[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Önkormányzati választás 2010

szerző: Kiss László 2010-10-06

 

Önkormányzati választás 2010

Van, ahol ezt már néhány száz éve gyakorolják. Mással van a baj.

   Van egy olyan rossz szokásom, hogy választások idején elolvasok minden szórólapot, programot, proklamációt, amit a postaládámban találok. És találok, mert ezekre olyan biztonsággal lehet számítani ilyenkor, mint a villanyszámlára. Hah... ha most élne az a nevezetes görög, bizony ki tudná vetni a világot a sarkaiból...! Rögtön mondtam két fix pontot.  

   Szóval olvasok. Óriásplakátot, újságot. És hallgatok. Rádiót, televíziót. Mert érdekel? Nem, nem hiszem. Csak úgy megszokásból. Hogy tudjak mibe belekötni. Talán ezért.

   Önkormányzati választás 2010. Lássunk valami konkrétumot: munkahelyteremtés, idegenforgalom fellendítése, intézmények működésének biztosítása, megkezdett beruházások folytatása, sport- és kulturális élet fellendítése, ár- és belvízvédelem megerősítése, gondoskodás a nyugdíjasokról.

   No most hogy hol, melyik településen, s milyen pártszínekben indulóknál olvastam ezt? Ezzel van a baj. MINDENHOL, MINDENKINÉL. Minden településen ugyanezzel indult mindenki. Legfeljebb a sorrend változik. Az idén az "ár- és belvízvédelem" volt a jolly-joker. Érthető, hiszen nyár elején ez volt a szenzáció (csak nem az átélők számára). Olyan településen is szerepelt ez az indulók programjában, ahol 30 km-es körzetben nincs egy tisztességes patak sem a falu körül. De hát, sose lehet tudni, ugyebár...

   Gyakran szerepelt még a programokban a bölcsődei, óvodai férőhelyek bővítésének szándéka. Ez aztán nagyon fontos. Évente 50-60 ezer fővel csökken Magyarország lakossága. A szó szoros értelmében nincs gyerek. Akkor ez minek? Hogy a mama nyugodtan tudja nézni a délelőtti sorozatokat a tv-ben? Konkrét településekről beszélek, ahol nincsenek hospesek, kínai telepesek, bevándorlók. Ellenben van sok munkanélküli (sajnos), akik most sem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. 

   A politikai szakzsargonban jobboldalinak, vagy radikálisnak nevezett pártoknál felbukkant sok helyen a Trianon-emlékmű építése, közmunkaprogram, segélyezési rendszer átgondolása. Mert rend a lelke mindennek.

   Sehol egy eredeti elképzelés, az adott településre vonatkozó konkrétum. Hová lett a kreativitás? Ha eddig bármi kétségem lett volna effelől, most már végképp úgy gondolom, a választásokon indulóknak a hatalom megszerzése már nem az eszköz, hanem a cél. Normális esetben - szerintem - ez így működik: van egy elképzelésem, amit meg akarok valósítani, tehát van célom, és ehhez kell nekem a hatalom, így a hatalom csak eszköz, amellyel megvalósíthatom a céljaimat. 

   A minap akadt a kezembe egy 70-es évekbeli újság, mely beszámolt a KISZ valahanyadik kongresszusáról. A zárónyilatkozat tartalmát, kicsengését tekintve kísértetiesen hasonlít ezekre a mai választási programokra (a segélyezés, Trianon-emlékmű nüanszokat leszámítva). Semmitmondó, általánosító bikkfanyelv. Az a benyomása az embernek, hogy az igazán értelmes és kreatív személyiségek háttérbe húzódnak. Teret adnak a hangoskodó, könyöklő "második vonalnak". Hol vannak Platon Államának Bölcsei...?

   Többször hallottam már, hogy az ízig-vérig politikus a választások éjszakáján (az alkoholgőzös pártbulin) dühöng, hogy lehet olyan idióta az a választó, hogy a megyei listán behúzza az ő pártját, de a településin nem őt ikszeli. Hát úgy lehet, kedves politikus, hogy a választó rakoncátlan, nem ismeri a pártfegyelmet. Ellenben ismeri a helyi embereket, és úgy szavaz, ahogy ő jónak látja. Persze nem biztos, hogy jól látja, de ő úgy gondolja, jól látja.

