[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Oskar Kokoschka

szerkesztette: krónikás, 2007-02-25

Oskar Kokoschka1886. március 1-én született Oskar Kokoschka osztrák festõ, grafikus és költõ. Az expresszionizmus egyik legismertebb osztrák mestere. Gustav Klimt és a szecesszió hatása érzõdik korai munkáin, majd késõbb a rejtett pszichikai tulajdonságok kifejezésére törekedett.


7

8

9

10

11

2

3

4

5

6

Egy helyütt egy mûvészettörténész elemzésében olastam, hogy a lelki problémák expresszív ábrázolása foglalkoztatta. Ha ez így lett volna, az elég nagy probléma lett volna már magában is. A képzõmûvészetben ugyanúgy fellelhetõ két vonal, ahogyan a filozófia elágazik racionális és szentimentális irányra. A képzõmûvészet esetében ez az ábrázolás és a kifejezés. Az egyikbe realista vagy realisztikus elemek tartoznak, a valóság megjelenítése nyílt vagy burkolt formában, míg a másikba az expresszív törekvések. Mindkettõben fellelhetõ a figuralizmus, valamint a konkrétumok felhasználása és feldolgozása, de a kettõ között elég nagy a különbség.
Az ábrázoló mûvészet a tömeggel, a fény-árnyék játékkal, a felületek színeivel foglalkozik, elbeszél, eseményeket illusztrál és aláfest, hangulatokat és benyomásokat közvetít, míg az expresszív irány lelkiállapotokat, örömöt, fájdalmat, boldogságot, szorongást fejez ki. A 19. század végének szimbolizmusa próbálkozott például szomorú arcú, testhez tapadó, nedves ruhájú nõvel vagy nõi akttal kifejezni a szomorúságot, de az annak a konkrét nõi alaknak a szomorúságáról szólt és úgy általában a szomorúságról, mint olyanról már nem... Az a másik irány sokáig megmaradt figuratív, de a figura hieroglif tartalommal bírt - általa próbálta formanyelvét érthetõvé tenni a mûvész. Végül megpróbálják teljesen számûzni az összes konkrétumot, még a geometrikus alakzatokat és objektumokat is és fõleg a szinek nézõre gyakorolt hatásaival kezdenek foglalkozni. Kezd fontosabbá válni az ötlet, mint az eredmény. Az alkotás kezdete, mint a vége. Értékesebb lesz a vázlat, mint a kész mû...
Azt mondják, van egy harmadik irány is, amely a fent említett kettõ tagadására, a szép helyett a csúf kifejezésére, szimmetrián alapuló harmónia helyett diszharmóniára, színeffektusok helyett a véletlenre törekszik.
Ezt viszont én nem nevezném mûvészetnek. A mûvészet épít, míg ez utóbbi rombol. A csúf nem lehet cél. Egy görbe falú, rozzant tetõs, szigetelés nélküli, ablaktalan, ajtó nélküli "ház" is felépülhet, de minek? Kinek? Ha lakásnak rossz, emlékmûnek jó lesz?

Végülis Kokoschka kapcsán érdemes errõl is írni, nehogy a szubjektív vélemény objektív igazságként próbálja a dolgokat átértékelni. A lényeg: expresszív ábrázolásról ne beszéljünk, ha pontosak akarunk lenni. Egy expresszionista képre nem kérdezhetünk rá úgy, hogy mit ábrázol... Ugyanis nem ábrázol semmit! - Kifejez!

Kokoschka mûvészetére a nagy színfoltokkal kialakított figurális kompozíciók és alángoló, színes tájak jellemzõk, melyek vibráló vonalvezetése és színhasználata késõbbi munkáinak is egyik jellegzetessége maradt. Ekkoriban kezdõdött írói pályája: színdarabjai, mint "A gyilkos" és "Az asszonyok reménysége" az expresszionista dráma elõfutárai voltak. 1911-ben Bécsben, egy új idõszak kezdõdött: beleszeretett Gustav Mahler özvegyébe, Alma Mahlerbe. Kettõs arcképet festett magukról, és "A vihar" címû mûvén is õk ketten láthatók. Színdarabjai akkora botrányt kavartak, hogy elbocsátották tanári állásából. 1914-ben szakítottak és Kokoschka a világháború kitörésekor katonának állt. 1916-ban súlyosan megsebesült, és egy bécsi, majd egy drezdai katonai kórházban ápolták, ahol megírt és színpadra állított három drámát, melyek látványtervét is õ maga dolgozta ki. 1920-as drezdai kiáltványában elítélt minden militáns politikát. Még abban az évben tanítani kezdett az ottani akadémián.

1933-ban Prágába költözött, ahol megismerte leendõ feleségét, Olga Palkovskát, portrét festett Masarykról és drámát írt Comeniusról. 1938-ban feleségével együtt Londonba menekült. Pénzhiány miatt fõleg akvarelleket festett, de befejezett néhány nagyméretû képet: Vörös tojás, Anschluss – Alice Csodaországban, Loreley, Amiért harcolunk címmel. 1947-ben kapta meg a brit állampolgárságot. A háború utáni bécsi tárlatát kiállítások sora követte Európában és az USA-ban. Kokoschka folytatta a portré- és tájképfestést, életében elõször viszonylagos jómódban. 1953-ban Svájcba költözött. Az ’50-es években több fali kárpitot és színházi díszletet tervezett, litográfiákat készített. 1956-os, Magyarország megsegítéséért készített plakátján egy anya látható, halott gyermekével. Utolsó korszaka nyugodtabb és világosabb az addigiaknál, de bírálói szerint akkori képei már nem olyan lendületesek, felületkezelésük erõtlenebb a korábbiaknál. Életem címû önéletrajza 1964-ben jelent meg. 94. születésnapja elõtt pár nappal, 1980. február 22-én hunyt el a franciaországi Villeneuve-ben. 

                                               12 


 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Molnár Ráhel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-15
- kimaradt egy rész az elõbbi szüvegbõl
* Kokoschka alkotásai viszont a lelked legmélyébe karmolnak bele és elõhívják a legrejtettebb érzéseidet. *
név: Molnár Ráhel e-mail: frauleinx.x@gmail.com dátum: 2009-11-15
Egyáltalán nem értek egyet azzal amit írsz, a képzõmûvészet céljáról és az ún. szépségrõl. A mûvészet - ez esetben a festészet - mindenféleképpen építõ folyamat, hiszen megalkotsz valamit, és a hangsúly nem az esztétikai szépségen van. A lényeg a hatáskeltés, és ha ehez a hatáskeltéshez torz formák szükségesek, akkor azokat kell megjelenítenünk. Ha a minket körülvevõ, és benünk rejlõ világban egyaránt a szorongás, a nyugtalanság dúl, miért akarnánk mást kifejezni?
Talán a te szemedet jobban gyönyörködteti egy dús formájú Rubens-i akt, ami valóban esztétikus, Kokoschka ( Nem tudom te mit vársz a mûvészettõl, de én az utóbbit jobban kedvelem.
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-26
Az alkotóenergia világos, hogy csak a szépben nyilvánul meg! A csúf rombolás. Elpusztítása valaminek. Az felemészti az energiát, míg a másik generálja.
név: krónikás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-26
A képzõmûvészetet az esztétika bírálja. Szerinted mi az esztétika?
Ha nem az esztétika alá esik, akkor már más mûfajról van szó. Bármit tagadsz, abban kell, hogy valamiféle rendszer legyen. A csúfban nincs rendszer. Az pusztán a szervezõerõ csökkenését, az akarat megcsappanását, a koordináció hiányát jelenti. Amikor az ember elhagyja magát. Egyébiránt semmi sem csúnya a természetben, csak az emberi züllés. Viszont semmi sem szép a természetben, csak az emberi összeszedettség, ami a helyes koordináció következménye, megnyilvánulása pedig egy hatalmas, vertikális erõ. Akarat! Nos, ha ezt akarod tagadni, már össze kell szedned a gondolataidat, már helyesen kell levezetni a következtetéseidet - mert máskülönben belebuksz - akarnod kell, hogy megértsék nézeteidet. Tehát már eleve nem lehet csúf, ronda és igazságtalan, amivel foglalkozol
név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-26
olyan ez a Kokoschka számomra mint Hrabal az irodalomban, vagy Kusturica filmben, vagy Goran Bregovic zenében.
név: gubó e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-25
Egy kérdés fejlõdött ki bennem az egyik mondat kapcsán. Amikor a képzõmûvészetnek azt a bizonyos harmadik ágát az épitészethez hasonlitod. Az épitészetnek egyébként szerintem szépnek kell lennie, mert azt nem tudod meghatározni, hogy ne találkozzál vele mindennap és az, hogy mûködõképes legyen, az egyik legalapvetõbb követelmény. De nem is ez a kérdésem. Miért ne szólhatna a a képzõmûvészet a csúfról, ha az a világot kommentálja? Az irodalomban is úgy gondolod, hogy nem kellene a csúfról irni? mert akkor egy csomó remek könyv kiesne, mert szalonképtelen néhány szava. Pedig csak a korából merit. Vagy az alkotóenergia mindig csak a szépben nyilvánul meg?