[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

héttorony

 

fociWHU

 

bojarcuk

 

mizsák

 

radzsasztán

 

szobrásztanfolyam

 

Géresi

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

Rákóczi

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

PICASSO ÉDES BOSSZÚJA II.

szerkesztette: Kopócs Tibor, 2006-03-22

lenyomatPicasso mindenesetre tett egy-két furcsa kijelentést. Nézzük példának okáért ezt: „Nem estem a fejemre, hogy a drága idõmet valamilyen esztétikára pazaroljam. Miért ne nyújtsak ezeknek a jó embereknek kétorrú asszonyt vagy két asszonyt egy orral, ha ez ennyire tetszik nekik?


Cesar


Braque


Jasper Johns


J. Johns


Jean Tinguely


Tinguely


Kurt Schwitters


Marcel Duchamp


Mark Rothko


... és ismét ...


az alkotás folyamata


Yves Klein lenyomatai


Klein-féle akt


Yves Klein alkotás közben


kép


kék alapon kék kép


ez is...


a 60-as évek komolysága


Yves Klein


meztelen nõkkel (és nem nõket) festett


Ephraim Kishont Picasso testamentumáról (II. rész)

Tulajdonképpen érthetõ, amikor az ünnepelt mûvész nem bírta többé elviselni csodálóinak gyengeelméjû eufóriáját. A világhírû Jasper Johns hibátlanul megfestette az amerikai zászlót, és ilyen módon szédítõ elismerést vívott ki. Õ is elismerte: „A mûvészettel való kereskedésnek megvan a saját dinamikája, függetlenül a mûvésztõl és mûvétõl. A nagy aukciós házak évente röppentenek fel álszenzációt és apró botrányokat, hogy az igényes vevõk kapjanak valamit a pénzükért. Napjainkban én vagyok az úgynevezett sláger, de hozzám ennek semmi köze."

A hozzám hasonló szatirikusok úgy tekintik Picassót vagy Jasper Johnst, mint nagy kollégákat, mert megegyezik a véleményünk az emberi korlátoltságról.
Engedjék meg, hogy Picassóval kapcsolatban elejtsek egy kevésbé népszerû megjegyzést: politikai állásfoglalása legendássá és napjainkig sértetlenné vált, nem utolsó sorban hatásos Guernica címû képének köszönhetõen. Bátorkodom figyelmeztetni az olvasót, hogy a rendszer, amelyet egy életen át védett ecsetjével, tulajdonképpen egyetlen nagy kínzókamra volt. Vagy hogy a híres fehér galambjával a „Nép Napjának" is nevezett emberszeretõ Sztálin bolsevik mozgalmát tüntette ki. Honi soit, qui mal y pense...

Testamentum ide, testamentum oda, az igazságot már sosem tudjuk meg, sem cáfolattal, sem anélkül. A mester magával vitte titkát a sírba. Talán valóban Picasso édes bosszúja volt ez a kritikusok álszent céhén. Ki tudná rossz néven venni? Ez az agyafúrt spanyol végül is értékes ember volt, tele életörömmel. Csaknem százévesen halt meg. Lehet, hogy nevetõgörcs végzett vele.

Haladjunk azonban tovább. Picasso és Braque az elején megteremtették a kubizmust, azután megjelent Marinetti Tomas futurista kiáltványa, amelyet Kazimír Malevics dimanikus konstruktivizmusa követett, aki önmagát konzervatív szupermaterialistának nevezte, míg a mûvészeti porondot el nem uralta Tristan Tzara dadaista programjával, hogy inspirálja a Novelty Artot és Primary Structures-t, amelyek viszont megelõzték Uwe Lansen minimális mûvészetét, a közismert mizerábilizmust, a rejtjelezett biomorfista stílusú alkotásokat, Poliovka kontinuális dinamikával készített opuszait, amelyek az elsõ lépéseket jelentették az absztrakt expresszionizmus felé, amelyet a közismert amerikai mûvészettörténész, Harold Rosenberg támogatott, és nem kis mértékben volt a konverz fenomén hatása alatt, ami ott hagyta archetipikus nyomait Juan Miró kozmikus szimbólumain, amely Fautrier Jean efferveszcens lazaságának volt forrása, akárcsak a progresszív akademizmus és a gerinctelen aszpektus, ami a White writting mûvészi formát tette lehetõvé Mark Tobey számára, akinek legfõbb mûvészi vágya egy felszabadult gázmolekulává való átváltozás volt, miközben Franz Kliene a Paralell Development-ben etablírozta magát és a formátlan színes látnokságot meghagyta az abszolút absztrakt impresszionista Vaszily Kandinszkynak, aki kéz a kézben haladt a szakrális Art Autre Antoni Tapies-val, a nonformális absztrakt Henry Michaux által inspirált, szenvedéllyel teli Cobra Club Conception, és fõleg a Mark Poth nevével fémjelzett Hard Edge Abstraction, aki alkalomadtán mint a tundrák fölött fújdogáló szellõ jellemezte magát, hogy átadja helyét a Post Paintery Abstractionnak, Frank Stell stílusának, aki a Flat Loock-kal kacérkodott, és természetesen az expresszionista absztrakciós óriás, Matisse árnyékában alkotott, mindamellett nem lehet megkerülnünk Róbert Rauschenberg kontinuális festészetét, aki az impulzív festészet prófétája volt, akárcsak a monochromatikus Slesched Canvac Lucia Fontana és Yves Klein immateriális Pictorial Sensitivity-je, amely éterikus enywel van összeerõsítve, és ez lehetõvé tette, hogy ecset helyett mezítelen nõkkel fessen, s így közeli rokonságba került Dávid Hockney Faux-Naiv-jával és Róbert Delaunay organisztikus orfizmusával, akire nyilván a Cliche Painting volt hatással, Patrick Faulfield forradalmi szinkronizmusa inspirált és E. B. Kitai, aki hermetikus mûvésznek tartotta magát, Claes Oldenburghoz hasonlóan, aki a Ready Made Style-t csak egy lépésnyire tartotta, az Organised Perception a Pop Art a-postolát, Roy Lichtensteint, és a Post Pop Art-ot, egyidejûleg csatlakozott az experimentális zeneszerzõ John Cade-hez, aki Unfocusing Art-jával azt akarta elérni, hogy mindenki saját Mozartja lehessen, mint például a faziochronikus Carlos Cruz-Dies nevû mûvész Trick Pictures-eivel, aki a maga idejében megelõzte Near Pop-ot, amely Larry River nevéhez kapcsolódik, és George Segal objektív realizmusát, amelyet a neonaiv aktivált festészet követett, melyet a festõk pápája, Harold Rosenberg támogatott, majd a harmonizált funkcionalizmus, a spontaneiz-mus, perceptualizmus és konceptualizmus, uniformizmus, me-chanofakturizmus, illuzionizmus, szinkronizmus, 'indetermiz-mus...

Segítsééég! Nem bírom tovább...

Utolsó erõmmel Joseph Beyus (J. B.) plasztikus alapelvéhez értem...
Hát igen, az amerikai Time magazin szerint ez századunk legnagyobb mûvészének halhatatlan mûve.
Kunsztobjektív gondolkodásának euklideszi üzenete mûvészileg kristálytiszta.
De annak a néhány betokosodott embernek a kedvéért, akik még nem tudták megérteni J. B. korszakalkotó jelentõségét teljes egészében, szívesen átengedem a szónoki emelvényt magának a mûvésznek. J. B. igyekszik mûvészeti krédóját az egyszerû ember szavaival kifejezni. Kérem a tisztelt olvasót, hogy az elõadás alatt néha Beuys mestermûveinek is szenteljen figyelmet, mert éneikül a kristálytiszta J. B.-féle tézisek sem lehetnének teljesen érthetõek.

"A plasztikus princípium az erõk konstellációja, több fogalomból áll, de fõleg három bizonyos, kaotikus, irányíthatatlan energiából és a forma kristályos princípiumából, nagyon sarkított viszonyokból és a mozgás közvetítõ princípumából. Ha ezt az emberre vonatkoztatjuk, pszichológiailag nem más, mint az a tisztán emotív akarat, amely az emocionális irányítatlan akcionizmust hajtja, érzelmi-emotív mozgási princípium és tisztán formálisan kikristályosodott absztrakt elméletiség."

Ez a kikristályosodott elméletiség kétségkívül a legcikornyásabb értelmetlenség, amelyet az idõk folyamán az emberi agy alkotott, úgy hangzik, mint a saját paródiája, és Beyus kedvezõ értékelését tükrözi. Nyilván én vagyok az egyetlen mûvészettörténész, aki nem érti õket...


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: tatár e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-04-06
... érdekesen fogalmazol...
név: Gromit e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-04-06
Igen...
...és lehet, hogy túl is mutat a müvészettörténeten mindez. Valamerre, ahol már kategóriák nélkül nyilvánulhat meg a lényeg /substantia/, ha van...