[kapcsolat]   husken

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Ourika, Ourika!

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-04-11

AgadirAdri élményeinek következõ részét olvashatjuk, egy számunkra titokzatos, távoli országból, amelyet csak könyvekbõl vagy filmekbõl volt szerencsénk ismerni eleddig. Most, hogy barátunk jár ott, kicsit olyan, mintha mi magunk is ott lennénk.        


Ourika

piac

hangulat

csodás egy hely

Ourika

nem oroszlán

Adri teveháton

egymás hegyén-hátán

ha homályos is

Úgy gondolom, hogyha valaki becsületesen akar tudósítani valamirõl, akkor jobb ha papírra vet rögtön mindent, amit el akar mondani, mert késõbb az élmények forgatagában elhomályosulnak a gondolatok. Még a  legmegrendítõbb dolgok is veszítenek fontosságukból.                     

Rengeteget tudtam volna filozofálni a vallás és kultúra ellentmondásairól, a házasságról, a casablancai piacról, ahol az égvilágon mindent lehet kapni, de a természet ismét bebizonyította, hogy nincs nála nagyobb úr. Hozzá képest minden jelentéktelen.

Marrakech, a vörös város egy órányira fekszik az Atlasz legmagasabb hófedte csúcsaitól. A hegyek közelsége alig érzékelhetõ, mert legtöbbször felhõk takarják. Aztán a tiszta égbolton egyszercsak elõtûnnek , és azt hisszük, a szemünk káprázik, vagy hogy délibábot látunk.
Az építészeti összhang és harmónia tökéletes példája ez a város. Tiszta és gyönyörûen karbantartott, színpadi díszletre emlékeztetõ. Minden épület terrakotta színû, és az ablakokat, ajtókat cifra vasrácsok díszítik. Ezek almazöldre, néhol királykékre vannak festve. Az új házak követik a régiek vonalát, és kivitelezõik nem takarékoskodtak idõvel, munkával, az elkápráztatás volt a cél. Sorra épülnek a pazar hotelok, villák, sugárutak megõrizve a város összképét.
Egész biztos, hogy azt a jellegzetes terrakotta színt az ottani földbõl nyerik, ami élénkebb vörös, mint a mi debrõdi talajunk, ázottan pedig bíborba hajlik.

Marrakech volt a hippik Mekkája a 70-es években. Számtalan dalban megénekelték e hely varázslatosságát, halhatatlanságát. Az örökkévalóség érzése engem is megborzongatott a város fõterén, a Jamaa Efnán. Többszáz év utazás vissza az idõben.

A Jamaa Efna a világ egyik legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt, ma is müködõ tere. Amirõl igazán híres, az az éjfél után is nyüzsgéstõl lüktetõ piac, ahol a kézmûvesipar gyöngyszemei kínálják portékáikat.
Míg általában a terek híres személyiségekrõl, dicsõ történelmi eseményekrõl, kellemes érzéseket kiváltó dolgokról kapják nevüket, addig az arabok eredetiségük és humorérzékük tanúbizonyságaként Végítélet Napja Térnek nevezték el büszkeségüket. És valóban, mintha az emberek megszállottan igyekeznének kipróbálni mindent, amit eddig nem mertek, megvenni, amire eddig sajnálták a pénzt, megenni, amit eddig megvontak a szájuktól, ha már úgyis mindegy. Az istenfélõbbek, pedig utolsó próbatételként köröket rónak a tér körül, hogy mégegyszer szemügyre vegyék, mi miatt fognak a pokolba jutni mások.
Napnyugta után az egész teret ellepik a maszek szakácsok, és egymást túlkurjongatva, olykor sajátszerzésû dalokat elõadva próbálják magukhoz csábítani a vendégeket. De ki is tudna nemet mondani egy ínycsiklandozó csigalevesre? A csigát házastól együtt fûszeres lében megfõzik, majd a megfõtt tetemeket horog segítségével házukból kihúzzák, s a végén levüket megisszák. Csiga-allergiára hívatkozva elutasítottam mindenki kedvencét, de még így is sok volt a méltatlankodó pillantás. Desszertnek rágcsálhatunk szárított gyümölcsöt, vagy ihatunk frissen facsart gyümölcslevet. Ám, ha valaki abszolút maradi, és fagylaltot, vagy kávét szeretne, akkor kiválaszthat egyet az ezernyi étterem és cukrászda közül, és annak teraszáról csodálhatja tovább a színes kavalkádot a ''Végítélet Napján''. Mindehhez többtucatnyi muzsikus szolgáltat zenét, õsi ritmusokat dobolva. Az egyik legrégibb zenei stílus és ehhez kapcsolódó tánc forma a Gnaua. Még soha nem láttam ehhez foghatót. Iszonyúan erõs lábizmokat és hajlékonyságot igényel. Aztán, ha izgalomra vágyunk, akár jósoltathatunk is magunknak, vagy megsimogathatjuk egy állítólag idomított fekete kobra fejét. De én erre nem fizettem be. Ha egy szóval kellene jellemeznem mindezt, akkor az BÕSÉG.

Az otthoni úrhatnám polgárok, akik minden nyilvános helyen eljátszák, hogy õk különbek, mint mások, Marokkóban frusztrálva éreznék magukat, mert a különleges bánásmód itt minden vendégnek kijár. Ha valaki sült zerge nyelvet szeretne havasi gyopárral körítve, nem probléma. Ha sielés közben a makákókat akarjuk fényképezni, akkor szólnak nekik, hogy jöjjenek elõ, és pózoljanak. Nincs olyan munka, amit valaki el ne végezne, nincs olyan meghibásodott masina, amit valaki meg ne tudna javítani, még nem veszett el olyan távirányító, amelybõl ne lenne még egy a piacon, és Londonban még nem álmodták meg azt a mobiltelefont, amit itt már leárazva próbálnak elsózni.

