[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Odüsszeusz szigete

szerző: Szabó Nándor 2012-08-20

 

Odüsszeusz szigete

 

A görögországi Ithaka, Odüsszeusz szigete azok számára ideális vakációs helyszín, akik szeretnek olyan tengerrel körülvett földdarabon lenni, amelyről nincs használható térkép. A tengerrel való első találkozásra is alkalmas, és különösen ajánlott azok számára, akik az Odüsszeusz-mítosz nyomait keresik – pl. mert ebből témából írtak szakdolgozatot. :-) 

 

Az odaút kissé hosszadalmas. A repülő dél körül szállt fel a prágai repülőtérről – előtte ugyebár két órával már checking, és még korábban ébredés – és fél három (helyi idő szerint fél négy) körül landolt Kefalóniában (Argostoliban), elég rázósan, ugyanis a pilótánk hagyta egyszer pattanni is a gépet.

Kefalóniából autóbusszal kisebb-nagyobb kitérőkkel értünk át a sziget túloldalára, Samiba (17:30 körül), ahonnan éjfél körül indulhattunk is úticélunk felé, Ithaka szigetére, ám még mindig csak Piso Aetos kikötőjébe. Innen még egy rövidebb taxizás Vathi városába, és 2 óra 00 perc körül már élvezhettük is szobánk fülledtségét.

A légkondi és a szoba áramszolgáltatási problémáinak megoldása után még megküzdöttünk a fürdőszoba hiányosságaival is (kicsit kicsi zuhanyzó, kicsit furcsán működő zuhanyfüggöny), de a reggeli kilátás a szobánk erkélyéről mindenért kárpótolt, és már akkor tudtuk, hogy jó helyen vagyunk.

 

Ezek után kezdtük meg Vathi környékének felfedezését. Még a legnagyobb hotel sem haladta meg a három szintet, ezzel is biztosítva a város szinte teljes beláthatóságát és a lépcsőzetes építkezés látványát. Az öböl közepén egy mesterséges kis sziget volt, melyen csak egy kicsi kápolna épült, a parton pedig szebbnél szebb vitorlások és jachtok horgonyoztak. A város főutcájának szinte minden sarkán talál az ember utalást Homéroszra ill. az ő főhősére, Odüsszeuszra egy-egy szoborban vagy falfestményben.

 

Nem tudom, hogy a véletlennek köszönhető-e, de ottlétünk alatt nem sikerült megtalálnunk a rendőrállomást, nem láttunk rendőrautót, de még egy eltévedt, kóbor rendőr bácsit sem. Ennek ellenére akár a pénztárcánkat is a tengerparton hagyhattuk, nem nyúlt senki semmihez.

Egyetlenegyszer követtük el azt a „hibát“, hogy a szieszta idején indultunk el ebédelni. Természetesen ekkor is kiszolgáltak bennünket, de a város az igazi arcát és hangulatát naplemente után, az esti órákban mutatta meg igazán.

Tavernák sorakoztak egymás mellett, melyek ínycsiklandó falatokkal csábították az arra járókat. Az olivaolaj és olivabogyó, a feta- ill. kecskesajt, a tenger ízei, valamint a friss pékáru és édes desszertek... Mind-mind utánozhatatlan és mennyei volt.

 

A városban öt templomot találtunk, amiből hármat belülről is megcsodálhattunk, és nagy meglepetésünkre az egyik eldugott templomocskában egy eredeti, korai El Greco-festményre bukkantunk. Ugyanezen a napon kerestük fel a Vathi Régészeti ill. Folklór Múzeumot is, s bár nem kísérte utunkat idegenvezető, a feltételezetten Odüsszeusz korabeli pénzérmék és különböző régészeti leletek, valamit a környék rég- és közelmúltbeli életmódjára utaló  tárgyak, eszközök így is elkápráztattak bennünket.

 

Ithaka-sziget egyetlen falujának, Perachorinak a meglátogatását sem hagyhattuk ki, már csak azért sem, mert itt találhatóak egy Bizánc korabeli város, Paleochora maradványai. Érdekes látvány a múltbeli város maradványainak és a jelenkori falu házainak, templomainak „egyvelege”. Nem mellékesen Perachori az ithakai borászat bölcsője is. És amikor azt hittük, hogy aznapi túránk végéhez értünk, egy mellékutcából, egy beomlott kis úton eljutottunk egy elhagyatott pravoszláv kápolnához, aminek zárjában – nagy meglepetésünkre – benne volt a kulcs. Reméljük, nem követtünk el „szentségtörést”, amikor bementünk.

 

Az Ithakában eltöltött utolsó napon úgy döntöttünk, hogy motorcsónakot bérlünk, mindenféle előzetes tapasztalat és különleges engedély nélkül (merthogy erre sem volt szükség), és alaposabban is megnézzük magunknak a sziget déli részét. Gyönyörű, szűz és sziklapartok tárultak elénk, melyeket szinte csak hajóval lehetett megközelíteni, valamint aprókavicsos beachek (Loutsa, Gidaki, Dexia), melyeket a türkizkék minden árnyalatában megmutatkozó tenger mos. Gyönyörű látvány volt a Szent András-kápolna, mely közvetlenül a sziklás tengerpartra épült.

 

A visszaútra is tartogattunk magunknak meglepetést, hiszen Samiban (már újra Kefalóniában) megtaláltuk a Melissani-tavat. Mintegy 3000 évvel ezelőtt a földfelszín a tó fölött beszakadt, és az akkori 15 méteres mélységet a törmelék 3 méteresre csökkentette. A tó vize „félédes”, hiszen a beérkező felszín alatti hideg édesvíz keveredik a tengerből érkező sós vízzel. A tó a legenda szerint a nevét egy kislányról kapta, aki beleesett, és akinek a teste soha nem került elő. A vízben állítólag pici krokodilok is élnek, bár erre nem sikerült bizonyítékot találnunk.

 

Számunkra két dolog vált világossá: az egyik, hogy Odüsszeusz Ithakáé, bármennyire is vetélkedik érte Kefalónia, a másik pedig, hogy mi ide még visszatérünk, hiszen felfedezésre vár még a sziget északi része.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :