[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Palimpszesztek 1.

szerző: Veress Zsuzsa 2011-02-23

 

Palimpszesztek 1.

 

Guttenberg találmánya előtt a könyv komoly vagyontárgy volt. És kevés volt a pergamen. Ezért aztán a kódexírók olykor levakartak egy-egy oldalt, és az így keletkezett üres lapra írtak. Eredetileg ezt a levakart és újraírt kéziratot neveztük palimszesztnek.

A posztmodern korban azonban azt az – önálló műfajjá előlépett – eljárást hívjuk így, mely egy közismert, klasszikus szöveg újraírásával állít elő új verseket.

 

Az az elv, hogy az irodalom nem utánozza a valóságot, hanem teremt egy másikat, időről időre fel-feltűnt már korábban is. A posztmodern hatalmas szöveguniverzumnak tekinti a világirodalmat, melyben a szabadrablás ugyanúgy megengedett, mint a premodern korban. (Csak egy példát! Gondoljunk Shakespeare-re, aki – a fennmaradt harminchétből – egy darabjának a storyját sem ő maga találta ki, mindegyiket „találta”.) És különben sem lehet kitalálni semmi újat… már minden meg van írva. Így hát minden szavunk idézet – legfeljebb nem tudjuk pontosan, hogy kitől származik. Nos, ennek a gondolatmenetnek a végén ott áll a palimpszesztírás nagy divatja.

A továbbiakban – apró adagokban – bemutatom néhány kedvencemet.

 

Radnóti Miklós: Töredék

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt és tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős,

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit,

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor gyermeknek átok volt az anyja,

s az asszony boldog volt, ha elvetélt,

az élő írigylé a férges síri holtat,

míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

…....................................................................

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor a költő is csak hallgatott,

és várta, hogy talán megszólal ujra,

mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más,

a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

…........................................................

 

 

Orbán Ottó: Töredék*

                     Szeretettel köszöntjük Töred Bélát és nejét, első adásnapunk óta hűséges, budapesti előfizetőinket               

                                                        Magyar Televízió

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor a majom visszaszállt a fára,

a százrészes tévédrámák közé,

hol a hős daliás menedzser lő, sose fél,

s az elhagyott nő könnyek közt kefél.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor Elektrát elektronikába

úsztatta át a nagy képmutató;

világképén a Föld roppant vegyesbolt -

vehetsz Wilkinson pengét s Knorr levesport!

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor hajló nádszál volt a mérték,

és Siker a mi Urunk-Istenünk,

és prófétája a nézői pontszám,

és híg szar gyűlt a kincseskamra polcán.

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember egy fotelban ülve

rágcsált, sörözött, lazított, butult,

s mint akit magába új vízözön nyel,

bámulta saját vesztét mély közönnyel.

……………………………………….

 

Oly korban éltem én e földön,

mikor a Guttenberg-galaxist mikrofilmre vették,

és betűivel meg pókereztek, és a főhelyen

egy világító szemétláda állt,

s élő adásban látta az emberiség a Nagy Agyhalált….

 

 

Lássunk tehát hozzá!

 

Már Radnóti 1944-es, második világháborús verse is eszünkbe idéz egy másik verset, jelesül Adynak a Krónikás-ének 1918-ból című első világháborús költeményét. Mindazonáltal ez nem palimpszeszt, elvégre Radnóti a klasszikus modernség költője! A két vers között mindössze motivikus hasonlóságok vannak, illetve közös elem, hogy a háborút világvégeként mutatja be mindkét szöveg. További hasonlóság, hogy mindkét vers nyelvileg archaizál, hiszen szerepet játszik. Adyé „úgy tesz”, mintha Tinódi írta volna; Radnótié pedig „azt játssza”, hogy egy apokrif apokalipszis részét olvassuk, s a kézirat véletlenül fennmaradt a nagy világégés után is.

 

Erre utal a cím is. Ez is a szerepjátszás része, hiszen a vers tökéletesen befejezett, kerek egész – szóval egyáltalán nem „töredék”. Ezt a benyomást a címen kívül mindössze az a nyomdatechnikai trükk erősíti, hogy a negyedik és ötödik versszak között, továbbá az utolsó szakasz után, kipontozott üres hely van – mintha ott lett volna még valami, ami azonban elveszett. Ezt a benyomást fokozza a strófák anaforikus kezdősora is: befejezett múltban beszél a lírai alany, mintha már nem élne.

A vers tanúskodni kíván egy korról, mely a feje tetejére állította a legalapvetőbb értékrendeket (ld. pl.: ki volt hős), felfüggesztette nemcsak a normalitást, de a Tízparancsolatot is. Így hát a szöveg biblikus nyelvezetű, patetikus stílusú, hallatlanul expresszív vádbeszéd a háború ellen – mintegy Istenhez fellebbez az Emberiség szent nevében.

 

Orbán Ottó 1995-ös verse a palimpszeszt iskolapéldája. Nemcsak a versszakok száma azonos a levakart szövegével, de a sorok száma, a rímtechnika, és a jellemző, ismétlődő versszakkezdő sor is, valamit az, hogy minden szakasz egy mondat. Még a kipontozott, „elveszett szövegrészeket” jelző üresség is ott van a megfelelő helyeken.

A cím is ugyanaz, szó szerint. Csakhogy Orbán Ottónál szellemes szójáték: Töredék – olyan, mintha azt mondanám: Kovácsék. Ezáltal maga az ember válik töredékessé: emberizinkké.

A motívumok is nyomról nyomra lekövetik az eredetit. Néhány példát nézzünk meg!

Itt van például „az ember úgy elaljasult” – "a majom visszamászott a fára" sorpár.

Hasonló a „sűrű méregoldat” - „híg szar” ellentétpár is.

És hát a közös lényeg: a visszájára fordult értékrend.

 

Mindkét vers kiemeli az adott kor férfi és női szerepeinek átváltozását. A férfiúi princípium a „hős” szóhoz tapadva jelenik meg: Radnótinál ez a gyilkos, a rabló, az áruló – Orbán Ottónál a százrészes tévédrámák hérosza, a menedzser. (Korunk hőse – két változatban… Istenem, ha ezt Lermontov, az én galambocskám, megérhette volna!...)

A nőiség, a női nemi szerep sérülése súlyos, alapvető tétel minden apokaliptikus korban. Nos, Radnótinál az anyák boldogok, ha elvetélnek – Orbán Ottónál az elhagyott nő könnyek közt kefél: a gyermekáldás eleve fel sem merül.

A kortárs költő még egy evokációt beiktat: Pascal híres, az emberi méltóságról szóló mondatát is kificamítja, mikor a hajló nádszálról – mint mértékről – beszél. (v.ö.: „Az ember gondolkodó nádszál”.)

 

S miközben megjegyezhetjük, hogy Orbán Ottó rátapadt egy, és csakis egy jelenségre: a televíziózásra, s ráadásul 1995 óta bizonyos sorok el is évültek, mert hiszen hol van már a mikrofilm… aközben konstatálhatjuk, hogy nagy költőknek mégis sikerül valami lényegit megragadni.

Nyelvezete pesti utcanyelv, olykor nyomdafestéket nem tűrő szavakkal tűzdelve, stílusa erősen ironikus... mégis: nem kevésbé apokaliptikus, mint Radnóti verse.

Csak éppen a mi korunkban az Utolsó Ítélet mindössze egy tv-adás lesz, egyenesben, persze...

 

Csupán egy megjegyzésem van még:

Orbán Ottó zsidó volt, akárcsak Radnóti. Szüleit belelőtték a jeges Dunába. Ő a holocaust túlélője tehát.

S mintha azt üzenné idősebb, klasszikus pályatársának ezzel a palimpszeszttel:

„Na, ezt kapd ki, Miklós, én túléltem, amibe te belehaltál… de nézd meg, hogy jobban jártam-e.”

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: mecénás e-mail: altimeca@gmail.com dátum: 2011-02-28
Már-már azt hittem, megcsalt az emlékezetem az "emberízink" (ne aggódjatok: a helyesírás ellenőrző sem érti) kapcsán: nekem emberízik rémlett. Utánanéztem, mindkét variáció használatos.
név: mecénás e-mail: altimeca@gmail.com dátum: 2011-02-25
Egyetértek Ágival! Csak ne lenne szégyenteljes a körömrágás ...
Mit mondhatnék? Ha általános lenne az oktatásban ez a fajta hozzáállás és tudásmegosztás!!!
Kedves Zsuzsa! Mély meghajlás és kalaplengetés. Mindig szerettem az irodalmat (akár tanáraim ellenére is), de írásaid olvastán ... felsőfok!
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-23
Szerkesztőként abban a helyzetben vagyok, h. már olvashattam a “folytatás“ elkészült darabjait, Ági! Hát, mit mondjak? Nagyon megéri várni rájuk.
Viszont megosztanám veletek – talán nem bánja, h. ilyen intimitásokat fecsegek ki – Veress Zsuzsával való levelezésem egy részletét.
Mondom neki, Zsuzsám, abban a mondatban, h. "Töredék... mintha azt mondanám: Kovácsék. Ezáltal maga az ember válik töredékessé: emberizinkké", az az utolsó szó, h. „emberizinkké”, az mi helyett lett leírva? Nem bírok rájönni.
Mondta: Az "emberizink" a népmesékben szerepel. Az emberevő óriás mondja, aki királykisasszonyt tart fogságban. A kiskondás elmegy kiszabadítani a rabolt feleséget. Mikor az óriás hazatér, a szabadító elbújik. Az óriás emberszagot érez, stb. Egy csomó ilyen témájú népmese van. Na és az óriás nevezi "emberizinknek" a szabadító ellenfelet. Az izink az íz: ujjperc jelentésű szóból származik. Vagyis az óriás becsmérel ezzel a szóval, olyan, mintha azt mondaná: akkora vagy, mint egy ujjpercem, Hüvelykmatyi vagy, törpe vagy...“
Csak azért meséltem ezt most el nektek, mert azt gondolom, h. az angyal, miként az ördög is, szintúgy, a részletekben lakik. És hogy a hírvivők sokszor nem is gondolnak arra, h. mások talán már a szavukat sem értik...
név: ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-02-23
Köszi az írást Zsuzsa, nagy élmény volt olvasni. Izgatottan várom a folytatást!