És egyszer csak megérkeztünk az Atlasz lábához. A marrakechi pompából átléptünk a zordabb valóságba. Utazásunknak ezt a  részét tátott szájjal néztem végig, minden idegszálammal arra összpontosítva, hogy a legkisebb részleteket is az emlékezetembe véssem. A biztonság kedvéért azért mindezt videóra is felvettem. A hegyoldalba épített emeletes falvak, amelyekrõl nehéz elhinni, hogy lakottak, az út másik oldalán zuhogó folyó, melyen csak egy hajszálvékony függõhíd biztosíja az átkelést, a mézeskalács-házikóra emlékeztetõ motelek egész életemben látomásként térnek majd vissza. Ezt a vidéket Ourikának hívják. Számomra ebben a szóban benne van a természet összes trükkje és valóságos csodája: a tûzõ napfényt felváltó hóvihar, az esõcseppektõl csillogó aloe kaktuszok, a kietlen sziklás talaj, az élénkzöld fû a gólyahírrel, kristálytiszta vízesések, a sziklákon ingó zergék, a bolondos makákók, a felhõtakarta hegycsúcsok, a függõkertek, az út mentén botorkáló öszvérek, a mosolyogva integetõ gyerekek, az életüket élõ emberek.
A felhõk fölé érve újabb hegyek tárultak elénk, ám a szerpentin elfogyott. Ebben az országban viszont semmi sem lehetetlen, felvonóval mentünk még magasabbra. Ott friss hótakaró kápráztatta el a népet. Amit kihagytam otthon télen, azt most bepótoltam Afrikában. Síeltem.
Lefelé jövet sûrû tejfehér felhõbe keveredtünk. Olyan volt, mintha egyedül lebegtünk volna a semmi közepén. Hallottuk, amint egyesek hangosan énekelnek, vagy kiabálnak ezzel tompítva a magány, az elmúlás rémisztõ érzését. Ez volt életem leghosszabb tizenöt perce.
A bázison sütött a nap. Megkönnyebbültem. Ám a történet idegtépõ része csak most következett. A szakadék szélén parkoló autók egyike egyszercsak megindult lefelé. Elsõ két kereke már a levegõben lógott. Méhraj szerûen termett ott hirtelen mindenki, aki a közelben volt, hogy megpróbálja megállítani. Én is kaptam a kamerám után, de rám szóltak, hogy tragikus eseményt nem való megörökíteni. Ekkor vettem csak észre, hogy az autóban öt felnõtt, egy gyerek meg egy kutya is volt. Az embereket rövid idõn belül sikerült kiszabadítani, de a kutya bent maradt. Még láttam kétségbebesett tekintetét. Féltem, hogy ez a kép kísért majd ezután, hát odébb álltam. Ám a színpadi díszlethez hollywoodi végkifejlet is jár: az autót visszahúzták, az eb megmenekült. Minden jó, ha a vége jó. De egy gondolat sokáig a fejemben motoszkált. Vajon mindenhol ugyanígy végzõdött volna-e ez a történet?

A laikusok táborának egyik tagjaként bátran kijelentem, hogy minden, amit eddig a hegyekben élõ emberekrõl feltételeztem, messze jár a valóságtól. Szegények? Miben szegények? Nincs pénzük, viszont tudják, hogy hol vannak a drágakõ-lelõhelyek, és a borostyánkõbõl, türkiszbõl gyönyörû ékszereket kreálnak. Fõzésben, húsételek elkészítésében, pedig bajnokok. De legalább elmaradottak, nem? Több parabola antenna van erre felé, mint gomba. A magas hegyek között ugyanis csak a mûholdas adásokat lehet fogni. Ugye nehéz elhinni, hogy ezek az emberek így akarnak élni?

Amikor az Atlasz hegycsúcsain jártunk, megfigyeltem, hogy én voltam az egyedüli európai. Pedig a hegy lábánál fekvõ falvakban tikkadt szöcskenyáj módjára lihegtek a túristák. Szeretném azt hinni, hogy bennfentesként én olyan helyekre is eljutok, amit az arabok eltitkolnak a külföldiek elõtt. Ezért néha bosszant is, amikor túristaként kezelnek. Hacsak tudok, arabul kommunikálok, mikor elakadok, azt mondom, hogy berber vagyok, és átváltok magyarra. A két nyelv hangzásában hasonló. Az is lehet, hogy a többi külföldi csak félt magasabbra menni, nem bízva az utak járhatóságában. Mert ki tudja, hogy milyen ,,elmaradott, õsrégi normák'' szerint építették õket. Sajnos, ha valami eltér a saját bevett szokásainktól, módszereinktõl, arról elõszeretettel feltételezzük, hogy rosszabb. Az ritkán jut eszünkbe, hogy mások talán okosabbak nálunk, és jobban értik a dolgukat.

Azt hiszem, több bizalmat kéne szavaznunk a másságnak. Ne akarjuk minden áron megérteni és megmagyarázni. Ne akarjunk rajta segíteni puszta emberbaráti szeretetbõl. Csak remélni tudom, hogy Marokkót sem akarja majd senki ,,felszabadítani'' az elnyomás alól, és hogy a Szaharában nem lelnek egyhamar olajat.

                                                            

                                                         Írta: Papp Adrianna


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: lola e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-20
Istenem, de jó is lehetett. Annyira szeretnék egyszer én is eljutni oda, hogy már néha olyan, mintha jártam volna már ott. Kedves Adrianna, írnál az asszonyi sorsról, hogy arrafelé mit tapasztaltál. Úgy érzem, annak a fele sem igaz, ahogy azt elõttünk bemutatják