[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Plektikus építészet I.

szerző: Václav Kinga 2011-10-09

 

Plektikus építészet I.

A plektikus építészet megnevezés az építészet egyik posztdigitális korszakának megnevezése, valamint a University College London Bartlett egyetemen működő AVATAR csoport produktumaié. Kicsit előrefutunk ugyan az időben, mert még a „poszt” előképének nevezhető digitális építészet sem teljesedett ki (nemhogy már az „utó" jelzőt predesztináló vége felé közeledne), máris megteremtődött a poszt-korszaka. Másrészt az ebbe az irányzatba besorolt alkotások valóban jelentős eltérést mutatnak a digitális építészettel szemben, nemcsak formanyelvük szempontjából, hanem építészeti-térképzési felfogásuk mássága miatt is. 

 

A plektikus építészet megnevezést Neil Spiller használja Digitális építészet ma c. könyvében. A kifejezés egy a fizikából kölcsönvett fogalom, Murray Gell-Mann fizikus nevezte így az egyszerűség és a bonyolultság tudományát: „Magában foglalja a bonyolultság definiálására tett kísérleteket; az egyszerűség és a bonyolultság szerepének, valamint a világegyetem történetének klasszikus és kvantumfizikai tanulmányozását; az információ fizikáját; a fizikatudomány komplex, nem adaptatív rendszereinek nem lineáris dinamikáját, többek között a káoszelmélet, a különös attraktor és az önhasonlóság tanulmányozását, továbbá a komplex adaptatív rendszerek vizsgálatát, beleértve a prebiotikus kémiai evolúciót, a biológiai evolúciót, a különféle organizmusok viselkedését, a tanulást és a gondolkodást, az emberi nyelvek evolúcióját, az emberi kultúrák felemelkedését és bukását, a piacok viselkedését, valamint a stratégiák kifejlesztésére – például sakkjátékra vagy problémák megoldására – kialakított vagy programozott számítógépek működését.” (Neil Spiller: Digitális építészet ma. TERC, 2008.)

 

Hát igen. Másképpen szólva: A plektika mint bonyolult rendszerekkel foglalkozó tudományág az építészeti irányvonal megnevezésére annyiban felel meg, hogy az építészeti alkotási folyamat részeként a kutatás nemcsak egy specifikus problémakörre szűkül, hanem különböző tudományágakon ível át, az úgynevezett egészet vizsgálják a részletekkel szemben. Az építészetre egyébként általánosan is jellemző egyfajta transzdiszciplináris gondolkodásmód, eleve a művészeti és a műszaki elemek keveredésének kettős jellegéből adódóan.

A plektikus építészet fogalom sok, eddig inkább építészeti szubkultúraként számon tartott irányzatot tud integrálni. Ezek különböző mértékben tartalmaznak digitális, virtuális és biológiai, de akár képzőművészeti vagy irodalmi elemeket is, az építészeti alkotás legkülönbözőbb stádiumaiban: kezdve ezek felhasználását mint inspirációs elemeket a formakereséshez, egészen a kivitelezési folyamatokban jelenlévő nanotechnológiás eszközökig, stb.

 

Martha Markopoulou irodalmi ihletettségű munkája Gustave Flaubert Szalambó c. regényére épít, a regény történetét igyekszik kifejezni és fizikai valósággá alakítani. Az építészeti tér formálója itt a szöveg, a történet, amelynek fordulópontjai képeződnek le a perspektíva, a sebesség, lépték stb. változásában, így egy durva esztétika jön létre, a célja pedig, hogy bemutassa a Szalambóban jelen lévő egzotikus szépséget.

Vagy például Glen Tomlin Nanokreációja, amely Picasso Avignoni kisasszonyok c. képéből indult ki. Az alkotási folyamat egy olyan vizsgálódásra épült, amelynek során egy művész csuklójába, könyökébe és vállába nanontechnológiai implantátumokat helyezett. Ezek az implantátumok lejegyezték a kéz mozgásának különböző stádiumait, az így kialakult három rajz-festmény egy építészeti térként is felfogható kompozíciót alkot. 

 

A plektikus építészet alapkoncepciója az, hogy a hagyományos építészet által eddig környezetrombolónak nevezett tradíciójával szemben igyekszik megérteni a minket körülvevő természetes ökológiákat, és azokba igyekszik beágyazni terveit. Ezek a rendszerek sokszor nem függnek konkrét helyszínektől, globális rendszerként értelmeződnek inkább.

A plektikus építészet egy olyan irányvonal, amely messzemenően másképpen értelmezi a tér és forma fogalmát, végtermékei is sokszor valahol az építészet, a szobrászat és a festészet között mozognak. Mindezek együttese egy olyan egységet képez, ahol szépen látható az inspirációs források gazdagsága és a lehetőségek végtelensége, hogy mi mindent lehet építészeti kiindulópontként felhasználni.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: bea e-mail: kralbea@yahoo.com dátum: 2011-11-03
Nekem is ilyenek jutnak eszembe. A Tobias Klein munkája (ami személy szerint nekem tetszik - olyan Gaudi-s) a tobbi kozott eléggé dilettánsnak hat, de az az érzésem, hogy egy kis idó után a társai is hasonló mezsgyére kerulnek majd. A maga nemében játékként, keresgélésként felfogva szimpatikus ez a "tudományos ágazat". Maguk a fazonok biztosan érdekesek lehetnek, pl. ez a Glen Tomlin nem semmi fickó lehet.
név: kinga e-mail: kingavaclav@gmail.com dátum: 2011-11-02
Szia Bea. Nekem is az volt az érzésem az egész irányzattal kapcsolatban, hogy inkább más médiumba tartozik, nem az építészetbe. A végeredmény, amit láthatunk, az mindenféleképpen inkább képzőművészeti alkotás, talán inkább csak amiatt a tény miatt sorolhatóak még építészetbe, mert ebből indultak ki alkotóként meg az egész intermediális jelleg miatt nehéz besorolni es ezért maradhatott meg ebben a kategóriában :) Leginkább szubkultúrának neveznem, bar azt hiszem a Neil Spiller "poszt" jelzője találóbb, egy kicsit arra utal, hogy manierizmusba hajlik az egész.
Ami zavar benne, az az, hogy kicsit nagyképűnek hat az az ars poetica, hogy mindenfele tudományágak ismerőjeként és felhasználójaként aposztrofálják magukat és tudományos munkának nevezik azt, hogy tulajdonképpen szabadon válogatnak mindenféle tudományágakból a saját céljaikra, s közben azért csak bőven felszínes tudományos ismeretekkel rendelkeznek az adott szakterületről. Ez nem tudományos munka, hanem inkább kötetlen inspiráció. Ez nem lenne baj, csak a nevén kellene nevezni a dolgokat.
Nem tudom, hogy ők mint a plektikus építészet képviselői megváltónak es irányadónak tartják-e magukat vagy inkább csak játéknak tekintik az egészet. Én inkább játéknak szeretném látni, egy olyannak, amelynek nincs komoly tétje, nem kell egy reális építészeti problémát oldani, csak felszabadultan inspirálódni, alkotni. Így ebben a formában tartom használhatónak és hasznosnak az egészet.
Ilyenek jutottak az eszembe :)
név: bea e-mail: kralbea@yahoo.com dátum: 2011-10-29
Szia Kinga. Elgondolkodtató a cikked. Csak van egy olyan érzésem, hogy ez az irányzat igazából nem hoz semmi újat. Én mindig is azt gondoltam, hogy az építészet (legalábbis a tervezoi része) arról szól, hogy az építész az adott szituációban megpróbálja saját élményeit - érzéseit,sajátos megkozelítéssel implantálni a múvébe. Persze ezt konfrontálva az adott lehetoségekkel, adottságokkal, "muszájokkal", stb. A plektikus építészetból ez az utóbbi dolog kimarad az én olvasatom szerint, és ez által válik inkább képzómúvészetté ( festészet, szobrászat, stb.), vagyis elveszíti egyik dimenzióját, ami az építészetnek sajátja. Új formák, struktúrák, térképzési lehetóségek keresésének lehet ez egy módja, de ez amúgyis állandó feladat.