[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Pinocchio on Ice

szerző: Kovács Ágnes 2010-12-26

 

Pinocchio on Ice

 

December elején, Mikulás nap előtti hétvégén elvittük négyéves fiunkat a Pinokkióra, amelyet Kassán, a Steel Arenában adtak elő. Carlo Collodi klasszikus meséjét jégre vitték, így lett belőle Pinokkió a jégen című előadás.

 

A VIP-részlegen ültünk, na nem azért, mert a korcsolyázó művészek vagy a rendezők körében találtunk volna ismerősökre. Ez a VIP-féle szemfényvesztés arra volt csak jó, hogy ha már fejenként 20 euróért vettünk jegyeket, érezzük is úgy magunkat, mintha kivételezett helyzetben lennénk. Az első pillanatban ez valóban olybá is tűnt. Amikor a szektorunk bejárata felé közelítettünk, egy Mikulás állta utunkat és csomagokat osztogatott a gyerekeknek. Na, ettől máris le lettünk nyűgözve, hát még a gyerekünk!

 

Aztán beültünk a harmadik széksorba, amelyet a jégfelületre sorakoztattak ki. Lekicsinyítették a jégfelületet, lepadlózták és a mi szektorunk így került az előadás - mondhatni - testközelébe.  Aztán fokozatosan kezdtünk ebből az egész „előkelő vagy előnyös helyzetből” kiábrándulni. Kiderült, hogy nem is olyan jó a helyünk, mert a székek sora nem emelkedett egymás fölé, az előttünk ülő két sor fej pedig jócskán beleért a látószögünkbe. Nem beszélve Matyi fiunkról, aki még kevesebbet látott - hol az apja nyakában ücsörgött, hol az én ölemben ült, hol pedig a széken állva nézte a revüt. Meg is unta hamar, és 20 perc után kimondta az általam rettegett mondatot: „Menjünk hazaaa”.

 

Mintha csak erre várt volna az én drága párom, és azt kérdezte felvont szemöldökkel: „Hm?”

 

„Hát nem!” - mondtam erre én. Mert hát, milyen drága volt a jegy, s most dobjuk ki az ablakon? Matyinak pedig meg kell tanulnia egy kicsit kitartóbbnak lennie. Elkezdtem neki fordítani a szlovák narrációt, amely az egyes jelenetek előtt szólt. Szerintem túl sok is volt belőle. Végül sikerült elvonnom a figyelmét a hazameneteltől.

 

Szóval, most ebből úgy tűnhet, hogy nem is volt jó az előadás. Pedig jó volt, csak:

-          nem láttunk az előttünk ülőktől, holott drágább jegyért ültünk ott lenn, mint a többiek odafönn

-          vagy nyolc hangfalból dübörgött az egyébként szép zene, a hangfalak pedig mindössze 10 méterre voltak tőlünk

 

Akkor most írok valami szakmait is. Az előadás gyönyörű kosztümökben, díszletek között, a klasszikus balettet idéző jégbalett műfajába, azon belül is a jégmese előadások közé tartozik. A látványos előadásban negyven jégtáncos korcsolyázta el a fabábu kalandos történetét. A nagyszerű jégtánckar közreműködése hol pajkos, hol lírai elemekkel gazdagította a műsort. Több mint száz különleges jelmez és kosztüm tarkította az előadást. A szépséges ruhákhoz karakteres maszkok is készültek, amelyek avatott maszkmesterek tudását dícsérik. A dallamos zene mesevilágba repítette a nézőt. Különleges fényhatások, vetített háttér és pirotechnikai elemek tették látványosabbá az előadást és kínáltak maradandó élményt a közönségnek. Állítólag már az angol, cseh, dán és bahraini gyerekeket is megörvendeztették az előadással. A magyarokon kívül persze, mert mint az az előadás végén kiderült, magyarországi korcsolyázók adták elő a jégmesét, amely Budapesten a Jégszínházban is látható.

 

Pinokkió szerepében a többszörös magyar bajnok korcsolyázó, Zákány Bertalan, Jepetto, az öreg mester szerepében Sáritz László junior világbajnokság negyedik helyezettje, további szerepekben az Európa Bajnokság negyedik helyezettje, Póth Diána, illetve az elbűvölő Szakál Katalin lépett a jégre. A magyar nemzeti bajnokság győztes csapatának tagjai ugyancsak látványos elemekkel járultak hozzá az előadás sikeréhez. A koreográfiát és a korcsolyázók táncait a legnevesebb edzők és koreográfusok készítették. A jelmeztervezők és maszkmesterek kimagasló munkájukkal szintén látványosan hozzájárultak a turné sikeréhez. A negyventagú csapatban a fiatalabbaktól a profi felnőttekig tartott a stáblista. A  történet cselekménye és a zene hűen adta vissza az eredeti mű hangulatát.

 

Szóval, összességében minden rendben is volt az előadással. Legközelebb viszont - immár ismerve a helyszínt, meg annak adottságait és hiányosságait - megnézem, hová veszem a jegyemet. Nem akarok én VIP lenni, inkább csak egyszerű gyalogpolgár. Bár, amikor bemondták a magyar korcsolyázók neveit, azért valami melegséggel teli büszkeség öntötte el a szívemet, hogy hát magyarok! Inkább ettől éreztem magam VIP-nek.

 

Persze, Oti meg is jegyezte, hogy gyanús is volt ez neki, hiszen annyi fekete meg sötét hajú lány volt a jégen, hogy az már nem lehetett véletlen. A férfiak erre ráéreznek?

 

 

P.S.: Mindenkitől elnézést kérek, akik most a helyszínen készült, saját fotók helyett csak silány minőségű, internetről lehúzott képeket nézhetnek. Sajnos, elfelejtettük magunkkal vinni a fényképezőgépet. L

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :