[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Plohn Józsefrõl

szerkesztette: Kiss László, 2009-03-22

Plohn József fotójaMárcius 15. A közelmúltban ünnepeltük. Forradalom és szabadságharc 1848-49-ben. Nagy idõk. Az ünnep kapcsán mondhatni belebotlottam egy anyagba, mely nagy hatással volt rám. Plohn József '48-as honvédportréiból készült kiállítást láthattam Encsen. Gondolatébresztõ, megfogott.


 

2

3

3

4

5

7

8

   1902-ben, Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján fogalmazódott meg országszerte az ötlet, hogy fotón örökítsék meg az akkor még élõ 48-asokat.
   Plohn József zsidó származású fényképész, 1869-ben született. Deportálás közben egy marhavagonban halt meg valahol Németországban 1944-vagy 45-ben. Hódmezõvásárhelyen élt, itt volt a mûterme, mely kedvelt találkozóhelye akkor jeles képzõmûvészeknek, mint például Tornyai János, Rudnay Gyula. Õk biztatták az egyszerû mûtermi munkákon kívüli fotózásra. Több ezer képet készített városáról, az Alföldrõl, a paraszti munkáról. Lelkesen csatlakozott a 48-asokat megörökítõ mozgalomhoz. Halála után felesége gondozta a felbecsülhetetlen anyagot, mely végül 1952-ben kerül a vásárhelyi múzeum gyûjteményébe.
   Plohn József 154 tiszt és közkatona (közvitéz) arcképét örökítette meg. De többek ezek, mint fotók. Kordokumentum, egy-egy emberi sors, és, egyáltalán nem mellékesen, kiemelkedõ mûvészi produktum.
   Megfogalmazódott gondolataimat két körre tudom osztani.
Elõszõr mûvészeti szempontból. Kiegyensúlyozott kompozíciók, a célkitûzés, a tartalom és a forma tökéletes összhangban van. A térkitöltés, a belsõ arányok megfelelnek a legmagasabb igényeknek, szakmai szempontoknak. Ezek FOTÓK. Mai világunkban -számomra- üdítõen hatnak, amikor már mindenki "fényképész", mert megvette kommersz gépét, s tudja melyik gomb mit tud. Sokan már esküvõre sem hívnak fotóst, mert drága, inkább bérelünk abból a pénzbõl limuzint...Különben is, keresztapunak van egy jó gépe, majd õt megkérjük...Aztán olyan is. Mit fognak majd mutogatni az unokájuknak, nem tudom. Fulladozunk a gagyiban. Éjszaka 50 méterrõl fotózza kis autómata gépével a Kassai dóm tornyát az egyszeri ember. Biztos mindenki látott már ilyet. És nincs igaza? Hiszen van a gépén beépített vaku..!
   Másodszor. Az ember. A tekintet, a gerinc. Akár ül, akár áll az egykori honvéd, a gerinc egyenes. Lehet, benne van a fotós is, de nem hiszem, hogy nagy szükség volt rá, jóllehet, ezek az emberek már 80 év körüliek. A képeken nem érzõdik a mesterkéltség. Némi átszellemültség igen, hiszen már a fotózás is nagy dolog volt nyílván ezeknek az egyszerû embereknek, pláne, hogy tudták, miért ültették õket oda. És nincs egy megtört tekintet. Pedig többségük béres, szolga, cseléd, akinek '49 után vajmi keveset változott a sorsa. Ezt megtudjuk adataikból. Legtöbben közvitézek, tehát rendfokozat nélküli honvédok voltak. Büszkék és öntudatosak, de mindez nemes egyszerûséggel ül az arcokon, minden pátosz nélkül. És pont ez a társadalmi réteg, a zsellérek, nem kaptak semmit a forradalomtól. Az áprilisi törvények csak a telkes jobbágyokat szabadították fel. Mégis tudták, mit kell tenniük. Harcoltak a szüleikért, a gyerekeikért, feleségükért. Tehát, a hazáért. Mert ez a haza. Megható, hogy szinte mindegyikük visel valami 48-as relikviát. Egy csákó, egy kis egyenruha-maradék, egy kitüntetés nemzetiszínû szalagon. 53 évig õrizgették. Talán éppen ezért a napért, amikor Plohn József lencsevégre kapta õket. Több évtizedig ezekért a kis tárgyakért könnyen börtönbe kerülhettek volna a Bach-korszakban, vagy a provizórium idõszakában.
   A fotókat nézve érezzük, hogy ezekben az emberekben van valami plusz. Nem hétköznapi férfiak. Ezt a pluszt kapták a "nagy idõk"-tõl. Õk is tudják. Ezért ül-, s tekint ránk egy gatyás paraszt úgy, mint egy gróf. Elkacérkodtam a gondolattal, ha egyik-másik arcot bevágnánk egy, mondjuk Tisza István gróf kormánytagjairól készült fotóba, észrevenné valaki a csalást? Nem hiszem.
   Az életrajzi adatokból kiderül, ki milyen sebesülést szerzett, milyen csatákban vett részt. Meglepõdtem. A csatahelyek felérõl nem is hallottam, pedig azt hittem, tudok valamit a szabadságharcról. Abba a másfél évbe bizony sokminden belefért, s õk részesei voltak. Irigykedem.
   Néhányan módosak 1902-ben, de a többségük nagyon szegény. Elmerengtem. Az állam nem tolerálta túlzottan  tettüket. Mégis méltósággal tûrtek, a szegénység nem volt szégyen, mint ma. Nem kaptak nyugdíjat, munkanélküli segélyt, mégsem tûnnek követelõzõ, zsörtölõdõ, markát nyújtogató plebsnek.
   Azért kaptak megbecsülést, s ez szerintem kiül az arcokra. A környezetük, a falu, a város tudta, kik ezek az emberek. Tisztelet övezte õket.
   Sokszor panaszkodunk, csak gyásznapjaink vannak, ünnepeink alig. Igaz, '49-ben vesztettünk. Ellenségünket megvertük, az osztrákot kikergettük. Aztán az orosz túlerõ legyûrt minket. Vesztettünk. De ezek az emberek úgy néznek ki, mint a vesztesek? Egyáltalán nem. Ebben áll emberi méltóságuk.
   A korabeli fotókból készült kiállítás erõs, közel emberi léptékû, 1:1-es nagyításokból áll (minden minõségi romlás nélkül). Ez fokozza a hatást. Ezt látni kell. ÍGY kell látni. Akinek módjában áll, szerezze meg, mutassa be minél több érdeklõdõnek ezt az anyagot. Egy csipetke múlt. Szükség van rá.
   Nekem valahogy sokat jelent, hogy ilyen emberek jártak itt elõttem.
  


