[kapcsolat]   husken

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

Szathmári Hamvas

 

ŐsziFeszt

 

rákóczi 112

 

WMU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Patmosz szigetén

szerkesztette: tigris, 2005-09-18

kinyilatkoztatás"A gyõztesnek, aki mindvégig kitart szolgálatomban, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri õket... És neki adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg..."


A megnyitó. Jarábik Gabriella, Szabó Ottó, Kubièa Klára

a közönség

amegnyitó után

barátok

a megnyitó

ismerõsök és barátok

a megnyitón

a megnyitó

vendégek

kinyilatkoztatás

kinyilatkoztatás

Pozsony, 2005. szeptember 6. Megnyitó a Brämer-kúriában.


Ma Szabó Ottó mûvészetét mutatjuk be a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. Tanulmányai befejezése után néhány kisebb kiállítását láthattuk Pozsonyban (a Zichy Palotában, a Madách Könyvesboltban, a Magyar Köztársaság Kultúrális Intézetében),  a jelen rangos kiállítási lehetõséget  kerek negyvenéves jubileuma és a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társaságának tavalyi nívódíja hozta meg a számára..
Képzõmûvészeti tanulmányait a pozsonyi Képzõmûvészeti Fõiskolán végezte a grafikai szakon. A mozgalmas kilencvenes években átélte a   mûvészeti nézetek  és egyben a tanári kar változásait.   Saját maga fõleg Igor Rumanskýt  vallja tanárának aki úgy világnézetében  mint természetében is közel állt hozzá, de nem tagadná le Vojtech Kolenèíkot sem.  
A fõiskola után visszatért Kelet-Szlovákiába; szülõfaluja közelében Szepsiben kezdte el mûködését.  A tanítás mellett több olyan társadalmi  tevékenységet ösztönzött, melyek a mai napig  mûködnek és fejlõdnek. A szepsi magyar és szlovák gimnáziumban tanított és tanit, nyarait ifjúsági képzõmûvészeti táboroknak szenteli. 1995-ben megalapította a Rovás-Új Értékrend társulást. Itt nem csak fiatal mûvészek, de más szakmákban dolgozó, a kultúra és a mûvészetek iránt érdeklõdõ fiatalok találtak egymásra.  Ma a Rovás Rozsnyón és Kassán mûködik és kiállításait a kassai Thália Szinházban és a rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában rendezi. A társulás nézeteinek kifejtése valamint a jóltájékozottság végett megalakult a Rovás virtuális galériája. E rendkívül széleskörû tevékenységen kívül Szabó Ottó jelen van a magyar sajtóban és a médiákban is, úgy illusztrációival, mint beszélgetéseivel, vallomásaival.Több könyvet is illusztrált, 2003-ban a Stációk címû könyvét adták ki.
Ezzel a könyvvel megközelítettük alkotásának legfontosabb fejezetét - az egyházi, vallási mûvészetet. 1995 óta több templom oltárképét festette meg ( Chlmec, Jászó), valamint keresztutak  kompozícióit készítette el (Dióspatony, Szepsi, Bodolló).
Szellemisége azokban a mûveiben is megnyilatkozik, melyek nem egy elõre megszabott  témát ábrázolnak. Tanúi lehetünk figyelemreméltó mûvében, a "Kérem, lépjenek be" címû térgrafikában is, melyet tavaly a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészeti Társaság évi nívódíjával tüntetett ki, és errõl szól a most bemutatott kiállítás is - " Pathmosz szigetén".

Tisztelt közönség,
évezredekbe telt, míg a képzõmûvészet érthetetlenné vált a nagyközönség számára.  Kezdetétõl fogva valami mágikussal, istenivel, transzcendenssel volt összekötve - az altamirai bizonok sem a tájban legelészõ csordát ábrázolták, hanem a közösség által respektált és létfontosságú mágikus szerepüket.. A  történelmi mûvészetek kilencven százaléka az isteneknek és  isten gyanánt tisztelt embereknek volt szentelve. Európa keresztény kultúrájában a Szentírás adta témákat a legszélesebb néprétegek számára festették, faragták - akik érzelmileg azonosultak a Gyermekkel,  az Anyával, a szenvedéssel, a másvilág és az örök élet vágyával. A polgári mûvészet realizmusának két-három évszázadnyi  intermezzója után (a 17 századtól a 19. századig), mely csak egy bizonyos részét képezte a mûvészeti törekvéseknek, fokozatosan eljutottunk a mûvészet független, minden eddigi megkötéstõl és feladattól megszabaditott létezéséig.
Míg a történelmi mûvészet érthetõ történeteinek és jeleneteinek, de még a huszadik század túlnyomó alkotásainak is a mûvész egyéni  felfogása  és  kifejezésmódja adta meg  mûvészeti  identitását, az utóbbi évtizedekben már ez is vitássá vált. 

