[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Olvasó és kritikus

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-04-25

csörte no.1A 3. kérdés: Milyen lehet az irodalomkritikus szerepének megítélése az alkotó és olvasó szempontjából? Ajánlott kulcsszavak, melyek használata érdekesebbé tehetik a választ a következõk: enyeleg,  káprázat,  morzsa, otromba, szegkovács, zûrzavar.


csörte no. 2



csörte no. 3



csörte no. 4



csörte no.5



Lovas Enikõ két szempontú megközlítése:
Olvasó: Nem mondod, hogy ezeknek viszonyuk van egymással? Én azt hittem, legfeljebb ha enyelegnek. Ami hát mindig egy káprázat okán jön létre, és annak mentén halad. Morzsákat kapnak csak egymásból, otromba látomásokat. A kritikus egy szegkovács (mi az a szegkovács?), aki az írás teremtette rendbõl zûrzavart csinál.

Alkotó: Enyeleg ez a barom a szövegemmel, úgy tesz, mintha köze volna hozzá! Mintha a hülye káprázatain túl értene belõle akárcsak egy morzsányit is. Otromba személyes káprázatát kéri számon, szegkovácsként (mi az a szegkovács?), rajtam, aki az Isten teremtette zûrzavarból rendet csinált!


H. Nagy Péter, irodalomkritikus válasza:
Erre az otrombának tûnõ kérdésre egy másik szövegen keresztül válaszolnék. Csehy Zolinak ugyanis a Hecatelegium címû kötetében van egy káprázatos verse, mely maximálisan ide passzol, a címe: Válasz Petrus Demensnek, korunk jeltelen kritikusának. Nézzük hát. A költemény már a címével is negatív kontextusokat rendel a kritikushoz: jeltelen, illetve a név szójáték: a dementia elbutulást jelent. A vers idézettel kezdõdik, mely felfogható a kritikus szövegének (pl. leszólja a klasszikus versformát, a ritmust, a tematikát, miközben ítél: „Kaptafa és kisipar” stb.), majd mintegy erre válaszol a „sértett”, a szöveg beszélõje, Pacificus Maximus. Minket most ez az utóbbi rész érdekel. A költõ elõször is megvédi poétikáját a vádakkal szemben, enyeleg a megszólítottal, a költemény vége felé azonban maga is ítéletet mond a kritikusról: „Rongy, kullancs kritikus, bõröm alatt mit akarsz?” No most itt a költõ azt a közkeletû vélekedést ismétli meg, mely szerint a kritikus élõsködõ. (Magáról errõl a kérdésrõl hosszasan lehetne beszélni, hiszen rendre visszatér az irodalomkritikáról alkotott gondolatmenetekben.) A válasz elsõ közelítésben tehát így hangzik: az alkotó szempontjából a kritikus parazita figura, a költõ vérét szívja, ráadásul rongy alak, annyi köze van az irodalomhoz, mint egy szegkovácsnak. A dolog azonban nem ennyire egyszerû. Azzal ugyanis, hogy ezt az ítéletet kimondja, Pacificus Maximus maga is kritikussá válik, a szerepek tehát részben felcserélõdnek. Ezzel a gesztussal a költõ azt a tevékenységet végzi, amit éppen kritizál, ráadásul úgy végzi, ahogyan õt megítélték. Ez a megkettõzõdés olyan finom iróniát termel, amely összeköti a lírikus és a kritikus pozícióját. A válasz második megközelítésben tehát így hangzik: az alkotó rá van utalva a kritikus beszédére, ahogy a kritikus szövege az övére. Van azonban még itt egy apró kis morzsa, mely továbblendíti a mondottakat. A költemény végén Maximus ugyanis Ady-utalásokon keresztül definiálja a disztichon funkcióját s ezzel (mivel metonimikusan azonosul vele) önmagát is: „Nekem a disztichon vérem-húsom, be ne szennyezd! Ritmusa gyászzene és orgia: vér meg arany.” Ezzel a megoldással a szöveg azt is jelzi, hogy valójában az a költõ tekinti élõsködõnek kritikusát, aki a verset nem választja el az alkotó testétõl, személyétõl. Mármost ha az olvasó felfigyelt arra, hogy e sorok íróját Péternek hívják (Petrus), és valaha Adyról is írt egy monográfiát (melyben a Vér és arany c. kötetet is emlegeti), akkor arra a következtetésre is juthat, hogy Csehy itt valójában H. Nagyot kritizálja, akinek vezetéknevét Demensre változtatja. Ezzel azonban abba a hibába esnénk, mint maga Maximus, aki sértettségében nem tud eltekinteni szerzõ és szöveg azonosságától. Ráadásul az utóbbi az Ady-idézeten keresztül szintén élõsködõvé válik (szövege mások szövegén élõsködik), ezért átka immáron kétszeresen száll vissza önmagára. A válasz harmadik megközelítésben tehát így hangzik: persze, a kritikus és a költõ szövege egymáson élõsködik (tehát mindkettõ egyként parazita és házigazda), s ahogyan az egyik, úgy a másik is élõsködik magán az irodalmon; ám azok a versfaragók és ítészek, akik nem tudnak elvonatkoztatni írás közben saját személyüktõl, még rosszabbak: õk tartják fenn a szóban forgó oppozíciót, mely valójában nem szembenállás. A zûrzavarból tehát van kiút, s Zoli szövegének játéktere éppen erre példa: ahogyan Pacificus Maximus nem azonosítható Csehy Zoltánnal, úgy feltehetõen korunk jeltelen kritikusa sem én vagyok. Ezért lehetünk egymás szövegeinek figyelmesebb és értõ olvasói.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Márti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-14
ez elég e(le)mentáler hozzászólás...
név: Én e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-14
Elsõ Fallos Maximus üzenem Dementális Ementális Demensnek egyék sok sajtot. Azaz sajtót.
név: Zol e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-12
jelzem neki kedves Márti, hátha...
név: márti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-11
Igen, ezek itten poénosak! Nem lehetne Csehyt felbújtani, hogy nézze meg? Hátha hozzászólna. Szerkesztõ Úr!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-06
Az már izgalmas, mikor olvasót és kritikust a szerzõ hoz egy térbe közvetítve maga és egymás felé õket.
név: Lovas Eniko e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-06
Amúgy meg tényleg az a legizgalmasabb és legsúlyosabb állapot, amikor a szerepek - író, olvasó, kritikus - végképp összevegyülének.
név: na ez van e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-06
      Köszi Enikõ!
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-06
Kedves \"mi van\"! Köszönöm, h. én is tetszettem. Neked. Amúgy az egy szerkesztési bravúr volt, h. a H. Nagy írása meg az enyém egymás mellé kerülhetett. Drámát fordítottam épp, amikor Zoli e-mailje megérkezett... Tovább játszottam. (Mosoly. Játék. Pofátlanság.) Bár így utólag, látom, még a kérdést is félreértettem: azt hittem, a VISZONYOKRÓL szól a történet... Írtam gyorsan valamit - leginkább Z. megnevettetésére-, majd elfelejtettem az egészet.
H. Nagy írása pedig brilliáns. Szerintem szereti õt a Csehy.   
név: mi van? e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-06
kifulladt az irodalom??? Pedig mindkét cikk jó. Nekem.
név: kérdés e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-05
Mostan akkor szereti a H.Nagyot a Csehy vagy sem ?
név: ZZZééé e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-30
jó ez a H. Nagy