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-26
A sommal csak óvatosan, bár neked , ZOLTI, ma talán meg van engedve. ISTEN ÉLTESSEN!
név: KissL. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-25
A "sompájunka" rendben! Sajnos, tényleg régen futottunk össze! Valahogy nem sikerál az idén. Találjatok ki valamit..! nekem is hiányzik a csapat!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-24
sompájunkát rá te Laci!
rég láttalak, hibádzol a csapatbú!
Züdv!
név: Kiis L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-23
Köszönöm Enikõ. Kicsit gyengélkedtem, megfázás. Elkönnyelmûsködtem, így lett belõle két hét, sõt, még egy kicsit most is tart. Munkahely, stb. kicsit összejöttek a dolgok, van ez így mindenkivel. De, ahogy szokták volt mondani, a gondokat leszámítva minden rendben! Jamesnak: egyetértek, azért is tartottam fontosnak megjegyezni, bár a név is elég árulkodó. Mai zürzavaros idõnkben talán fontos!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-23
Nagyon szép anyag, Laci. De jó, h. megmutattad! Meg az is, h. megírtad a reflexióidat.
Már épp azon somolyogtam, h. ellustultál itt köztünk az utóbbi idõben. (Keveselltem az olvasnivalót.) Régebben, nagyon helyesen, gyakrabban, többet írtál.
név: james e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-23
mégiscsak rendes magyar ember volt ez a Plohn József nevû izraelita vallású férfiú. Mert a nemzet az nemzet, a vallás meg másik szint.
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-23
Azt hiszem igaz. Én is így érzem. Bár grófok között is akad olyan, akire fel tudok nézni, Pl.: Bethlen István, vagy akár Széchenyi.
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-23
Laci, az írásaidból kitünik, hogy te is érzékeny vagy. Többek közt az a rész tetszik nagyon, hogy: "Harcoltak a szüleikért, a gyerekeikért, feleségükért. Tehát, a hazáért. Mert ez a haza." És milyen igaz! Igen, ez tette öket egyenes gerincüvé, és ezért tudott minden "gatyás paraszt" úgy pózolni, mint egy gróf. De egy grófnál azért többek voltak ök. Nincs igazam?