokkterápiaként tudnám megfogalmazni, mert ahhoz hasonló hatással ért. 
 

 
Írtam fentebb, kezdődött az egész Örkény-imádatom 1979 júliusában. Egy hónappal a mester halála után. Ö.I. ugyanis 1979. június 24-én, alig 68 évesen egy az általunk valósnak vélt világnál, amely magában is eléggé faramucin működik, egy még abszurdabb világba, a holtak világába költözött. Budapest, Farkasréti temető, 25. parcella, első sor, 57-es számú fekhely, kilátással ugyan nem ellátva, sem villannyal, sem levegőcserélő berendezéssel, de azért majdnem hogy díszsírhely, kővel, virággal, meg amivel kell persze. 
 
Miért foglalkoztat ez az Örkény? Kérdezték már sokan. Pontosan meg sem tudom magyarázni. Azt merném állítani, hogy a világirodalomban hozzá hasonló nagyságú, groteszkben és abszurdban gondolkodó író, létező, alkotó gyanánt talán Kurt Vonnegut lehetne a párja. Időutazásban mester mindkettő. Ö. I. idén lenne száz éves. Gondolom, nagyokat röhögne az egészen, látván, micsoda világ ez itt, kérem szépen, micsoda világ??? 
 

 
Most már csak annyit, hogy aki 1912-ben, a monarchiában kukucskált ki e világra, majd megélt egy kis 1. világháborút, egy kis komcsi terrort, majd fehérterrort, majd alapos és mélyreható, patakok hajózhatósági szempontjából is alaposan átgondolt térképészeti átrendezést, ezt követően a lovastengerészetet, mint hadtest harcba állítását támogató ellentengerkicsi (az ellentengernagy ellentétje) létét, utána pedig újabb, barnába egyenruhásított (az emberi ürülék színe) nem program, hanem pogromszervező hatalom születését és erősödését, majd a 2. világháborút, annak végével a „Fel, szabad a dúlás!” jelszót kiáltó tömeg új isteneként veresbe bújtatott generalisszimusz korszakot, s közben egy kicsi hadifogságot, egy kis dekkungépítést munkaszolgálatosként, meg egyéb ilyen apróságokat, arról tulajdonképpen csak azt tudom elképzelni, hogy ezt az egész  darwini fejlődési létet, az emberi létezést (ráadásul magyarként, na még plusznehezítéssel magyar zsidóként) totál marhaságnak abszolút groteszknek, teljes abszurdnak élte meg. 
 

 
Hát lehetett másként, kedves Mester? Örkény István! 
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: FIBI SANYI e-mail: sfibi@chello.sk dátum: 2012-02-16
Zoltán, gratulálok.Hangosan kiabálva...