[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

héttorony

 

fociWHU

 

bojarcuk

 

mizsák

 

radzsasztán

 

szobrásztanfolyam

 

Géresi

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

Rákóczi

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Partizán Műterem és Galéria

szerző: Mayer Kitti Hanna 2012-12-12

 

Partizán Műterem és Galéria

 

Új galéria nyílt Óbudán! Az efféle mondatok egyre kevesebb hírértékkel bírnak, persze azért felkapjuk a fejünket, mert mégiscsak nagyobb öröm az, ha megnyitnak, mintha bezárnak valamit. Mégis: egyre kevésbé hatnak az újdonság erejével a gombamód szaporodó kiállítóterekről és galériákról szóló hírek. Azt gondolhatnánk: van belőlük épp elég. A Partizán Műterem és Galéria azonban – mint az nevéből is kiderül – nemcsak kiállítóteret biztosít a művészek számára, hanem olyan kulturális platformot teremt, ahol dolgozni, alkotni is lehet. Mindezt egy-egy műalkotásért cserébe.
 

Senki se lepődjön meg, ha a klasszikus kiállítótér helyett egy épületkomplexum kellős közepén találja magát, és kicsit bizony el is téved, mikor a Partizánt keresi a Szentendrei úton. Az alkotók műtermei és az ösztöndíj leteltével létrejövő kiállításnak helyet adó hatalmas csarnokok a PP Center Üzleti Központ területén helyezkednek el. A PP Center Ingatlan Kft. ügyvezetője, Pátkai Marcell azért is döntött a galéria megalapítása mellett, mert a kiadásra váró, még bérlő nélküli irodák, raktárak, üzlethelyiségek, stúdiók így megtelhetnek élettel. (A PP Center kb. 80%-a már bérlőre talált, a maradék 20% lenne az, ahol alkothatnak és kiállíthatnak a nyertes pályázók). Ez egyrészt a PP Center szempontjából is hasznos, mert bevonzza az alkotókat és a művészetet kedvelőket az intézmény területére, másrészt a művészeknek sem kell mélyen a zsebükbe nyúlniuk, hogy megfelelő helyen dolgozhassanak. Sőt, a több hónapos ösztöndíj ideje alatt ingyen és bérmentve vehetik birtokukba a rendelkezésükre bocsátott helyiségeket, ahol kialakíthatják saját műtermüket.
 

Amennyiben az elfoglalt helyiség mégis bérlőre találna, az alkotók a PP Center egy másik termébe kell, hogy költözzenek – innen a Partizán elnevezés. Ez a fajta „helycserés támadás” azonban ahelyett, hogy nem kívánt kellemetlenségeket okozna, inkább változatosságot csempész az intézmény mindennapjaiba: az alkotók mindig más terekben állíthatják ki munkáikat az ösztöndíj végezetével, és a közönség is feszült izgalommal várhatja, hogy következő alkalommal milyen térben találkozhat a festményekkel, grafikákkal, objektekkel, installációkkal.
 

Mindez szép és jó, de joggal merülhet fel a kérdés: mégis mivel tartozik a művész a Partizánnak? (Mert valamivel/valamennyivel mégiscsak tartoznia kell, ugyebár). A pályázó képzőművészeknek az ösztöndíj elnyerésekor fel kell ajánlaniuk egyet saját alkotásaik közül, mely így a Partizán tulajdonát képezi majd. Így az alkotó tulajdonképpen saját szellemi termékével fizet ahelyett, hogy a szokásos módon kellene állnia a műterem bérleti díját. A Partizánnak ajándékozott művek nemcsak egy bővülő gyűjtemény részei lesznek, hanem egyúttal tanúságot tesznek arról a sokszínűségről, ami a műtermekben és a kiállítótérben megforduló művészeket jellemzi. 
 

A PP Center Ingatlan Kft. a Partizánnal közösen hirdeti meg a pályázatokat elsősorban képzőművészek számára, akiknek mindössze annyi a dolguk, hogy benyújtott pályázatuk pozitív elbírálása után személyesen is bemutassák munkáikat a bírálóbizottság tagjai előtt. Tematikus vagy műfaji megkötés nincsen, bármelyik alkotó elnyerheti az ösztöndíjat, amennyiben műveit színvonalasnak és kiállításra érdemesnek találják. A Partizán Műterem és Galéria legutóbbi, évadzáró kiállításán nem kevesebb, mint 1200 négyzetméteren Babos Zsili Bertalan, Benkő Katalin, Gubacsi Gábor, Huszti János, Sánta Kristóf, Szabó Kristóf, Tarka Niko és Vass Sándor munkáival ismerkedhetett meg a nagyközönség.
 

