[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Peter Weiss: Marat / Sade - zenés forradalmi tabló a Kassai Thália Színházban

szerző: Forgács Miklós 2013-03-07

 

Peter Weiss: Marat / Sade  -  zenés forradalmi tabló a Kassai Thália Színházban

 

Nyílt napra készülnek egy különleges intézményben, valahol itt a közelben, egy olyan helyen, amely nagyon hasonlít azokra a helyekre, ahol mi mindannyian élünk. „Európa legészakibb magyar elmegyógyintézetének” igazgatósága várja nagy szeretettel az érdeklődőket. Egyedülálló lehetőség kínálkozik megismerkedni egy kicsi, zárt közösség mindennapjaival, március 14-től bárki megtekintheti mivel is foglalkoznak a páciensek, miféle munka folyik a falak között, milyenek is ezek az „őrültek”.

 

A szintén az intézményben élő de Sade márki a nagy francia forradalomról írt egy igencsak érdekes színdarabot, a próbák gőzerővel folynak már hónapok óta, mindenki igyekszik tehetsége legjavát megmutatni. A hírhedt márki, rettegett provokatőr és nyughatatlan szabadgondolkodó személyesen az elmegyógyintézet igazgatójának tett ígéretet, hogy nem lesz botrány, kerüli majd a feltűnést, csak egy ünnepi díszelőadást vezényel majd le, melyben színészként is részt vesz. A remények szerint szavát meg is tartja és valóban „csak” Jean-Paul Marat legendás halálát mutatja be a zenés forradalmi tabló, azt a pillanatot járja majd körül, mikor Charlotte Corday megmeríti kését a radikális lázító, népvezér borzasztó bőrbetegségtől gyötört testében.

 

A próbákról azért annyi mégiscsak kiszivárgott, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nem is a 224 évvel ezelőtti eseményekről beszélne a darab, de a szlovákiai magyar kisebbség sorskérdéseiről.

 

Marat meggyőződése, hogy újrakezdeni csak megtisztulva lehet, tehát meg kell szabadulni azoktól, akik az előző korszakot képviselik, le kell őket likvidálni. Megkerülhetetlen a vérengzés? Vagy lehetne másként is csinálni? Lehet-e hatékony egy forradalom az életek kioltása nélkül? Van-e joga bárkinek is elvenni mások életét csodálatos eszmék, nemes elképzelések miatt? Van-e esély arra, hogy az idő múlásával ne torzuljanak el az eredeti gondolatok, vállalások, célok?

 

 

„Marat: Mi ez a kád tele vérrel
a vér mellett ami még kifolyik majd
Egykor azt hittük pár száz halott elég lesz
azután láttuk hogy a sok ezer is kevés
megszámlálhatatlan már a hulla
Ezer meg ezer már a hulla
Nem baj már csak még egy nulla
Halott a felső tízezer
Nem elég!
Tízezernyi már a hulla
na most már csak még egy nulla
halott egy nemzedék
nem elég!
Kell úgy 100 ezernyi hulla
És becsszóra csak még egy nulla
Nyomtalanul eltűnik egy kisebbség
Nem elég!
Van már milliónyi hulla
Becsszó csak egy végső nulla
Egy nemzetnyi hulla már elég?
Tízmilliónyi hulla ég
Cest la vie chérie
Ez csak a hulladék
Selejt, mi kalkulálható
Egy temetőbe beledarálható
A temetetlen tetemeket meg megetetem a magatehetetlenekkel, veletek!
Ez a dance macabre! Ez a dance macabre!
Én vagyok a forradalom!”


 

Peter Weiss 1963-ban született drámáját Görgey Gábor magyarította, de a mai korra, a szlovákiai magyar helyzetre Horváth Kristóf, alias „Színész Bob” költő, színész, a slam poetry kiváló művelője fordított le bizonyos jeleneteket, mint például a feljebb olvasható részletet.
Az alkotók meggyőződése, hogy szabadságról, radikalizmusról, túlélésről, megmaradásról, felelősségről, társadalmi dilemmákról csak akkor érdemes beszélni, ha az „rólunk”, saját gondjainkról is szól, ezért a francia forradalom résztvevői egy-egy álom, látomás erejéig betévednek a XXI. századi kisebbségi létbe is. Természetesen megfogalmazzák, mit látnak, igyekeznek pontos látleletet adni  tapasztaltakról.

 

 

„egy hazám van de nincsen házam
hazámban otthonom még meg nem találtam
a hivatal nem ismer, és ezért hogy csak titkon
de mégiscsak otthon érzem magam itthon
itthon én magyar vagyok
otthon meg szlovák
nem is tudom eldönteni
melyik hazám mostohább”

„bugár és berényi dumálni beszélni tuti nem elég
bár tudnám remélni hogy téged nem herél ki az ami mindenkit kiherél
bugár és berényi bugázni henyélni biztos hogy megéri de sajnos nem ér
kukákba benézni turkálni remélni hátha valaki kidobott egy életcélt (…)
bugár és berényi
nem tudja a pórnép mit lehet mit nem lehet
kéne egy jó kórkép egy pozitív látlelet
nem lesz abból jólét ha önmagadat átvered
a gödör fenekéről az öntudatod rád mered”

 

______________________________________________________________________________________________________

 

 

De Sade márki:  Jámbor József m.v.
Jean Paul Marat:  Petrik Szilárd
Charlotte Corday:  Rák Viktória
Simonne Evrard:  Varga Lívia
Duperret:  Bocsárszky Attila
Jacques Roux:  Nádasdi Péter
Kokó:  Márkus Judit
Popó:  Lax Judit
Kukurikú:  Szabadi Emőke
Kikiáltó:  Reiter Zoltán
Coulmier:  Pólos Árpád
Coulmier felesége:  Kövesdi Szabó Mária
ápoltak, ápolók, nővérek stb.:  Havasi Péter, Illés Oszkár, Madarász Máté, Nagy Kornélia

 

Fordította: Görgei Gábor
Dramaturg: Forgács Miklós
Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Őry Katalin
Jelmeztervező asszistens: Szűcs Petra

Koreográfus: Kántor Kata
Slam poetry: Horváth Kristóf alias Színész Bob
Zeneszerző: Lakatos Róbert

 

Rendező: Czajlik József

 

Bemutató: 2012. március 14.     

 

 

Fotók: Bocsárszky Zsolt         


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :