[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Örülnék, ha megtekinthetném

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2006-04-25

Csáji Attila festményeCsáji Attilától kaptam ezt a levelet. Az élõ legendától, aki felvidéki gyökerekkel rendelkezik, és aki jelenleg a kortárs magyar képzõmûvészet egyik legkiemelkedõbb alakja.


Csáji Attila festménye

Csáji Attila

lézer-mûvészet

Csáji Attila alkotása

dokumentum

gyertya

lézer-alkotás

alkotás

Csáji Attila alkotása

Apját, aki református lelkész volt Szepsiben, a kommunista hatalomátvételt követõen kitelepítették családjával egyetemben. A lakosságcsere és a bene¹i dekrétumok értelmében...


"Kedves Barátom!

Értesítelek benneteket, hogy szombaton, április 22-én, délelõtt 10.25-kor az M2-n „Lézerfények a reneszánsz csarnokban” címmel portréfilmet vetítenek rólam, melyet néhány héttel ezelõtt, a kinyomtatott mûsor dacára, kivettek az adásból. Akkor váratlanul bekérettek az ”illetékesek” az anyag elõzetes megtekintése végett.
Örülnék, ha megtekintenéd.
Üdvözlettel
                                                         Csáji Attila"


Majd késõbb ezt a levelet kaptam:

"Szervusz!

Ha esetleg tervbe vetted a rólam szóló TV film megtekintését, el kell, hogy halaszd.
Most, péntek délelõtt kaptam az értesítést a TV-bõl, hogy annak ellenére, hogy a hivatalos mûsorban szerepel a rólam szóló portréfilm, váratlanul – a kampánycsendre való tekintettel – letiltották az adást.
Ismét. 
Elõször március 12-én tették ugyanezt, jelezve, hogy az elsõ választási fordulót követõen lejátszák. Bele is tették az M2 április 22-i mûsorába.
Semmilyen aktuálpolitikai kijelentést nem tettem a filmben. Magamról beszéltem, elképzeléseimrõl, munkámról és kutatásaimról, valamint arról a harcról, ami a hatvanas–hetvenes években a hivatalos kultúrpolitikával folyt: betiltott kiállításokról, az avantgard mûvészetrõl, a gyümölcsözõ lengyel kapcsolatokról, a szabad véleménynyilvánítás elfojtásáról – és arról, hogy a kilátástalannak tûnõ harcban, a túlerõvel szemben mégis mi gyõztünk. Mûvésztársaim – joggal – sorra szerezték a babérokat, a Munkácsy-díjaktól a Kossuth-díjakig.

Nem akarok találgatni, hogy kik és mitõl félnek?
Ami evidens, azt ne magyarázzuk.
Az tény, hogy e letiltásokban félelem bujkál, és eltitkolás. Nem azon töprengek, hogy velem már a nyolcvanas években nem történt ilyesmi – sok évtizeddel kell visszamenni, hogy megfelelõ párhuzamot találjak – hanem arról a ma egyre gyakoribb és a közelmúltat idézõ komor „dejá vu” érzésrõl, mely újabb és újabb rímeket talál: Ságvári Endrétõl a kádári nosztalgiák újra élesztgetéséig, és a letiltásokig. És ez nem csak elgondolkodtató, de cselekvésre késztetõ is.
A mûvész cselekvése: a megfogalmazás!

Valójában ez az egész nem rólam szól. Ezeknek az eszközöknek a jõvõbeni elhatalmasodásában sokkal több van: módszeres eltiprása azoknak, akik teremtenek és õriznek értékeket és kötõdéseket.
Ez nem a jobb- és a baloldal harca. Ezek avitt – de még jól hasznosítható – hatalmi álcák. Civilizációnknak abban a válságos idõszakában, amelyben élünk, nélkülözhetetlen az értékek felmutatása, a szabad teremtõerõ kibontakoztatása és az elmélyedés. Sokan túljutottunk a hagyomány és a lelemény vitáján és ez tradícióink újrafelfedezését is megköveteli.
Az Új Mûvészet körkérdésére írtam néhány évvel ezelõtt:
... A kultúra egy-egy nemzet életvitelében olyan, mint a DNS a sejteknél, mely az örökletes tulajdonságokat viszi át sejtrõl sejtre – itt generációról generációra. Nem véletlen, hogy az okos, távlatokban gondolkozó gyarmatosítók nem elégszenek meg az anyagi javak kifosztásával, hanem a kultúrát is megszállják, s próbálják megfosztani identitásától.
Egy közösség szétzúzása leghatásosabban így történhet.

Egy mozaikokra hullott világ könnyebben manipulálható. Ebben nincs szükség töprengésre és elmélyedésre késztetõ mûvészetekre.
Úgy tûnik a „kultúrharc” újabb szakaszába léphet...

Lehet, hogy nem érem meg, hogy szétpukkad a vörös lufi, de a luftballonoknak ez a sorsuk.
Megkerülhetetlenül.

Barátsággal:
                                                           Csáji Attila"


Amikor a bevezetõ szövegén gondolkodtam, megfogalmazódott bennem egy befejezésnek szánt gondolatsor is. Aztán úgy döntöttem, hogy felesleges ide a kommentár. Az egész magáért beszél...



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Fecsó Szilárd e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-04-30
Az emberi szellem, a gondolatból fakadó mûvészi teljesítmény soha nem lehet az aktuálpolitika eszköze, játékszere. Ahogy József Attila sem jobb- vagy baloldali eszme terjesztõje, hanem õ a költõ,az érinthetetlen emberi szellem, József Attila. Azért próbálják eltiporni, vagy "ágyukba csábítani" a mûvészetet, mert potencionális veszélyt jelent számukra. A tiszta emberi humánum túlnõ mindenen, minden emberi kicsinyességen. Csáji Attila azok közé a mûvészek közé tartozik, akinek már nem árthat sem politika, sem pedig negatív kampány. Neki nem kell bizonygatnia emberségét, tisztességét, hozzáértését és mûvészi-szakmai rátermettségét. Az emberi-mûvészi-alkotói nagyságot nem egy TV mûsor dönti el, nem a harsány "én mûvész vagyok, kérem!" felkiáltás, de mégcsak nem is egy díj, hanem az emberi-szellemi tett.