A kiállítás talán legszenvedélyesebb alakja Tarka Niko, akit első ránézésre Jackson Pollockhoz hasonlíthatnánk, hiszen ugyanannyi (ha nem több) lendületes ecsetvonással alkotja meg festményeit, mint az absztrakt expresszionizmus első számú képviselője. Niko képein azonban figurális elemeket is felfedezhetünk: rögbi játékosok feszülnek egymásnak. Az alig kivehető, egymásba érő emberi testrészek a labdajáték mozgalmasságát tükrözik, a vastag, erőteljes ecsetvonások pedig teljesen helyénvalóak, hiszen erről a sportágról előbb jut eszünkbe a puszta fizikai erő, mint az, hogyan is kell azt a furcsa alakú labdát szabályszerűen a kapuba juttatni.
 

Babos Zsili Bertalan és Benkő Katalin munkái akár egymás ellentéteiként is felfoghatók lennének, a kiállításon mégis (vagy éppen ezért) egymás mellett kaptak helyet. Benkő kékes árnyalatú organikus formái és Babos mindent bekebelező krokijai más és más reakciót váltanak ki a szemlélőből. Míg előbbit, egyet hátralépve szemléljük és merülünk el benne, addig utóbbihoz egész közel merészkedünk, hogy minden egyes részletet szemrevételezhessünk. A Babos Zsili képeire jellemző halmozás „összetákolt” szobraiban is megjelenik: a legkülönfélébb talált tárgyakat (a játékautó kerekétől kezdve a teniszütőn át) helyezi egymás mellé.
 

A kiállított művészek között akad olyan, aki már szemmel láthatóan megtalálta a maga útját, de akadnak olyanok is, akik még keresik azt. Bemutatkozó kiállításról lévén szó, mindkét megnyilatkozás megengedhető, sőt szerethető és izgalmas. Gubacsi Gáborról rögtön kiderül, hogy az animációhoz is vonzódik: a villamoson utazó, puttó alakjában megjelenő ellenőr mellett azonban egy naturalista tájképet is láthatunk a falon, mely leginkább Mednyánszkyt idézheti emlékezetünkbe – mindkettőt Guba festette. Szabó Kristófot pedig mintha Kondor Béla világa inspirálta volna: furcsa földi és égi lények, madárszerű képződmények kelnek életre grafikáin (amelyeket akár egy jurtára emlékeztető sátorban is megtekinthetünk). Sánta Kristóf és Huszti János munkái szinte azonnal beleégnek a fejünkbe, s tudjuk, ha legközelebb látjuk őket, már ismerősek lesznek számunkra. Sánta Kristóf minimalista eszközökkel dolgozik, képei leginkább science fiction filmek helyszíneinek vagy egyfajta módosult tudatállapotnak feleltethetőek meg. Huszti János azonban teljes mértékben a valóságból építkezik: hiperrealista festményein egykori ügynökök jelennek meg, hol kisebb, hol nagyobb méretben. A kollektív emlékezet és a megtörtént, sokszor letagadott múlt szereplői ők, akikhez nem lehet közömbösen viszonyulni.
 

A Partizán Műterem és Galéria mindenképp új utat nyitott a képzőművészek előtt, amellyel – nagy valószínűséggel –  élni is fognak. A lehetőség megteremtése azonban kevés az életben maradáshoz. Az állandó pályázatok, ösztöndíjak meghirdetése nyilvánvalóan a PP Center és a Partizán közös feladata, és nagy valószínűséggel kiállítótérből és műtermekből sem lesz hiány. Kérdés azonban, mennyire sikerül megvalósítani azt a fajta közösségi életet, kulturális vérkeringést, amelyet Pátkai Marcell elképzelt, s amiben mindnyájan bízunk.
 

Legközelebb január 15-étől lehet ismét pályázni, a műtermeket pedig kora tavasszal foglalhatják el az alkotók, hogy majd 2013 nyarán újabb izgalmas terekben találkozhassanak az érdeklődők a nyertes pályázók munkáival.    
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :