[kapcsolat]   husken

babamasszázs

 

kit

 

vaskakas

 

Berlin

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Örök mementó vagy jelkép?

szerkesztette: Hanesz Zoltán, 2006-04-20

Márai szobornál 2006.4.11240 kiló tiszta bronz egy kassai kis tisztás közepén, márvánnyal szegélyezve, bronz betûkkel egy név: Márai Sándor. Örök mementó vagy jelkép?


Fecsó Szilár a bárd











Havasi Tímea versel












A diplomata koszorúz









gyerekfestmények Klee stílusában












gyerekfestmények Klee stílusában










4










3










5










Fecsó Szilár a bárd










Havasi Tímea versel





A hideg áhítatok és csöndes, "süket" koszorúk végsõ nyugvóhelye? Az emberi tudatot deformálni kívánó aktuális politikai akaratok céleszköze? Esetleg kóbor állatok mindennapi zarándoklatainak ideiglenes állomása? Sokan szeretnék, hogy az legyen. Mégis több! Ha a szobor állna, azt mondanám, felkiáltójel. Olyan egyenes, tiszta és mellébeszélést nem tûrõ, mint amilyen Márai élete is volt. Így ülve viszont, csöndes szemlélõje, narrátora mindennapjainknak. Küldetése van!

Tisztelt Hölgyeim, Uraim, tisztelt Jelenlévõk!

Egy-egy alkalommal, mikor összegyûjt bennünket az emlékezés, az ünneplés, a kötelesség vagy éppen a kíváncsiság,  önkéntelenül is fölmerülnek bennünk kérdések. Most, a költészet napján, az a kérdés motoszkál a fejemben, vajon szükségünk van-e költészetre, szükségünk van-e költõkre, hiszen a világ realitása nem ezt támasztja alá. Értjük-e, halljuk-e,  amit költõ- és  mûvész- nemzedékek üzennek számunkra. Ismerjük-e Michelangelo õsz szakállú Istenének gesztusa mögött a lényeget, átérezzük-e Picasso megtört bikájának a fájdalmát, lüktet-e bennünk néha Bartók értéket teremtõ vad szelleme, halljuk-e Babits szavát, és vajon Krúdy hárfája bezengi-e néha komor éjszakánkat?
Talán igen.
Talán nem is fontos. Akkor mégis mi a hasznunk belõle? Mert a ma embere már ezt a kérdést teszi föl.
 
A költõ talán úgy válaszolna erre a kérdésre, hogy hasznunk a magyarázat a mára, mely felfedi nem csak a látás, hanem az együttgondolkodás és az együttérzés tudományának titkait, ha kell, templomot épít, de ha kell, hamis isteneket küld a porba. A költõ emberi szellemet, értéket mentõ és értéket teremtõ próféta. Egy pillanatra magunkra öltve a költõk Úr-palástját figyelmezzünk a múltból a jelenbe süvöltõ prófétai hang aktualitására:                           
"Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van" - mondja Illyés Gyula, és ez a zsarnokság talán rosszabb minden eddiginél, mert a szabadság Tartuffe-álarca mögé rejtõzve ejti rabul a szabad emberi szellemet, tömegcikké silányítva azt. "Injekciót kap a csecsemõ, ha bömböl, így válunk immunisakká minden iránt" - vallja Ozsvald Árpád a XX. század emberének közönyérõl, és folytatja: "...megszoktuk a nikotint, a rákot, nem sérti fülünk mások jajgatása". Nem figyelünk a prófétai hangra, nem tanulunk elõdeinktõl, és már nem marad erõnk másra, csak a világot okolni mindenért.

Mégis, fontos a versbe szedett emberi gondolat, és fontosak az emlékhelyek, hogy ébren tartsák a szunnyadni vágyó identitást és emberi tudatot. Ma  nem azért jöttünk ide, hogy emlékezzünk, még csak nem is azért, hogy ünnepeljünk. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk a "szellemhangokon" hozzánk szóló költõktõl, hogy tanuljunk Máraitól. Még soha nem volt olyan nagy szükségünk a tanulásra, az igaz tudás magunkba szívására, mint ma, amikor hamis polgárok, látszatértékek és látszateszmék, kulturális oligarchák, olcsó hõsök és hõsiességek, és a "tizenöt perces hírnév" bûvkörében élünk. Amikor nem az értelemre oktatunk, hanem megtanítjuk gyermekeinknek, hogyan váljanak sokszor felesleges, értelmetlen információk biológiai hordozójává. Amikor a nyelv már nem a barátság és emberség-kapcsolat szorosrafûzésének az eszköze, és a kultúrának már nincs semmilyen morális nevelõ hatása. Amikor  politikai  játékok abszurd eszközévé válik a kisebbségben élõ ember, elveszítve lassan identitástudatát saját lelke számûzetésébe kényszerülve, és hontalannak érzi magát két haza közt õrlõdve.
 
Mit vakoghatnak, mit motyoghatnak nekünk egy ilyen szituációban a szellemhangú költõk, és ugyan mire taníthat bennünket még Márai? A tiszta hit, a szép emberi sors és a "csakazértis" erkölcs megtartására. Mert nem engedhetjük meg magunknak a "feladást" és a "megadást". Nem engedhetjük meg magunknak a szellemi középszerûséget. Fel kell vérteznünk magunk Ady "mégismorál" hitével,  Márai igaz polgári magatartásával, József Attila rend utáni vágyával, és összefogni végre, mert egy kisebbségben élõ nép számára a megosztottság, a szellemi tévelygés, a világ bulvár gondolkodásmódja luxus és életveszély.

Nézzük meg, hogyan tanít bennünket Márai: nem egy megkérdõjelezhetetlen tudás egyedüli birtokosaként, ellentmondást nem tûrõen, egy titkos tudásból eredõ felsõbbrendûségét éreztetve oktat, nem kérlelhetetlen, merev szabályok ránk zúdításával, de nem is a palackból kiszabadított szószátyár szellem féktelen és kaotikus szabadságával oktat. A koldus alázatával, a sokat látott ember bölcsességével és prófétai hittel, tanulva akarja tanítani embertársait. Tanulva a régiektõl, a könyvekbõl, az emberi szívbõl, az égi jelekbõl, hittel. Mert hit és szeretet nélkül "olyan az ember mint a zengõ érc vagy a pengõ cimbalom".

Mire tanít Márai: polgárságra, emberségre - és akármilyen elcsépeltté vált ez a szó -, európaiságra. Mert Márai európaisága is más: "Az európai kultúrát nem a hatemeletes betonházak, nem a repülõterek jelentik, nem is a vízlefolyós klozett. Az európai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a keresztény mûveltség hagyományaiból szívja erõit. Aki ennek az élményszerû lelkiállapotnak részese, az európai." Tanít a jellem mûveltségének fontosságára, alázatra. "Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid…? Úgy érzed, "mûvelt" vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak elõtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban. Agyad mûveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved mûveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak."
Tanít egymás tiszteletben tartására, a világ és önmagunk megismerésére.
"És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllõknek és Leonardo da Vincinek, a Golf-áramnak és a maláj nõknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos."

Tanít arra, hogy felismerjük létünk lényegét, dolgunkat a világban és feladatunkat - természetesen azt el nem túlozva, de lebecsülve sem:
"Végül is, tudnod kell, mi volt dolgod a földön. Semmi esetre sem az, hogy bizonyos összegû, állagú és minõségû csontot, húst, zsiradékot és zsigereket vegyi üzemben tartsál. Az sem, hogy címeket, rangokat gyûjts, elnök legyél valamilyen társaságban, díszes ruhákban sétálj és rázzad a csengõt. Az sem - s ez már jobban fáj - , hogy boldog legyél, mert boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltorzul, s inkább nyûg már mint öröm. Ilyen az ember. Nem, egyetlen dolgod, létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi tünemények összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek. Ez volt a dolgod a földön; nem több."

Tisztelt Hölgyeim, Uraim!

240 kiló tiszta bronz egy kassai kis tisztás közepén, márvánnyal szegélyezve, bronz betûkkel egy név: Márai Sándor. Örök mementó vagy jelkép? A hideg  áhítatok és csöndes koszorúk végsõ nyugvóhelye? Az emberi tudatot deformálni kívánó aktuális politikai akaratok céleszköze? Esetleg kóbor állatok mindennapi zarándoklatainak ideiglenes állomása? Sokan szeretnék, hogy az legyen. Mégis több! Egy közhelyektõl, szertartásoktól mentes, hibákból tanulni tudó, magának és másoknak megbocsátani tudó és akaró, értékeket mentõ és értékeket teremtõ ember szellemi hagyatékának vizuális jele, a jövõ polgárának egyetlen elfogadható magatartási formája.

Legvégül mire tanít bennünket Márai egész életével és magatartásával. Elsõsorban a tiszta, kicsinyes érdekektõl mentes, tanulni vágyó és tanítani tudó ember magatartására, az emberi sors - bárhol is éljen az ember - méltósággal való elviselésére:
(Önmagamról) "Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem, és lassan földerültem. Egy napon meghalok, és ez is milyen csodálatosan rendjénvaló és egyszerû. Történhetett velem más, jobb, nagyszerûbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerûbbet: az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett volna velem."


Írta Fecsó Szilárd képzõmûvész, a kassai Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium tanára. Elhangzott Kassán, a Márai-szobornál, 2006. április 11-én, a költészet napja alkalmából.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: kassay e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-17
Nagyon szeretem Márait, bár Kassához csak a nevem köt. Helyénvaló volt az a szobor, volt szerencsém látni. Szerintem nagyon kellett Kassára egy ilyen alkotás, talán ez meg Jakoby szobra a két legigazabb, leginkább mai mûvészeti alkotás. A cikk írójának üzenem, hogy igaza van. Erre tanít minket Márai