Az idén nem jutottam el a velencei bienáléra, viszont kézhez kaptam a magyar pavilonban kiállító Kicsiny Balázs katalógusát. A cím Navigációs kisérlet. A katalógus szövege - egy perfekt forgatókönyv. Amennyiben segitségével nézzük és "olvassuk" a kiállitás öt installációját, spekulatív, sokfajta asszociációt sugalló , mûvelt embernek való élményt kapunk. Ha ugyanezt elõkészület nélkül tennénk, nem értenénk meg, ami gyakran megtörténik.  De most újra megjelent a story, a szavak nyitó kulcsa.
Szabó Ottó az elmúlt években többször foglakozott az írott szavakkal, betûkkel egyes grafikáiban, grafikai sorozatában. E kiállításának címe is ilyen nyitókulcsnak tünik. Utal János evangelista "Jelenéseire", melyek egy Pathmosz szigeti kolostorban adattak meg neki és a Szentírás fontos fejezetévé váltak. János Apokalipszisét a Fehér Bárány gyõzelme tetõzte be. Ennyit a bevezetõ szavakról. 
Szabó Ottó szerint képei nem illusztrációk, hanem inkább továbbgondolásai az elragadtatásnak. A sorozat azonban valójában nem a Jelenések szentírásbeli értelmének továbbgondolása, hanem magának a mûvésznek (aki istenhitét, istenfélését sokszor és több mûfajban vallotta meg) saját vitája, vergõdése a nagy létkérdések kereszttüzében. Kísértések, felfelé vágyódás, jelszerû szárnyas lények és csuklyás barátok, nagy magány, az utolsó ítélet sejtése, a mûvész víziói, jelenései, szorongásai és feltételezése, hogy mindebben, ugyanolyan magányosan, társai vagyunk. Legtöbb kompozícióján érezni a  matéria, a gravitáció lefele húzó erejét, a zuhanást. 12 éve mondotta egyik beszélgetésében: "A szorongás mindennapi kenyerem. "Ez a mai napig jelen van képein, viszont az elmúlt évek alatt ezek eredeti drámaisága, monumentalitása, fekete-fehér kontrasztja megszelídült... Nem érezzük folytatását az iskolai utáni merész festészeti kisérleteinek sem, a szín lágyan takarja a sík felületeket a leegyszerûsített rajzzal meghatározott kompozíciókon... A jelen kiállításnak címet adó ciklusát elõször Rozsnyón mutatta be ez év tavaszán  "Ha az álmok valóra válnak"  címû kiállításán... A "Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással", valamint a "Kicsapongás" címû képeit folyamatosan alkotja, alakítja 1995 óta. 
Szabó Oti munkásságát több mint 10 éve követem. E kiállítás elõkészületekor ráakadtam diplomamunkája oponensi véleményére, melyet 1994-ben írtam és ezzel fejeztem be: "Szabó Ottó további fejlõdésének szempontjából fõleg egy veszélyt látok: túl sok eszmei tartalmat szeretne kifejezni egy-egy mûvében."  Ugyanakkor Paul Kleet idéztem, aki már 26-évesen tudatosította ezt a problémát: " Ha minden belsõ konfliktusom magját szellemi konfliktusra változtatnám, abból nem születhetne erõs, vitális mûvészet." Ennek 11 éve, de óvásomat  ma is aktuálisnak tartom..
Fontos eseménynek tartom, hogy a kiállítás ebben a múzeumban és Pozsonyban helyet kapott. Szabó Ottót sokan ismerik a sajtóból és más médiákból - de  most elõször alakult ki a lehetõség, hogy a mûvész tanulmányai városában bemutathassa utolsó évei munkásságának eredményét és hogy közönsége megismerkedjen legújabb eredeti mûveivel. Szeretetteljes találkozást kivánok.

Kubièka Kucsera Klára
mûvészettörténész



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :