[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Páratlan páros a kassai Tháliában

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2017-02-04

 

Páratlan páros a kassai Tháliában

 

Szimultán játszma két nővel és egy segítőkész szomszéddal

(Ray Cooney: Páratlan páros; kassai Thália Színház)

 

 

 

Helyzetkomikumokra épülő, gyors tempójú vígjátékkal szórakoztatja a Nagyérdeműt a kassai Thália Színház, az idei évad harmadik bemutatójaként. A néhány óra fölöttébb zavaros történéseit bemutató darab sokszor megmozgatja a rekeszizmokat, a Nagyérdemű nevet, időnként egy-egy további mondat érthetőségének rovására. Ahogy elnézem, mindenki jól szórakozik.

 

Az alapszituáció is szórakoztató: az mindig érdekes, ha egy férfi belebonyolódik a nők hálójába. Ha ráadásul magának szőtte az őt gúzsba kötő köteleket, az még érdekesebb.  A jólfésült John Smith – megjelenése a Beatles-fiúkéra emlékeztet, még jófiús-öltönyös korszakukból – ugyanis bigámiában él két szerető feleség oldalán, taxijával rohangálva egyiktől a másikig. Elég egy váratlan esemény, hogy felborítsa a napirendet, és ne érkezzen haza egyik nejéhez sem időben. Mindkét feleség a rendőrséget hívja izgatottan az eltűnt férj miatt, és ezzel megkezdődnek a gubancok. 

 

Ray Cooney darabjának érdekessége, hogy a nagy leleplezésre végül is nem kerül sor. A két feleség egymásról mindenféle extrém dolgot hisz el a szex terén, csak az nem merül fel egyikükben sem, hogy a férj viszonyt folytatna a másik nővel is. Igaz, figyelmüket leköti egy másik viszony, melyet a férj a fenti szomszéddal folytat(na) – ha nem lenne ez is csak egy a sok hazugság közül.

Hogy azonban ki kicsoda, micsoda, milyen szexuális irányultsága van, és kivel lép félre – az már annyira összekeveredik a szereplők fejében, hogy képtelenek kikászálódni ebből a labirintusból.

 

Én csak Stanley Curtizt sajnáltam, szegény szomszédot, akiből csináltak vidéki kertészt is, homoszexuálist is, férjet is, mostohaapát is, pedig nem érdemelte szegény. Ezzel fizetett azért, hogy kéretlenül a bigámista férj bizalmasa lett. A kényszerhelyzetekből keservesen, de vitézül kivergődő szomszéd szerepében Benkő Géza felejthetetlen alakítást nyújt, zavarát szinte mérni lehet, hangulatváltásai pontosan idomulnak a szerephez, setesutasága megindító. Örültem, hogy ő nem kapott (a hatvanas éveket idéző) parókát, külsőségek nélkül is tökéletes volt.

 

Érdekes kontrasztot alkotott a feleség-duó. Barbara Smith (Frank Ágnes) magabiztossága, kellemes zengésű, mély orgánuma és Mary Smith (Dégner Lilla) pipiskedése, kapkodása, cérnahangja azt a benyomást keltette, hogy a kalandvágyó férjet a végletek vonzzák. Feleségül vesz egy folyton nyüzsgő hisztérikát, aztán talál egy jóval nyugodtabb, határozottabb második feleséget is. És mindkét házassága jól működik.

 

Maga John Smith (Madarász Máté) alapból nem valami szimpatikus figura. Nem is a bigámia miatt, sem a folytonos hazudozás miatt, hanem hogy saját bőrét védve átgázol mindenkin, és olyan bélyegeket süt másokra, melyek nem tűnnek el egyhamar. És teszi mindezt a hozzá legközelebb álló emberekkel. Madarász Máté megformálásában azonban a figura mégis kap egyfajta bájt, komikus is, sajnálnivaló is, lehet neki drukkolni, hogy kimásszon a bajból, és nem lehet rá túlságosan haragudni. 

 

Hogy a kép teljes legyen, az író egy hamisítatlan homoszexuálist is belesző a darabba – Illés Oszkárt alig lehet felismerni a platinaszínű paróka alatt, az általa megformált új szomszéd pedig magán viseli ennek a szexuális kisebbségnek minden jellegzetes ismertetőjegyét. Talán túlságosan is, lehet, hogy kicsit visszafogottabb maradhatna.

 

A két nyomozó egymással kisebb ellentétet alkot, mint a feleségek: egyikük megpróbál szigorúan hivatalos és tartózkodó maradni, másikuk pedig tanácsokat osztó, nagypapás figura, aki hatalmas jóindulattal és igen szívesen avatkozik be mások magánéletébe. Troughton felügyelő (Ollé Erik) icipicit ideges típus, Porterhouse felügyelő (Dudás Péter) még teljesen összezavarodva is nyugodt. Mindketten a folyton visszatérő, váratlanul felbukkanó zsaru kategóriájába tartoznak, Columbo nyomdokain haladva. Az agresszív fotóriporter (Szpisák Gyula) ezzel szemben csak egyszer jön, de akkor lát és győz, címlapcikkével növelve a hazugságok lavináját.  

 

A komplikált cselekményű darab szimultán játszódik két lakásban. A térbeli elrendezés teljesen szimmetrikus, két fél-lakást látunk, melynek közös eleme a (kétszínű) kanapé. Könnyen lehet, hogy a díszlet írói utasítást követ, a youtube-on fellelhető magyarországi előadások díszlete is pontosan ugyanilyen elrendezésű. A kosztümök és hajviseletek a hatvanas éveket idézik, ezt erősíti a Beatles-zene is. „A 60-as évek volt Európa utolsó igazi reményteli korszaka” – állítja Dudás Péter rendező az előadásról kapható ismertető füzetke szerint, kijelentve, hogy ebből a reményből szeretne kölcsönözni valamit a mai kornak. 

Hogy ez a szándéka beteljesedik-e, az még a jövő titka. Mindenesetre a nézők a színházból úgy távozhatnak, hogy erre a két órára elfelejthették valamennyi gondjukat, és nagyszerűen mulathattak a faramuci helyzetek láncolatán. 

 

 Fotók: thália


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :