[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Palimpszesztek 2.

szerző: Veress Zsuzsa 2011-03-05

 

Palimpszesztek 2.

 

„Hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van,

nemcsak a puskacsőben,

nemcsak a börtönökben…”

 

Illyés Gyula verse csaknem olyannyira kultikus szöveg lett, mint Petőfié: amiképpen nem lehet március 15-i ünnepség a „Talpramagyar” nélkül, azonképpen elképzelhetetlen, hogy október 23-án az „Egy mondat” ne hangozzék el. Ráadásul több változatban is él a szöveg (maga Illyés is okozója volt ennek az ’56-os események sodrában, amikor hirtelen időszerű lett, hogy előkapja – az 1950-ben írt – monstre költeményt a fiókja mélyéről), vagyis ebben is hasonlít a folklórhoz. Ez egészen a szerző ízlése szerint esett így – s kedves Petőfijének is inthetett egy üdvözletet odaátra…

 

Tanítványaim ebből a versből szokták igazán megérteni, hogy miért is született a magyar történelemben 1956. Ámde többnyire felvilágosításra szorulnak – óóh, boldog nemzedék! –  olyan sorokat illetően, melyek a forradalom és szabadságharc sodrában élő magyarok számára éppen a legfontosabbak lehettek.

 

Például az én apáim generációjának tankönyveiben még példaképül állították azokat a jól nevelt gyermekeket, akik öntudatos kommunistatojásként feljelentették saját szüleiket… Azonban diákjaim számára el kell magyarázni, hogy ettől való félelmükben az emberek kioktatták ivadékaikat, hogy „ha egy bőrkabátos idegen bácsi kérdez, akkor ezt és ezt válaszold” – nehogy az ivadék véletlenül elkottyantson valamit… És így válik érthetővé a mai fiatalok számára a „zsarnokság van… abban, ahogy a gyermek idegennek felelget” sor.

Persze, elvisszük őket a Terror Házába, és akkor saját szemükkel láthatják azt a rettegett fekete autót, melyre utal a vers: ”zsarnokság van… az éjben halkan / sikló gépkocsizajban, / meg abban, / megállt a kapualjban”.

 

És ha Zorán Volt egy tánc című számát is ismerik, akkor lassan összeáll a kép. Értik azt is: „ahogy így szól a hitves, / mikor jössz haza, kedves”. És vetítünk filmeket is (nálunk pl. a Mansfeld kötelező volt), melyekből feldereng az „ahogy a ’halló’/ közben – érzed – a kagyló / csöndjén keresztül / figyel egy idegen fül”, meg az is, hogy „félig nyílt ajtón / ijedten / besuttogott hírekben” és „a hirtelen puhábban / szorított kézfogásban”.

Történelemórákon, korabeli filmhíradók archív felvételeiből, avagy a klasszikus Tanúból leesik a tantusz azokkal a sorokkal kapcsolatban is, melyek a koncepciós perekre, a bebörtönzésekre és kivégzésekre – avagy a harsány éljenzésekre vonatkoznak.

           

Én már abban a legvidámabb barakkban születtem és nőttem fel, melyet több szellemes névvel is illetett a közelmúlt. Ezek közül az elnevezések közül nekem a „Trabant korszak –  Wartburg reményekkel” tetszik a legjobban. De mielőtt elandalodnék a nosztalgiázástól, kénytelen vagyok közölni, hogy természetesen Illyés verse meglehetősen későn kerülhetett (kinyíló) szemeim elé… Nem is emlékszem rá, hogy nekem akkor mi számított ebből a költeményből a legfontosabbnak.

 

Abban viszont biztos vagyok, hogy ma a „hol zsarnokság van, / mindenki szem a láncban” sor a tételmondat. Ügynökhistóriáink: a szép sorjában kiderülő tények, hogy ki kiről jelentgetett hova – sőt, a még mindig nem kiderült, csak sejtett, még ennél is nagyobb disznóságok – az ezekből fakadó személyes és családi tragédiák sokszorosan aláhúzták ezt a mondatot – s ennek a mondatnak az igazságát… (ld. Tar Sándor sorsát). És nem is csak effélékben merül ki ennek a mondatnak az igazsága: most látjuk igazán, hogy aki áldozat volt (pl. elhurcolt), aki csak dolgozott „ekével, kalapáccsal, tollal” – (te jó ég, hányszor hallottam én ezt „talpig úttörőnyakkendőben” az iskolai ünnepélyeken!), szóval, irónia nélkül: aki csak tette a dolgát, az is „szem volt a láncban” – annak sem volt más tere…

           

Ennek a megemésztetlen, feldolgozatlan, feltáratlan múltnak a következményeiről szól Márton László palimpszesztje. A rendszerváltás utáni korról – a miénkről –, amikor megvalósult az, amit hihetetlennek gondoltunk: kimentek az oroszok, összeomlott a Szovjetunió, beköszöntött a szabadság kora.

 

„Hol szabadság van,

ott szabadság van

nemcsak az elpusztított tájban,

nemcsak a lelki félhomályban…”

 

A szabályok szerint Márton abszolút leköveti az eredetit. Tehát akárcsak Illyés, ő is „csal”: a vers nem csak egy mondat. Sőt, ráadásul – mindkét esetben – egy mondatnak (többször nekilendülve) csak a felét kapjuk. Hiszen egyedül a „nemcsak”-ok sorjáznak géppuskasorozatként, fojtogatóan monoton tam-tamként mindkét versben. Márpedig, a mondatszerkesztés szabályai szerint, utána következnie kellene a „hanem… is” folytatásnak –  ez azonban nem szerepel egyik versben sem.

 

A versforma természetesen ugyanolyan minden tekintetben; a befejezés is hasonló. És a motívumok is köszöntik egymást:

Szóba kerültek Illyésnél a börtönök? Nos, Mártonnál „szabadság van a börtönökben”. (Ugye, ismerjük az elítéltek személyiségi jogait; s tudunk arról is, hogy némelyekkel bestseller-interjú készül a sitten… stb.)

Szó tárgya lett az elsuttogott hír? Jó, felel rá Márton: „szabadság van… a méltatlankodásban /… a rémhírterjesztésben”...; ”a célzatos újságcikkekben”…

A hazugság is megemlítődött?

Válasz: „szabadság van /…az ígéretben és a szószegésben”.

Természetesen mindkét vers lényeginek tartja a család erózióját. Feljebb, Illyésnél ezt már láttuk, a hitves és a gyermek szerepének kisiklásában. Nézzük Mártonnál is: „szabadság van… a promiszkuitásban”… és: „abban, ahogy felnő a gyermek, / akit szülei nem nevelnek”.

 

A mi korunkat bemutató palimpszeszt kénytelen illetni a „vadkelet” minden hozadékát és jellemzőjét is: az elpusztított tájtól kezdve, az elzárt olajvezetéken, a málladozó házakon át odáig, hogy mindenkivel szemben mindent szabad – a teljes bizonytalanságig, a teljes titok nélküliségig, és a hátsó gondolatok mögül kilógó gondolattalanságig.

Ennek a versnek minden bizonnyal ez a tételmondata: „az a megtestesült szabadság, / melyért az életüket adták / oly sokan; és most szabadság van, / középszerű, fantáziátlan”…

Ez nagyon súlyos.

A hosszú XIX. század uralkodó eszméi: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! – mint tudjuk. És valóban, hány élet áldozódott fel e szlogen első szaváért… beleértve természetesen az 56-osokat is?

 

Márton László verse attól (is) jó, hogy szó sincs arról, hogy azt állítaná: most még rosszabb.

Nem ócska; nem sírja vissza a régi, szép, kádári időket, amikor „aki nyugton ült és befogta a pofáját, továbbá rendesen dolgozott – az boldogult is”… Nem mondja ezt.

Nem ezt mondja.

Ellenben mondja, hogy nem tudunk mit kezdeni a ránk szakadt nagy szabadsággal.

Mondja, hogy nekünk a boldog, fogyasztói nyugat a jövőképünk – ellenben ennek a nyugatnak nincs jövőképe.

 

És talán azt is mondja, hogy lehetséges: nincs is szabadság. Legalábbis nem kívül van.

 

Immanuel Kant egy híres mondatában megfogalmazta az emberi szabadság lényegét. Ebben a mondatban a csillagos eget kapcsolja össze az emberben lévő erkölcsi törvénnyel. Ezt a motívumot – vajon tudatosan-e? – az Illyés-vers és a Márton László-vers is érinti. Erről a Rovarton írtam már korábban egy cikket. (Egy mondat a szabadságról: https://www.rovart.com/hu/index.php?nid=1315  – szerk. megj.)

 

Az igazi szabadság az, amit Kant megfogalmazott. És amiről a Názáreti is beszélt.

 

 

(A képek Szabó Ottó festményei - Márton László: Bowen monológja, sötétben és Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

 

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-05-16
a minap jutott tudomásomra egy következő: Batta György: Egy mondat a szeretetről