[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Pathmos Nagyváradon

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2007-01-23

Pathmosz1János evangélista, Jelenések könyve. Hogyan is nézhetnek ki az angyalok? Mit rajzol ki a fal repedése? Mi rejlik a padló burkolóanyagának vonalaiban. Pathmos? Is! Annyi minden más még. Szabó Ottó Nagyváradon nyílt kiállításáról hangulatkép és megnyitó.


kiálts Barabást

2

3

három nevezetes urak

4

5

volilá a NÉP

Az ember csak áll és néz. Most éppen, itt Nagyváradon. Bár tehetné ezt akárhol e világon. New Yorkban, Prágában, Budepesten vagy Montreálban, Havannában vagy Érmindszenten akár. Most éppen Nagyváradon néz. Lát. Igyekszik látni. Pedig a kilátás Pathmos szigetérõl indít, bárhol is nézzük e golyóbison a látványt. Ott kell lenni János evangélista helyén, kint a tengerparton, a kikopott és napszívott, esõvert köveken, az Égei tenger Európa felõl mormogó habjainál, és nézni, látni, beteljesedik az írás. Az ige, mi kezdetektõl fogva létezik és az idõk végezetéig van. Ige. Lenni, élni, gondolkodni, festeni, megérteni, felfogni, részt venni a teremtés folyamatában. Megpróbálni fogalmazni, igéket mondani, imádkozni, vitatkozni a megérthetetlennel. Mit is csinálunk most? Nézünk. S remélem látunk is. Ige. Festeni. Anyagból megformálni a gondolatot. Majdnem teremtés. Már az és mégsem az még, mert csupán az anyag minõsége változik, a gondolat materializálódik, tárgyként élni kezd, tárggyá válik s a gondolat, a kép, s a festmény ismét visszahat. Gondolatot indukál. Alkotójára is. Másik emberre is. Ez a dolga. Megfogni, anyaggá emelni az éterit, majd emberivé gerjeszteni, ami szóvá válik,  ismét igéve. Majd cselekvéssé. Szép kis körforgás, mert az ige megint izeg és mozog ott bent, megint ki akar szabadulni, meg akarja magát valósítani, így aztán megy a teremtés utánzása. Sikeredik. Alakul.
Pathmos szigetén vagyunk, bárhol is nézzük, bárhogyann is látjuk. János evangélista oly sok mindent lát. Misztikus élményének részesévé szavakkal, igével teszi azt, aki befogadásra képes. Befogadás. Micsoda élmény! Azonosulni az igével. Pathmos szigetén járva el kell mondani e mára turistalátványosságá vált területrõl, alig kétezer éve a római birodalom börtönszigetként, mûködtette az Égei tenger e gyöngyszemét. Patkó alakú, öblöket rejtõ föld. Távolban kontinensek körvonalait lesi. Pathmos a gondolkodás, az élmény szigete. A tapasztalásé. A pecsétek feltörésének meglátásához szolgált helyszínül, innen ragadtatik el az evangélista. A hírvivõ, az örömhír továbbadója.
Szabó Ottó utaztatja most a látókat, a látni vágyókat. Képein egy szimbolikus táj keretében a misztikummal birkózni kezdõ embernek látomásait, érzékeléseit élhetjük meg. Bonyolult és mégis egyszerûnek tûnõ vonallabirintusokba hívnak beletekinteni ezek a képek. Elemzésre várnak, elmélyülést kívánnak, nyitottságra kényszerítenek. Grafikusi látásmód festményeken. Ez az a sajátosság, amit Szabó Ottó képes megteremteni. Meg azt a feszült, vibráló hangulatot, ami a történésekben, a mozdulatokban, az arcok mimikáján található. Talán elnagyolt, talán stilizáló, talán nonfiguratív? Nem. Csak látó. Csak láttató. Misztikuma rokon János evangélista látomásaival. Emberként, alkotóként próbál Szabó Ottó. Magát és nézõt egyaránt. Soha be nem fejezett képek ezek, mindig abban az állapotban voltak, vannak és lesznek, amikor újra és újra átfesthetõk, belefesthetõk még vonalak, színek és foltok. És évek és életek és halálok és szerelmek és újabb látomások.
Az anyag is változik. Miként az ember is változik. Kétszer ugyannabba a folyóba sem léphetsz, kétszer ugyanúgy sem láthatsz képet. Ma rácsodálkozol, mert nyitott vagy, holnap fáradt leszel, így tragédiáinak sugallatát olvasod le a festékbõl és vonalból szõtt kompozícióknak. Ma emberek lélekszépítõ társaságában nézel szembe a festményekkel, máskor majd egyedül, megpróbált lélekkel, istennel való viszonyod tisztázásának pillanataiban. Mindig más leszel, mindig mások lesznek a képek, az állandóság talán csak abban van, hogy változás történik benned és körötted.
Szabó Ottót úgy ismerem, mint az örök változót. Ilyenek tehát képei is. Ilyen a gondolatának szárnyalása, ilyen a hitébõl fakadó munka. Mélyebb értelmû napjainknak is idõt kell hagyni. Fut az élet, mi futunk benne, a megállások helyzetében pedig mindig egyedül vagy mint ember és soha nem vagy egyedül, mert mindig ott van melletted az isten. Felkészít a feladatra. Most éppen a nézésre és a befogadásra, az értésre és a nyitásra.
Tudatosan kell megélni minden pillanatot? Vagy hagyni kell eláradni az érzést olykor? Érzéssel kell megélni minden pillanatot? Vagy hagyni kell teret a tudatosságnak is? Ne várjátok a választ embertõl, ember képtelen válaszokat adni erre. Mindig egyedül vagy és soha nem vagy egyedül. János evangélistát az úr arra a feladatra választotta ki, hogy látomásait megéllje Pathmos szigetén, azokat leírja, továbbadja, s a kanonizált szövegek révén eljuthasson az mindenkihez. Bárkihez. Mégha akárki nem is érti, nem is értheti meg a Pathmos szigetén született textusokat.
Elhívottak és kiválasztottak. Hová tartozol? Bizonyosságod mennyire erõs? Idejét tudod-e mindennek? A könyvek ott vannak, olvashatók két ezer éve már lassan. Az írás megmaradt. A képek sorsa változékonyabb. Hol elpusztítják õket, hol meg megõrzik minden értékelés, a felismerés, az átgondolás, a megértés hiányában. Íme, képek. Íme a textus hozzá, ma és itt Nagyváradon. Soha meg nem ismételhetõ alkalomból. Nyitottságot! Értést! Bölcsességet! A befogadásra való alkalmasság ajándékát! Mindenkinek. Áldás legyen nézõn, alkotón, megértõn egyaránt! Béke! Üdvözlet Pathmos szigetérõl, lehetõség a magunk szigetének mindenkori megálmodásához. Talán ennyit jelentenek a képek. Talán többet.

Köszönet a képekért Szaniszló Zoltánnak


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-30
...ha nincs mit dicsérni akkor minek?
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-30
Zõdi megtisztelsz. Tõled elég ritka a dicsérõ szó
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-29
...nem dicsérlek Ottó mert még elbízod magad...gyönyörû anyag egy hozzá méltó helyen kiállítva...
név: János evangélista e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-01-25
Mester! Maga megsejtett valamit, de azért még figyelni kell. Jó látni, vannak még a földön anygalkeresõk.