[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Pedig tudjuk...

szerző: Kiss László 2012-10-09

 

Pedig tudjuk...

 

Nagyon könnyű tankönyveket kritizálni, meg is teszik sokan. Írni viszont kevesen írnak. Magam mindig óvatos voltam e kérdésben. Nem mintha nem lenne észrevételem, sokszor erősen negatív (minő emberi tulajdonság, a jóval soha nem domborítunk), de gyakorló pedagógusként úgy vagyok vele, hogy majd ha én is írok, az feljogosít, hogy "jól odamondjak...!"

Az utóbbi hetekben néhány Magyarországon megjelent középiskolai földrajzkönyvet olvasgattam. Jók. Ezért felvállalom a tankönyv-népszerűsítés hálátlan feladatát. 

 

Európában baj van. Az Unió több országa csődben, vagy aközeli állapotban van. Görögországban semmi nem javult, de már unjuk... Minden csoda három napig tart. A görög "krach" már nem hír, nincs a címoldalon. Olaszországról most nagy a csend. Pedig egy év alatt nyilván nem sokat változott a helyzet. Legutóbb annyit hallottam, nagy a baj, mert feleannyi autót adtak el. És feleannyian járnak kávézóba... Most Spanyolország van terítéken. Költségvetési hiány, hitel, megszorítások. 2005-ben a tankönyvek még az uniós feljesztések sikersztorijaként mutatták be Spanyolországot és Írországot. A szigetország, Ibériához hasonlóan súlyos gondokkal küzd, bár a sajtó gyakorlatilag nulla figyelmet szentel neki. Portugália szintén válságban van. 

 

Mi lehet ennek a sok problémának az oka? Aki tudja erre az összetett kérdésre a választ, az bizonyára a bölcsek kövével rendelkezik. Azért a híradások ismétlődő kifejezéseiből talán a lényeget össze lehet rakni. Költségvetési hiány, hitel, eladósodás. Ez utóbbin különösen meglepődhetnek azok, akik a ′80-as, ′90-es években tanultak ilyesmiről középiskolában, egyetemen. Azt hittük, ez csak az úgynevezett "fejlődő" világ országaira jellemző. Mivel a bölcsek kövét nem birtokoljuk, csak találgathatunk, hogy ezek a nagy múltú európai államok hogy jutottak ide. A kétszer kettő vastörvénye azt diktálja, annyit költhetünk el, amennyit megkerestünk. Minden ország, társadalom természetes törekvése, hogy jobban szeretne élni. Talán a jövőben várt gazdasági fellendülésre alapozva hitelekből fedezték az életszínvonal emelését? Kockázatos dolog.

 

Ókonzervatív megállapítás, de talán még mindig helyes, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ezt számos ország megszegte az egész világon. A tankönyvek pontosan leírják, hogy a ′70-es évek előtt a kőolajkitermelő országokban hatalmas pénzek keletkeztek, melyeket a nyugati bankvilág közvetítésével alacsony kamatra kihelyeztek, főként fejlődő országokba. Ezekből a forrásokból merített a legtöbb szocialista ország is. Ez volt az úgynevezett "olcsó hitel" időszaka. A kőolaj-árrobbanással ennek vége szakadt. A fix kamatozású, alacsony kamatú hitel eltűnt. Az olcsó pénzt a legtöbb hitelfelvevő – ha akad is ellenpélda – jóléti intézkedésekre költötte. Így érthető módon nem emelkedett a GDP-je, melyből a lejáró hitelt fizethette volna. Az életszínvonal csökkentésének ódiumát nemigen merte felvállalni senki, így a hitelt hitelből fizették ki. Ennek viszont már jóval magasabb volt az ára, ráadásul csúszó kamatozású.

 

Mivel a drága hitel felemésztette a csekély GDP-t, gazdasági fejlesztésekre nem jutott, nem nőtt az export, mely által pénzhez lehetne jutni. Így aztán újabb hitelhez kellett folyamodni. A kör lassan bezárult. Azok az országok sem jártak sokkal jobban, akik a pénzt a gazdaságba fektették. Nyersanyagok és félkésztermék kivitelét növelték, hiszen a csúcstechnika meghonosítása annak költségei és a háttér hiánya (szakképzett munkaerő) szóba sem jöhetett. Viszont ezen termékek világpiaci ára a ′70-es évektől folyamatos zuhanásban van. Valami ilyesmit neveznek adósságspirálnak. Hogy ez mennyire komoly probléma, egy idézet Dr. Bernek Ágnes – Dr. Sárfalvi Béla Általános társadalomföldrajz című tankönyvéből: "...a súlyosan eladósodott országok egyre növekvő száma a világgazdaság egész jövőjét kérdőjelezheti meg." Ugyanitt, a 49. oldaltól az 53-ig részletes leírást kapunk az egész folyamatról. 

