[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Örökkévaló ünnep

szerző: Vargha Balázs 2016-12-10

 

Örökkévaló ünnep

 

Szeretjük az ünnepeket, szeretünk ünnepelni, szeretjük a különlegest, szeretünk kilépni a mindennapokból. Az ünnepek rendszert hoznak életünkbe, felosztják az évet, és lehetőséget adnak, hogy megéljünk valami mást, valami többet. Ünnepeink közül kiemelkedik a karácsony, de nem teológiai jelentősége miatt, hanem azért, mert az emberek szívéhez sokkal közelebb áll a kedves és megható betlehemi történet, mint a nagypénteki kereszt, vagy az üres sír képe. 

A karácsonyban felelevenítjük a két évezredes történetet, és hirdetjük, a Megváltó megszületett, de egyben megjelennek előttünk a mi életünk karácsonyai is. Visszaemlékezünk a szép pillanatokra, napokra, amiket megpróbálunk újra megélni, és emlékezünk arra is, amit ma már másként tennénk. 

Az ember igyekszik a lehető legtöbbet és legjobbat adni szeretteinek, a legjobb ételt, a legszebb ajándékot, a legtöbb szeretetet. Készülünk, és várjuk a napot, amikor mindezt megtehetjük, azt a napot, amire majd egy egész éven át emlékezhetünk. 

Szeretjük a készülődést, de egyben meg is terhel bennünket, megterhel anyagilag és fizikailag is. Sokszor mire elérkezik az ünnep napja, az ember megfárad és már csak mintegy „túlélni” szeretné azt, hogy utána visszalépjen az oly jól ismert világba, a dolgos hétköznapokba, ahol van joga haragudni, ha valaki megbántja, ahol megvan az oka, hogy miért nem tölt időt szeretteivel, ahol megindokolható a szeretet hiánya is. Bármennyire szeretjük az ünnepet, valójában idegen közeg számunkra, a környezetünk és mi magunk elvárásai alapján másnak kell lennünk, mint valójában vagyunk. Itt mindjárt elgondolkodhatunk az első fontos kérdésen. Mások vagyunk, vagy mássá válunk? Ha igyekezetünk őszinte is, amikor összeszorítjuk fogunkat, hogy inkább ne szóljunk, nehogy megbántsunk valakit, vagy inkább mi magunk elvégzünk mindent, hogy elkerüljük a szóváltást, ha csak mások vagyunk, vagy helyesebben másnak látszunk, az ünnep nem több, mint egy szép kirándulás egy olyan világba, ahol nem szeretnénk, vagy nem tudnánk élni. Ha csak ennyi, akkor megmarad, mint egy emlék, amit jó felidézni a nehezebb napokon. Mássá válni többet jelent. Tovább élni az ünnepet, tovább minden új napon csak egy nappal. Mert miért nem lehetnénk kedvesebbek, megbocsájtóbbak, gondoskodóbbak, figyelmesebbek nap mint nap. Mássá válni, formálódni. Világi emberként az ünnep által, keresztyénként az Ige fényében.

Akkor ott a betlehemi jászolban Krisztus nem látogatóba jött a világba, hanem a mi örökkévaló királyunkká, főpapunkká és prófétánkká, akit megfeszítettek, de feltámadt, felment a mennybe, de Lelke által velünk van. Nem emlékként vagy egy szép és tanulságos történetként, hanem úgy, mint létező, úgy, mint tapasztalható valóság. És itt érkeztünk meg a második fontos kérdéshez. Hogyan tud az ember naponta felülemelkedni önmagán? Összegyűjtjük erőnket, és megpróbáljuk, de ha nem fogjuk az Örökkévaló kezét, hamar összeroskadunk, és visszavágyunk a jól ismert régi világunkba. Nem lehet így élni, jelentjük ki, nem lehet „jónak lenni” folyamatosan. Ez így is van, nem lehet akkor, ha csak a magunkéból adunk. De miért gondolnánk, hogy csak ennyink van?

Krisztusban kijelentette magát Isten az ember számára, és az Ő földi életútja a mi utunkká is vállhat, az Ő feltámadása pedig a miénket is jelentheti. Isten nem vár el tőlünk olyat, amihez ne adna elég erőt, csak el kell engednünk mindazt, amihez oly görcsösen ragaszkodunk, a mi kincseinket, hogy elfogadjuk a legnagyobb ajándékot, Krisztust, a bűnbocsánatot, az örök életet.

Karácsony estéjén milyen nagy öröm látni, hogy szeretteink örülnek az ajándéknak, a finom ételnek, a békének és szeretetnek! Örömet szerez nekünk, ha látjuk, hogy mindaz, amit magunkból adunk fontos és értékes a másik ember számára, elfogadja és becsüli, de meg kell tanulnunk elfogadni is, elfogadni, hogy azután többet adhassunk mi magunk is. Fogadjuk el, és becsüljük meg mindazt, amit Krisztusban kaphatunk, mindazt, amit Isten ajándékoz nekünk, hogy itt a földön az Ő Fia lábnyomában járjunk, Őt kövessük, és vele éljünk majd az Ő Országában.

/A szerző református lelkész/

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :