[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ó, Orlandó!

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2007-10-27

A Pali fiúIfjú titán, kit barátomnak nevezhetek, mert engedi, egyelõre, kit Száz Pálnak hívnak, múltkoriban egy érdekes hangulatú írást postázott. Megosztanám a kedves olvasóval, meg én, mert élmény, mert jó, mert megint valami friss, új, életerõs.


Orlando

a líceum



a Ventúrská



a tér



az académia

Történetünk valamikor Matyi király urunk uralkodásának végén kezdõdik, mikor hõsünk még ifjú és ambíciózus deák volt – ama intézményben (nevezzük mondjuk egyetemnek)  amelyet akkor trendi latinsággal Istropolitánának hívtak – és sokszor egyértelmûbb vonzalmat érzett az nemes philosophiai tudományok, mint a néhány sarokkal lejjebb megbúvó bordélyház fülledt szaga iránt. Bár – persze titokban – Agrippát bújta a biblia helyett.
 De ne hatoljunk oly mélyen a gyökerek alá. Ami rég volt, elmúlt, ami elmúlt rég volt. A lényeg, hogy néhány élettel késõbb rendszeresen – fõleg reggel – sétálgatott azon az utcán. Akkoriban kezdte a zeneszerzõk utcájának nevezni, merthogy azokban az épületekben amelyek mellett elhaladt, azóta már játszott Mozart úr, amott Liszt úr, az egyetemi könyvtár pedig abban az épületben leledzett, ahol egykoron egy Bartók nevû fiatalember tanult, valami konzervatórium-félében. Aki persze aztán itthagyta ezt a kultúrfészket, és lelépett Amerikába, merthogy Mátyás ideje óta nemhogy csak a királyság olümposzi intézménye tûnt le, de volt úgynevezett szocialista rendszer is, meg miegymás. De hát az is eltûnt Mátyás királyúrral együtt, és a galambok burukkolásába már nem keverednek német és magyar szavak, és a Várost Bratislavának kezdték nevezni, a tót lakókat pedig szlovákoknak. Ekkoriban – mármint manapság – bárki szeretkezhetett akár saját neme képviselõjével is, mivel a máglyák már kimentek a divatból.
 Tehát épp a bizonyos Bartók emléktábla mellett mendegélt, mert a Zochován szállt le, és folytatta útját. Az egyetemi könyvtár következõ épületéhez ért, melyen e felirat tündöklött: Itt székelt a magyar országgyûlés 1802-tõl 1848-ig. Odabenn még pattogtak a falakról a nemes és fennkölt ifjak idea-beszédei, a folyosón pedig Kossuth végre kezet fogott egy fényeselméjû szlovák jogásszal, bizonyos ©túrral. Még a szakálluk is ugyan olyan volt.
 Befordult a sarkon, még egy épülete következett az egyetemi könyvtárnak, melynek emléktábláján Liszt dús hajú reliefje büszkén húzta ki magát. Ez volt a fõ épület. Tegnap járt itt – végre lehozták a könyvet, amit úgy egy hónapja rendelt meg – Woolf asszony esszéit. Woolf asszonyról annyit kell tudni, hogy azután született – jóval – hogy õ utoljára járt e csodás világban és látta Mátyás cseh fekete vitézeit menetelni, és még mielõtt újra megjelent ezen a környéken, az említett asszonyságnak sikerült öngyilkosnak lennie. Na jó, közben írogatott is valamiket, és egy bizonyos Shakespeare nevû úriember honfitársa volt.
 Egy mosollyal üdvözölte Mozart átható tekintetét szemben (elõtte ácsorogtak az örök kulisszák, a japán turisták) és megállt az academia széles kapuja elõtt. Úgynevezett Színmûvészeti Egyetem mûködik most itt, és a nemes philosophia helyett színészetet tanul, merthogy az ócska kocsinülõk bohóckodásából azóta mûvészet lett.
 De most nem ezért jött ide. Mindjárt kezdõdik az angol, és még a leckéje sincs meg. Mindegy, van még ideje beülni a Depresso nevû kocsmába a kapuval szemben.  Tehát a már említett Shakespeare úr csillogó nyelvét tanulja, pontosabban annak barbár – illetõleg, bocsánat, mai – változatát. Pedig annak idején, amikor õ még e falakat lehelte, Shakespeare úr még csak tervbe sem volt – talán csak az isteni gondviselésnél – sõt még az öreganyja is csak csecsszopó volt egy angol tanyán. És ahelyett, hogy e nemes elme által írt monológot tanulmányozná, Woolf esszéit szedi elõ, mert hát mégiscsak meg kell tudnia, hogy mennyit változott a világ azóta. Mert változik minden bizonnyal – talán, de lehethogy nem is; az ember sose tudhatja igazán.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zolta e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-10-31
asszondom, hogy igen érdekes írás...
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-10-29
Jó írás. A Depresso különben nekem is a törzshelyem volt a 80-as évek végén, a 90-es évek elején, amikor a Képzõmûvészeti diákja voltam.