Tehát tudjuk, nagyon is tudjuk, hogy mit NEM lenne szabad csinálni.

 

Európa országait nyilván nem lehet összevetni a fejlődő – valójában nem fejlődő, azaz leszakadó – országokkal. De a lényeg nagyon is hasonló. Az költségvetés valami okból folyamatos deficitet termel, s ezt az életszínvonal csökkentése, vagy a gazdaság pörgetése helyett hitelből fedezik. A gazdaság fellendítése persze nem olyan egyszerű egy ország, egy kormány számára. Nagyban függ a nemzetközi folyamatoktól, a pénzvilág változásaitól, a világkereskedelemtől, az ár per használti értékarány változásoktól. Ezt hívják globalizált világnak. De az életszínvonal mértéke nagyon is függ az adott nemzet vezetésétől. Tehát míg egy ország gazdasági teljesítőképességéért egy kormány nem tehető teljesen felelőssé, az életszínvonal alakulásáért nagyon is. Kapitalista gazdaság persze nem tud egyenletesen teljesíteni. Az életszínvonal csökkenésre viszont nagyon érzékenyen reagál a társadalom. Nem biztos, hogy baj tehát, ha egy kormány időnként hitelhez nyúl. Végül is demokráciákban az a feladata, arra esküdött fel, hogy az emberek jólétét szolgálja. Kérdés, hogy meddig lehet struccpolitikát folytatni, meddig lehet a jövőre játszva biztosítani a jelent?

 

Kitűnően fogalmazza meg Próbáld Ferenc – Ütőné Visi Judit földrajz tankönyve is az eladósodás problematikáját: "Az ...adósságspirálban vergődő országok hitelképessége gyorsan megrendül. Ekkor már legfeljebb nagy kamatfelár ellenében tudnak kölcsönökhöz jutni. A törlesztőrészletek előteremtése végett drasztikusan meg kell nyirbálniuk az állami kiadásokat. A növekvő törlesztés miatt a nemzeti jövedelmükből egyre több áramlik külföldre. Mind kevesebb jut szociális kiadásokra, vagy a gazdaság fejlesztésére; az adósságcsapda bezárul." (18. oldal) 

 

Ez talán a demokratikus államberendezkedés csődje, vége? A politikus, ha életszínvonal-csökkentést hajt végre, megbukik a következő választáson. Ez majdhogynem tény. Pedig ő abból él, hogy hatalmon van. Így érthető, hogy a realitásokkal való szembenézést tologatják. És ha beüt a végső csőd, a lényegében ártatlanul szenvedő, megtévesztett társadalom elégtételként – sztrájkokkal vagy választáson megbuktatja – a hatalmon lévőket... Ennyi jut neki. Csak éppen ezzel még nem oldódik meg semmi. Láthatjuk, hogy a  hatalomra éhes politikusok milyen demagóg, nevetséges mesékkel szerzik meg a tájékozatlan, hiszékeny vagy csak hinni akaró tömegek szavazatait. Európában, a demokrácia hazájában egyre többen gondolják úgy, hogy ez a rendszer kiüresedett, groteszk komédiává kezd válni. Churchill mondott valami ilyesmit, a demokrácia nem jó dolog, csak nem tudok jobbat kitalálni. Erre gondolhatott?

 

Az utóbb említett tankönyv a 19. oldalon precízen leírja, hogyan keletkezett a magyar adósságállomány. Kommunista örökség, megvan. Aztán: "A közvagyon magánosításából (privatizáció) származó bevételeket eredetileg az államadósság csökkentésére szánták, ám ez hamar feledésbe merült." Aztán túlköltekezés, államháztartási hiány, csökkenő gazdasági teljesítmény, kamatterhek, globális pénzügyi válság stb., stb. 

Szóval tudjuk, nagyon is tudjuk. 

Feltételezem, jó tankönyvek nem csak magyar nyelven íródtak, íródnak. Arra persze a könyvek sem nagyon adnak választ, hogy mit kéne csinálni, de hogy mit NEM, azt tökéletesen körülhatárolják. Mégis, az elmélet és a gyakorlat, mint az élet megannyi területén, szöges ellentétben áll egymással. Megyünk a tiltott úton, rendületlenül.

Mi pedig, itt Közép-Kelet Európában, a volt "szoci"-táborban vigasztaljuk magunkat azzal, hogy aki már a földön ül, az nem tud onnan leesni...  

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :