[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Önmagunk meghatározása

szerző: Gayer Veronika 2012-10-15

 

Önmagunk meghatározása

 

Sokan a történetírást és a történész szakmát egy elavult, a mindenkori politika kiszolgálására létrehozott intellektuális zárványvilágnak tartják, nem gondolva arra, hogy ez a tudományterület is folyamatos fejlődésen megy keresztül. A múltról való gondolkodás ma egészen mást jelent, mint akár negyven vagy kétszáz éve. Milyen tartalommal lehet megtölteni a 21. század elején az ismert mondást, A történelem az élet tanítómestere? Egyáltalán miért kell foglalkozni azzal, ami elmúlt?

 

Az első beszélgetés október 9-én volt, témája: „Dél-Szlovákia” mint kis magyar világ 1920-tól napjainkig.

 

 

„Lehetetlen egy teljesen megfelelő s az egész kisebbségi nyelvterület által elfogadható új szellemi központ fejlesztése. Minden erre irányuló törekvés, legjobb esetben az egyes városok – Kassa, Pozsony, Komárom stb. – rivalizálására, nemes versengésére vezetett, de egyik sem tudta a hegemóniát a maga számára biztosítani. A koncentráció kilátástalan a csehszlovákiai magyar kisebbség kultúréletében, s így a kulturális szervezés fő szempontja csak a helyes és az egyes városok viszonyaihoz alkalmazott munkamegosztás lehetett”1. Sziklay Ferenc gondolatai ezek, aki Kassán a két világháború között a kisebbségi magyar pártok ún. Kultúrreferátusának vezetőjeként kísérelte meg a kisebbségi magyar közösség kulturális szervezeteit és irodalmi életét összefogni. Sziklay, akinek viszonylag pontos rálátása volt az egész magyar nyelven alkotó közösség tevékenységére, elsőként szembesült annak korlátaival, hogy a magyarok által lakott terület egy többközpontú, decentralizált világ, amelyre nem lehet egységes regionális entitásként tekinteni. Ezt a gondolatot többek között Sziklay kortársa, a harmincas években szintén Kassán működő Gömöry János kapcsolta össze egy önálló regionális tudat, a szlovenszkói magyar lélek kialakításának szükségességével2.

 

A Történelmi Kerekasztal elnevezésű beszélgetéssorozat első kérdésfelvetését is az önelnevezés, identitás és regionalizmus kapcsolatának problematikája ihlette. A beszélgetés folyamán sorra vettük, hogy 1918-tól napjainkig milyen elnevezésekkel illették a (cseh)szlovákiai magyar közösséget, milyen önelnevezések jelentek meg a közösségen belül, és ezek milyen jelentéseket takarnak? Közösen értelmeztünk néhány olyan jelzőt, amely a két világháború között fogalmazódtak meg írók, publicisták munkáiban: szlovenszkói magyarok, „új arcú magyarok” 3, vagy „Baťa-cipős magyarok”4. De Jócsik Lajos különbséget tett kisebbségi és ember-magyarok között5, Péery Rezső pedig, igaz már az első bécsi döntést követően „peremmagyaroknak” nevezte őket6. Természetesen szó esett a ma leginkább használt két elnevezésről: szlovákiai illetve felvidéki magyarság, valamint a „szlovákmagyar” jelzőről, amely Galán Angéla dokumentum filmjének címét is viseli.

 

Mint a pályám elején álló fiatal történészek többsége, egyszerre szembesülök a szakmaiság és a szélesebb társadalmi érdeklődés jelentette kihívásokkal. Szeretnék mindenekelőtt a szakmában teljesíteni, a saját témám szakértőjévé válni, publikálni, fejlődni és helytállni egy olyan komoly nemzetközi szakirodalommal rendelkező tudományágban, mint a kisebbségkutatás. Másodsorban viszont fontosnak tartom, hogy eljussak magához a kisebbségi emberhez. Ezért vállalkoztam arra, hogy az általam kutatott témában beszélgessek a kassai emberekkel - igyekezve jól értelmezni a történelem népszerűsítésének fogalmát.

 

 

 1OSZK Sziklay Ferenc hagyatéka/ 5. doboz/ Sziklay Ferenc: A szlovákiai és kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség helyzete. 

 2Gömöry János: Szlovenszkói magyar lélek c. írásának internetes elérhetősége: http://dda.vmmi.org/kal1933_02_08

 3Lásd Móricz Zsigmond recenzióját Győry Dezső 1928-ban megjelent verseskötetéről. In: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00438/13711.htm

 4Szvatkó Pál: Baťa cipős magyar ifjúság. In: Szvatkó Pál: A változás élménye, válogatott írások. Kalligram Könyvkiadó Pozsony, 1994. szerk. Filep Tamás Gusztáv-G. Kovács László 117-125.

 5Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, Egy nemzedék élete húsz éves kisebbségben, Nyugat, Budapest, 1939. 18.

 6Péery Rezső: Peremmagyarok az idő sodrába, Pozsony, 1941.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2012-10-25
További képek itt: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=535691156447466&set=oa.340527126044209&type=1&theater