   Magyarország vízfejű. Tudjuk. Van egy hatalmas főváros, melyet nem erre a kis országra méreteztek. Szidjuk és csodáljuk. Magam is. Ott kialakult egy politikai tematika, ami ott jó, működik. Egy kerületben élők túlnyomó többsége (több tízezer ember) egyáltalán nem ismeri személyesen, nem ismerheti a polgármesterjelölteket, képviselőjelölteket. Így természetes, hogy pártpreferenciák alapján szavaznak az emberek. Amelyik párt éppen tetszik neki, annak az emberére szavaz. Ott ez nem is lehet mésképp. De a ténylegesen szinte csak Pesten működő pártok ráerőltetik ezt a metodikát vidéki szervezeteikre, s az adott faluban 8-as taglétszámmal  bíró pártsejtnek ugyanígy kell működnie. Az önkormányzati választáson is. Pedig ez másról szólna, nem? Jelölni kell, ha nincs is alkalmas személy, jelenteni kell Pestre, mi mindent csináltunk. És így sikerült elérni azt, hogy 200 fős faluban is egymásnak esnek az emberek. 

   Groteszknek és nevetségesnek tartom, amikor az egyik párt kérkedett a választások előtt, mennyi jelöltet indított. Ez már érdem? Ugyan miért?

   Az önkormányzat, magunk irányítása valaha egy nemes cél volt. A városok kommunamozgalmában született a középkorban. Hatalmas megtiszteltetés volt polgármesternek lenni, bekerülni a városi tanácsba. Eszébe sem jutott senkinek, hogy ezért pénzt kérjen. Díszruhát készíttettek saját költségen, saját idejükből, pénzükből áldoztak a "hivatalukra". Persze akkor is volt nyilván korrupció, a kapcsolatok, a döntési jogkör biztos jól kamatozott. A római consulok sem kaptak fizetést, de hivataluk letelte után a szenátus kárpótolta őket egy provinciabeli zsíros megbízatással. Valahogy mégsem hatotta át úgy a pénz a politikát, mint ma. Jelenleg megélhetési politikusokról beszélhetünk. Különösen kis településen a felemelkedés egyetlen lehetősége az önkormányzatba jutás, a polgármesteri szék elnyerése. Ez valahol nem jó. Kiskirályokat teremtettünk, akik kiosztják a településen egyedül létező munkahelyeket az önkormányzati hivatalban, így ha nem túl ostobák, örökre bebetonozzák magukat. 

   A kampányban több településen, több lakossági fórumon feltették a polgármesterjelöltnek azt a kérdést, megválasztása esetén lemondana-e fizetéséről, tiszteletdíjáról. Lehet, hogy a kérdezők az ellenfél emberei voltak, lehet hogy csak naiv választópolgárok. A kérdés elhangzása után minden esetben kínos és döbbent csend volt, majd hebegés-habogás, hogy törvény szerint... meg jár... meg főállás... Ilyesmi. Elgondolkodtató.

   Veszélyes helyzet. Új jelenség, hogy sok fórumon megjelent a kamera. No nem a helyi sajtó, magánszemélyek videóznak. S a rendezvény után megy fel az anyag a netre. Meg kell gondolni, mit mond az ember. Ugyanakkor szomorúnak tartom, kamera kell ahhoz, hogy valaki betartsa a szavát.

   Lesújtó ez az egész móka. De régi mondás, "üres kamrának bolond a gazdasszonya..." A hajdan volt tiszteletbeli önkormányzatiság a múltté, egy teljesítménykontroll nélküli, olcsó pénzszerzési lehetőséggé silányult.

   Ugyanakkor a teljes képhez hozzátartozik, ismerek tisztességes, becsületes polgármestereket, képviselőket, akik emberek tudtak maradni, s tényleg a közösség érdekében munkálkodnak. Ők gyakran elvéreznek az intrikák, választási hazugságok mocsarában, de sokan, valami csoda folytán, talpon tudnak maradni. Le a kalappal előttük! Én úgy 10%-ra teszem az arányukat. A többséget viszont átformálja ez a furcsa játék. Az üléspontom határozza meg az álláspontomat...? Hirtelen bölcsek lesznek, az ember kicsinek érzi magát mellettük. A régi baráttal korábban el lehetett beszélgetni, most már nem. Ez nagyon fontos: nem lehet velük beszélgetni.

   És vannak olyan polgármesterek, testületek, akik lemondanak tiszteletdíjukról. Kollektíven, az egész ciklusra. Érthetetlen. Kampányhúzásnak nagyon jó. Csakhogy utána be is tartják. Érdekes színfolt. De egy (-két) fecske nem csinál nyarat... 

   Nem mondom, hogy aki egy nagyobb település polgármestere, főállásban, egész napot kitevő problémahalmazzal, annak ne járjon fizetés. (Bár a történelem bizonyítja, többnyire nem járt.) Mégis eljátszottam a gondolattal: fizetés, tiszteletdíj nélkül kik, mennyien indulnának...? Egy próbát megérne...!
            


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :